Mit ér a jó motor, ha hitvány lábakon áll? Semmit, vagy legfeljebb a hosszú egyenesekben megyünk vele valamire. A Versys 1000 futóműve azonban nem azok közé tartozik, amelyekbe nagyon könnyű belekötni. A tesztútvonal (egyszerre volt nálunk a gép a Z1000SX Tourerrel) tartalmazott kanyargós részt és hitványabb burkolatú szakaszokat is gazdagon, így jól ki tudtuk ismerni, mit is nyújt a felfüggesztés.
A komfortszintje osztályon felüli: az elöl-hátul 150 milliméteres rugóutak simán kimozogják a legkátyúsabb részt is. Így fogtöméseink veszélyeztetése nélkül döngethetünk a legócskább burkolaton is. Egyedül az zavarja meg kicsit, ha a nagyobb kátyút vagy negatív úthullámot erőltetett kanyarvétel közben kapjuk be: ilyenkor kissebb fokú bizonytalanságot érezhetünk a kormány irányából. Annyira nem veszélyes a dolog, hogy bele kelljen avatkoznunk, de ha nem számítunk rá, elsőre lehet egy röpke kellemetlen pillanatunk. Egyébként erősen élek a gyanúperrel, hogy valaki hozzányúlt a tesztmotor gyári teleszkóp-beállításához – ha ez így van, a fenti kritikai észrevétel nagyjából érvényét is veszti. (Ilyenkor lép életbe az alapszabály, miszerint egy jól megcsinált teló néha jobb, mint egy állítható, mert utóbbit a felhasználó el tudja rontani, míg az előbbit nem.)
A testhelyzetünk abszolút tökéletes. Egyenes hát, kényelmes lábtér, nem eltúlzott ülésmagassághoz tartozó nagyon jól formázott (elöl elkeskenyedő) vezetőülés – a magasra nőtt pilótáknak is teljes a kényelem, ugyanakkor az alacsonyabbak is elérik a talajt. Az ülés párnázása nagyon jó, bár mi csak néhány száz kilométert tettünk meg vele, simán elvállalnék egy 24 órás túraversenyt a nagy Versys nyergében. Így nem fogunk előbb pihenőért nyögni, mint hogy kifogyjon a tankból az éltető kőolajszármazék, amely a gyár ígérete szerint akár 400 kilométerre is elegendő lehet. Mivel mi teljesen normális tempóban gurulva 5,5 liter körüli étvágyat mértünk 100 kilométerre vetítve, nem is tűnik lehetetlennek a dolog.
A hosszú menetekhez persze nagyon fontos, hogy jó legyen a szél- és időjárás elleni védelmünk. Szerencsére nagy baj itt sincs: a plexi 30 milliméteres tartományban állítható, az első idomzat pedig úgy lett kialakítva, hogy mind a menetszelet, mind pedig az esőt jól elterelje altestünkről (ebből a csapadékkal kapcsolatosan nincs saját tapasztalatunk, de a menetszélben nem téved a sajtóanyag, így hiszünk nekik a zuhét illetően is). Ugyanilyen jó az utas helyzete is: nagy ülőlap, kellő lábtér, jó kapaszkodók – semmi akadálya hát, hogy a “párosával szép az élet” mottót átültessük a motorozásra is. Annál is inkább, mivel a 220 kilogrammos terhelhetőségnek hála a gép tényleg elbír két embert és az ő csomagjaikat. A váltások is zökkenőmentesen zajlanak: a hátsó rugóelőfeszítést egy jól kézre álló kerékkel szerszámok nélkül, villámgyorsan tudjuk megejteni.
A mai kor jellemzője, hogy igyekszik megóvni a népesség azon részét is a balesetektől, akik a közlekedésnek az egyik (szerintem leg-) élvezetesebb módját választotta és motorozik. Ezen az úton jár a Kawasaki is: a Versys 1000 alapfelszerelésként adja a KTRC (Kawasaki TraCtion Control) kipörgésgátlót és az ABS-es fékrendszert. Előbbi (megyegyezik a ZZR 1400 menetvezérlőjével) ráadásul több üzemmódba állítható: induláskor a jó tapadási körülmények közti legdinamikusabb gyorsulást célozza a számítógép, amelyet két lépcsőben “tompíthatunk” a biztonság – vagyis a korábbi beavatkozás – irányába. Utolsó lépcsőként ki is kapcsolhatjuk az egészet. A videón a legkorábbi és a legkésőbbi beavatkozásra látunk egy-egy rövid példát murvás talajon.
A blokkolásgátló – mint tudjuk – nemsokára kötelező felszerelés lesz a motorkerékpárokon. Logikus, hogy a gyártók – ha semmi másért, hát egyszerű marketingokokból is – igyekeznek elébe menni a kötelezőnek, így egyre több modellen jelenik meg a széria ABS. Ilyen a Versys 1000 is. Persze a legjobb elektronika sem ér semmit megfelelő hardver nélkül. A fékek mechanikai része azonban szinte a néhány évvel korábbi versenytechnika szintjén áll: a két 300 milliméteres első tárcsafék a remekül adagolható rendszerrel párosítva irgalmatlan jó lassulást tesz lehetővé (ha megfelelően tudjuk használni). Ha pedig szűk manőverekre van szükségünk, ott a teljesen külön működő hátsó fék – hála istennek a Kawasaki nem erőlteti az első féket is lassító lábféket!
Azzal szoktam lezárni a teszteket, hogy a vásárlók mely rétegének ajánlható leginkább a vizsgált jármű. Nos, itt talán egyszerűbb azokat leszűrni, akik nem szeretnék meg a Versys 1000-est. Talán azok nem, akik olyan mélyre nőttek, hogy egyáltalán nem érik el a talajt a nyeregből. Vagy azok, akik megrögzötten ragaszkodnak a hasalós, esetleg a pucér motorokhoz. Na jó, még azok sem, akik nem racionális érvek alapján, hanem pusztán érzelmi befolyásoltságuktól vezetve választanak motort, és történetesen nem indul meg a nyálelválasztásuk a Versysre pillantva.
Mert a Kawasaki kezében van egy nagyon komoly fegyver az összes fentin kívül, amely nagyban erősíti a Versys 1000 piaci pozícióját. Nevezetesen a vételára: kevesebb mint 3,3 millió forintért vihetünk haza egy 2012-es évjáratú, nagyon bőségesen motorizált, remek futóművel és fékekkel ellátott, bitang kényelmes motort. Ha pedig nem vagyunk rágerjedve arra, hogy egyetlen társunk nyergében hódíthassuk meg a terepakadályokat is, a túraendúrók új rétegének ezen jeles képviselője remek társunk lesz.
A harmadik oldalon találod a részletes műszaki adatokat.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Én Varához szoktam, tudom, ott a géphez választott legcsendesebb sisakkal is picit fárasztó(?) a hosszú utazás a szélzaj, a kivédhetetlen turbulenciák miatt. Annak ellenére, hogy a szél- és esővédelmét nagyon kiválónak tartom.
De ÚJ FOGALMAIM vannak az (aszfaltra tervezett) enduróról!
A nyáron volt alkalmam a Kawasaki Versys 1000 új gépét kipróbálni. Csupa kellemes meglepetés, ez A MOTOR! A Varához képest sokkal könnyebb, sokkal-sokkal erősebb, fürgébb, kezesebb, fordulékonyabb, barátabb, tényleg csak dícsérhetem… Alacsonyabb súlypont és ülésmagasság, 17-es kerekek, CSENDES, szélnyomás és szélzajmentes (de tényleg). Az állítható plexi alsó és felső állásában sincs turbulencia (érthetetlen, de füldugó sem kellett) 150-160-ig próbálva! (ez nekem fontos szempont)
Tele biztonságot szolgáló elektronikákkal, stb, stb… A Z1000SX jól bevált motorja áthangolva, győnyörű hanghatások… (de nem kell az ott meglévő aránylag nagy szélnyomással küzdeni). Nagyon határozott fékrendszer!
Tessék mindenkinek kipróbálni! Nálam telitalálat. (ez lesz a következő motorom nekem mostantól ez az etalon! komolyan, száznál, hatodikban hallani, ahogy a kis elektromos akármik ki-be-átkapcsolnak. minden fordulaton, minden fokozatban és minden sebességnél a véget nem érő bődületes motorerő, eszméletlen gyorsulás… még esőben kell kipróbálnom és ha az esővédelem is jó, jöhet)
A Kawasaki KIVÁLÓ MOTORT alkotott!
A Motorrevü (2012/11) számában, a nálamnál sokkal inkább hozzáértők is egyértelmű győztesnek hozták ki a Versys 1000-est!
1. Kawa Versys 1000 372 (pont az adható 500-ból)
2. Husqvarna Nuda 900R 321
3. Aprilia Dorsoduro 1200 297
A 2012/12-es számot is érdemes tanulmányozni: meglepetés!
Mielőtt megvennéd ezt a vasat, javaslom üljél fel egy sor 4es, vagy 6-os BMW-re:)
Második bekezdés első mondata:
…”produktumai igényességét tekintve azonban talán a híres négyesből az első helyre sorolható zöld márka”…
HA-HA-HA!!
Normális vagy- e?
A sorrend:
Honda és Yamaha utána a
Suzuki, majd leghátul a
Kawasaki.
Ez tény!
A legteljesebb mértékben. A teljes modellpalettát tekintve a Kawasaki messze kiemelkedik a mai japán mezőnyből. Egyetlen motorjukon sem találsz gagyi futóművet vagy látványosan olcsó alkatrészeket. Ez a másik három gyártóról nem mondható el.
Elnézést kérek minden Honda- és Yamaha fanatikustól, de rajongásuknak tíz éve volt alapja – ma nincs. Változott a világ, főleg az elmúlt 3 évben nagyon nagyot. Ha tetszik, ha nem, ez van.
Szentpetike: Mackó az ötödik blokkban pontosan leírta mi a lényeg és az én igényeim evvel egyeznek! (szebben, érthetőbben megfogalmazni nem lehetne) Ezt várom egy géptől, tehát eleve nem is nézegetem a legkülönfélébb kategóriákat (és márkákat), csak az érdeklődés szintjén: soha nem lesz pl. chopperem, sem kétszáz LE, vagy efeletti teljesítményű, sport (-túra), stb. motorom. És igen, a japán technikát kedvelem, szeretem, a sokkal barátibb vételi és fenntartási költségeikkel, mint a híres, nagymultú európai gyártók gépei (Aprilia, BMW, vagy Triumph, stb). Ezért van Varadero, de lassan érik a csere gondolata…
Ennek szerintem fuss neki mégegyszer.
Lásd Z750,ER6 F/N,Ninja 250-300.
Zártszelvény lengővilla,pálcika teleszkóp,úszónyerges fék, néhol igénytelen műanyagok és trehány összeszerelés.
Különböző szemmel nézzük a minőséget. 🙂
Amit te említesz, az az optika. (Annak a kávézó előtt komoly jelentősége van, ez vitathatatlan.) Számomra az a fontos, hogy mit nyújt menet közben. A 300-as Ninja úgy ment Kakucson, mint amit sínen húztak – lehet, hogy vékony a teló és zártszelvény(nek tűnik első ránézésre) a lengővilla, de funkciójában tökéletes. Az ER-6n első futóműve például lehetne jobb, de számomra nagyon elfogadható így is. Számos ellenkező példát tudok mondani a másik három japán gyár palettájáról, amelyekre ugyanez nem igaz.
Nagyon jó példa arra, amit mondani szeretnék a BMW G650GS, amelynek a teleszkója elsőre vajpuhának tűnik, aztán ha elkezdesz keményebben menni vele szerpentinen, kiderül hogy éppen a megfelelő tartományban keményedik progresszíven fel és lesz pont elegendő tartása. Vagy a Harley, ahol elsőre értékelhetetlennek tűnik a futómű (elöl-hátul), menet közben meg nem is érted miért, de tökéletes.
Ez persze csak az én véleményem és az én benyomásaim, éppen az a szép ebben a sportban, hogy neked teljesen más lehet a szempontrendszered, és már végeredményre jutsz ugyanabban a témában.