Sok közös kilométer tapasztalata

A modellcsalád túraalkalmasságát már a 2001-ben megjelent modell számára is számtalan kiegészítőként vásárolható doboztartó rendszer szavatolta, a vizesbanditnál a hátsó rugóstag erősebb volta miatt a két személlyel és feldobozolva haladáskor sem kellett már félni felütéstől, a futóművet beállítva játszi-könnyedséggel motorozható.

Fogyasztásról és fenntartási költségekről azért nem írtam eddig, mert ezek eléggé felhasználó-függőek, de alapvetően elmondható, hogy amíg a korábbi évjáratok a karburátor működéséből kifolyólag szerpentines hegyi körülmények között képesek voltak akár 5 liter alatti fogyasztást is produkálni, addig az injektoros modell körülbelül ennél az értéknél indít, a határ pedig a csillagos ég, avagy a 18 liter 100 kilométeren. Utóbbit volt szerencsém megtapasztalni, amikor utassal és csomagokkal 200 kilométer/óra feletti sebességet tartottam – amíg ki nem ürült a tank.

Típushibákról igazán nem tudunk, a korai 2007-2008-as modelleknél az 1-es henger injektoránál rondán szivárgott a motorosok szívét éltető nedű, a későbbiekben ezt a rögzítés változtatásával orvosolták. Egy visszahívást is megélt a modell, amelyre a feszültségszabályozó esetleges meghibásodása miatt került sor.

A gyári üléseket úgy alakították ki a mérnökök, hogy lehetőleg 170 centiméteres magasságtól használható legyen, emiatt nagyon leszűkítették a tank irányában az ülőlapot, ami hosszú távon erősen zavaró lehet. Szerencsére könnyen lehet találni alternatív megoldásokat, zselével, fűtéssel, vibrátorral vagy amivel csak akarjuk. Benzintyúkok és egyéb hátsó sorban helyet foglaló teher szállítására is sokkal alkalmasabb egy átszabott nyereg, mert a gyári még az együtt motorozó házaspárokat is sokkal közelebb hozta egymáshoz a kelleténél egy fékezés során, de még hepe-hupás úton is szépen előrepattogott az utas. Magyarországon aztán sajnos még az sem ritka hogy hepe után jön még egy hepe, vagy három hupa, egy szó mint száz, a nyerget át kell szabatni!

A fentieket összefoglalva magam és modell-társaim nevében bátran mondhatom, hogy a vizesbanditban egy nagyon megbízható és igen tág felhasználási körre alkalmas motorkerékpárt mondhatunk sajátunkénak. Kiegészítve láncolajozóval, markolat- és ülésfűtéssel, navigációval, fokozatkijelzővel, power-commanderrel, feldobozolva hűséges társa sok motorosnak ez a semmire sem tökéletes, de mindenre alkalmazható motorkerékpár.

Versenypályán nehéz, a motor karakterisztikája-, illetve futóművének primitívsége okán ritka jószág, túrázni vannak sokkal szélvédettebb és több komfortot nyújtó gépek, de azt kell mondjam, a leghosszabb túra amire elvitt és vissza is hozott 18.000 kilométer volt és nem akadt hiányom semmiben.

Szűk fordulók és a városi közlekedés szakavatott kezekben olyan érzést keltenek, hogy szinte elfelejtjük: Egy nehéz és elavult technikán ülünk.

Aki a már nem aktuális modell beszerzésén gondolkodik, tegye azt bátran, hiszen nagyon keveset futott példányokat kínálnak eladásra, de a magasabb futásteljesítmény sem okoz problémát, hiszen a hat éves modell sok tagja bőven megfutotta már a 100.000 kilométert és motorikus gyengülésnek, kopásnak vagy műszaki hibáknak nyoma sincs rajtuk.