Akkor induljunk el végre. Gyújtás… hoppá, nem megy! Ja igen, a H.I.S.S., vagyis a jó kis indításgátló rendszer, amely még akkor is képes bekapcsolni, ha a kulcs benne marad. Kulcs kivesz-betesz, és már be is kapcsol a gyújtás, műszerfal felvillan, megmutatja, hogy jól működik-e. Majd az önindítóval beindítom. A hangja nagyon szép, kellemesen duruzsol. Lökjük fel az oldalsztenderről – hoppá, na ez majdnem átbillent! Értem én, hogy 215 kilogramm, na de akkor hogy is van ez? Nagyon alacsonyan van a súlypontja, így igen könnyen felállítható oldaltámaszról. Szóval csajok, ebben is nekünk kedvez, ha meg eldőlt, hát csak találunk valami udvarias férfiembert aki felállítja a kedvünkért… Az egyest nagyon finoman veszi, és már pöfögünk is.
A meglepetések sorozata itt folytatódott. Elvileg arról van szó, hogy azért ilyen olcsó, mert nincs csúcsra járatva: 700 köbcentiből csupán 48 lóerőt varázsoltak elő. Az NC700 azonban nagyon jól húz, hiszen már egészen alacsony fordulattól tudjuk használni. Ez nagyon sokat segít a városi cirkálásban, illetve mindig, ha nem sietünk sehova. Nézzük, meddig pörög! 6000-6500 között tilt le, viszont kellemetlen, hogy nem ad semmi előjelet. A lefelé váltásért könyörög (nagyon azért nem illik leejteni a fordulatot), de azért nem szól, ha túlpörgeted. Ennek ellenére a teljes tesztfogyasztása kimondottan jól alakult: alig 3,5 liter/100 kilométert számoltam.
A futómű a kimondottan rossz útburkolatokat nem szereti, oda nyilván megfelelőbb az NC700X változat a hosszabb rugóútjaival. (A három centivel rövidebb rugózásért cserébe kapjuk az alacsonyabb ülésmagasságot.) Miután azonban végre kiértem a jobb minőségű aszfaltra, kicsit jobban kezdtem élvezni a dolgot. Gyorsan, pörgősen vezethető, tényleg nem ezt vártam. Kicsit helyezkedtem az ülésen, lábbal ide-oda szorítottam, nagyon egyértelműen reagál, kicsit meg is táncoltattam a fenekét – élvezetes volt nagyon. Tetszett, hogy mindenre azonnal reagál. Szereti, ha döntögetik, az alacsony súlypontja miatt ez még hangsúlyosabbnak érződik. Kanyarvadászkodni is lehet vele, aki azt szereti, tehát még egy dolog, amire képes, pedig elsőre nem is gondolnád. Volt szerencsém szárazon, és szakadó esőben is próbára tenni a kicsikét, jól bírja mindkettőt. Én már kevésbé, mert farmerban keltem útra, az esőnadrágom meg otthon vigyorgott, de így legalább megtapasztaltam, hogy a neked bike bizony szereti összepacsálni a kedves vezetőjét, nem csak elől, de hátul is… Hiába, ez a motor nem véd úgy az időjárástól, mint burkolt rokona, az Integra.
Féktulajdonságait élesben is kipróbálhattam. Az integrál fék eleve ad egy plusz biztonságot, mivel a fékezést egyenletesen osztja el az első és hátsó fék között, amennyiben csak a hátsót használod. Ez kifejezetten jót tesz azoknak, akik ragaszkodnak a csak hátsó fékes lassításhoz. Csúszós úton hamar besegít az ABS, ilyenkor kicsit táncol, kicsit ugrál, de nem enged el egy másodpercre sem: nagyon nagy biztonságérzetet nyújt. Szóval: száraz út kipipálva, nedves út kipipálva, és a motor még mindig élményt nyújt.
Összességében egy nagyon kellemesen motorozható, ésszerűen megtervezett, a normál használati tartományban kiválóan üzemelő motorkerékpárt kapunk a pénzünkért, ha az NC700S-t választjuk. Menettulajdonságai kiválóak, semmi kirívó, semmi extrém dolgot nem tesz, olyan átgondolt kényelmet nyújt, kellemesen, fáradság nélkül vezethető. Kiváló választás azoknak, akik hosszú távra keresnek olyan motort, amit nem kívánnak csúcsra járatni, vagyis elsősorban mindennapi közlekedési eszköznek szánják. Új koncepció az átlagos motorozási igények kielégítésére.
A harmadik oldalon találod a részletes műszaki adatokat. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Én nem próbáltam az autómata verziót,csak a “simát”,de ha megszokja az ember elég jól motorozható–talán az egyhengeres vezetési stílusához hasonlítanám.
Már leírtam az első tesztnél(nc700x),hogy mikor próbáltam az első 10 percben, egy csomószor leforgattam a gépet,pedig nem vagyok egy boyracer,aztán kezdtem 3500–5500 között motorozni és bizony nem volt rossz—aztán mikor másodszor elmentem próba vezetésre már autómatikusan ment a dolog és egy igen jót mentem a géppel,pedig négyhengereshez vagyok szokva.
Erről az autómata váltós motorról mindig az jut az eszembe,mikor a Mana800 megjelent–ha nem is mindenki,de jó sokan elhordták minden szarnak az ötletet, meg fikázták, hogy milyen az már! Aztán jöttek a Hondák és hirtelen mindenki megszerette–érdekes.
Érdekes hogy mennyi mindenen “meglepődsz”…miért?
Ez egy átlagos motor…minden téren.
Mit vártál? vmi gyenge lefojtott lomha kelletlen iparihulladékot?:)
Vagy csak nem volt róla mit írni:)
Remélem, motorozni jobban tudsz, mint írni….
Olvastam már sokkal rosszabat hivatásos újságírók tollából.
Köszönjük a tesztet!
Nem rossz kis “válságmotor”.
A teszteket olvasva szerintem ez a blokk DTC váltóval az igazi,arra van hangolva a teljeítmény leadása.
Na igen,pedig a Mana egy piszok jó motor és sokkal komolyabban felszerelt(futómú,fék,stb) az NC700-nál.Csakhogy olasz,ezért előítéletresek vele.Én azt venném
Az Aprilia Manával én csak a fotózáson mentem legfeljebb egy ötvenest, de emlékeim szerint nekem is tetszett és Dani is szerette. Az ő véleménye itt olvasható.
Igen,ha autómatára admám a fejem,az valószínüleg a Mana lenne.
Macko: Olvastam azt a cikket,megnéztem a videót is–tetszett már akkor is mikor megjelent. Ezért írtam,hogy nem mindenki húzta le a gépet( sok külföldi oldalt is olvasgatok amúgy, ha ráérek vagy nagyon érdekel valami)