Böröcz Gábor és az ő cafe racere

No és ott van még a harmadik eldöntendő kérdés is: a hátsó rugóstag helye. Na de ne szaladjunk előre, egyáltalán milyen legyen a hátsó teleszkóp?

Egy hirdetésre ugrottam rá, mert nekem megtetszett az aranyozott rugóspirál. Magával ragadott, mint a nőket a kirakat…
Kezdetben a vaterán hajtottam valami Harleyből származó hasonló rugópárt, de kemény nyolc másodperccel a zárás előtt rámlicitáltak. Nekem meg befagyott a gépem azzal, hogy a „vírusirtóm ellenőrzi a linket”, s visszakerülve az oldalra már ki is lettem jelentkeztetve. Mire visszaléptem, már csak azt láttam, ahogy visszaintegetve távozik a győztes vevő, hóna alatt a Harley rugós tagokkal…

De az élet mindig visszaadja azt, amit (látszólag) elvett. Mert így vissza kellett térjek az én csillogó aranyozott telóimhoz, és általuk egy Böröcz Gábor nevű „sorstárshoz”. A méretegyeztető, alkudozó levelezésünk során kiderült ugyan is, hogy Gábor szintén motort (át)épít. Egy Cafe Racer faragásában van, ami a saját GS 500-asának átalakításában merül ki, és ahova túl keménynek bizonyult az egyik börzén vásárolt, és Suzuki Intrudernek árult rugós tagpár. Így hát árulni kezdte, immáron nekem. A levelezésünk során Gábornak fel is tettem a legfontosabb kérdéseket: „kezdet, járt út, elérendő cél, okok – indíttatások”. Jött is a válasza, és néhány kép is a motor aktuális, decemberi állapotáról.

“Az idén tavasszal döntöttem úgy, hogy veszek valamit. Nem akartam egy olyan motort, amiből ezrével rohangálnak hazánkban is az utakon. Netezés közben találkoztam azzal a fogalommal, hogy Cafe racer. Nagyon megtetszett a gondolat, hogy egy viszonylag olcsón beszerezhető motorból apránként, kicsi ráfordításokkal egyedi motort varázsolhatok, ötvözve a mai technika vívmányait egy akár öregebb, olcsóbb motoréval. És akkor már legyen mindjárt veterán moci, amiből kevés van. Ezzel is növelve a project értékét. A használtautó.hu oldalon találtam rá a GS 500-ra (1978). Az elsődleges cél az volt, hogy legyen átíratva és leműszakiztatva, hogy mehessek vele. Aztán amikor rendbejöttem anyagilag akkor elkezdtem nézegetni hogyan tehetném egyedivé a gépet, hogyan válhatna igazi Cafe racerré.  Találtam a neten egy fickót, aki cafe racer idomok gyártásával foglalkozik. Meg is rendeltem tőle egy hátsó ülésidomot, amibe szépen beleépítettem egy ledes hátsó lámpát, és a váz lerövidítése után ráfaragtam a motorra.

A következő lépés a lábtartók lecserélése volt. Az egyik barátomnak volt elfekvőben két eredeti Suzuki GSXR 1000 K8 lábtartója, amit megvettem tőle. Aztán a kormány kicserélése következett csutka kormányra, ami egy FZR 250-ről származott. Nagyon vagány volt a gép, de még mindig szúrta valami a szemem. A kerekek! Az egyik 18, a másik 19 colos, nem is túl szépek, vékonyak a fékek is, már egy 30 éves konstrukció. Az első teleszkóp leragadt, a hátsók olyanok, mint a libikóka.  Kitaláltam, hogy beleépítek egy korszerűbb első és hátsó futóművet. Nézegettem a neten, hogy mi jöhetne szóba. Persze az elsődleges szempont a megfizethetőségen túl az volt, hogy ha már csinálom, akkor minőségi váltás legyen. Így hát hosszas netezés után a 2000-es évjáratnál meghúztam a határt. Végül a Yamaha R6-nál döntöttem. Először a hátsó, majd az első futóművet cseréltem ki, persze szükség volt az átalakításukra.  A hátsó lengőkarnál esztergálni kellett, illetve plusz konzolokat felhegeszteni. Az első futóműnél csak a kormánycsapágyat kellett összehozni. Most jelenleg itt tartok, mint ahogy a képeken is látszik. A következő lépések: féktárcsa, kormány, kezelőszervek, műszerfal és végül a festés.
A hátsó üvegszálas idomot bevontam egy centi vastag szivaccsal és ezt szeretném hamarosan bebőröztetni. Idővel majd erre kerül az ülés. A tank festése retró stílusú lesz. Fehér alapon, a közepén végigfutó piros csíkkal. Remélem így már pontos képet tudtam adni arról, hogy mit szeretnék létrehozni.”

Azért fogalmaztam úgy, „az élet visszaadja…”, mert nagy örömömre szolgált megismerni Gábort, és olvasni a fenti néhány sort, látni (legalább) képeken a munkásságát. Örömmel tölt el az a tudat, hogy vannak még ebben az országban, akik hozzám hasonlóan szinte kocsmapénzből (vagy legalábbis kocsma helyett) próbálnak meg valamit alkotni, azon keresztül önmagukat megvalósítani. Az a tudat, hogy van sorstársam, engem is erősít az időnként felbukkanó lenézettség érzése ellen. Ha eljő a következő motoros szezon, és a sors Gáborral együtt úgy akarja, talán találkoztathatjuk gépeinket valahol…

De térjünk vissza az így megvásárolt hátsó rugós tagokhoz. Alapos utánjárás eredményéül kiderült, a börzés eladó talán Gábornak sem tudta (vagy akarta) megvallani, hogy a teleszkópok származásuk szerint egy 1973-as Harley Sportsterről származnak, bár némi átalakításon már átestek. (Kiherélték belőlük az előfeszítés állíthatóságát, ami nekem talán nem is kell majd.) Viszont azt kellett elképzelnem, vajon hova, és ott hogyan elhelyezve lennének egyszerre szépek és funkcionálisak a rugós tagok?

Tegyem valahova a szöghajtás elé azt, ahol egyébként roppant kevés a hely erre, vagy egy megint csak radikális megoldást válasszak, amivel megosztó leszek a szemlélők körében? Kerüljön egy szokatlan helyre, a szöghajtás mögé függőleges elrendezésben?

Azt hiszem, ebben a kérdésben sokkal meghatározóbb tényező lesz a műszaki tartalom, bármennyire is szeretném a szememnek tetszően beállítani. Hiszen nagy kérdés, hogy mekkora erő hatására mekkora úton nyomódik össze a rugó, illetve melyik vázolt helyen mekkora erőkaron hat a leendő motorom leendő (tehát most még ismeretlen) súlya. Tessék, merjek nagyot álmodni… inkább gondolkodnék azon, hogyan is szerezzem be ezeket a műszaki ismereteket. Motor összsúlyt kéne tudni, rugóerőt, erőkart ismerni. De hisz még csak hátsó futóművem sincs, ami ezeket meghatározhatja…

Folytatjuk!