Kulcsfontosságú részletek, amiktől az esztétika függ majd

Elsőnek is egy közbeeső, hétvégi kísérlet Csabinál. Átugrottam hozzá csövet hajlítani. Csináltunk néhány próbát, többek közt 6/4-esből az arra való melegen húzott gázcsőből, meg hegesztett „vízcsőből” is. Az utóbbinál azt történt, ami a nagykönyvben meg is van írva. Megroppant.

Viszont a sikeres hajlításunk eredménye, az a girbe-gurba vasdarab alkalmasnak bizonyult egy kis ábrándozásra. Még mindig a tank-kérdésre keresve a választ. Mert én bizony még mindig nem tettem le teljesen a váz, vagy vastag csőbe rejtett üzemanyag ügyéről. Készítettem két alternatívát. Csabinak át is küldtem mailben, de a két 133-as cső verzióját összhangban vetettük el. Pedig számításom szerint a két darab ötven centis kiadott volna 13,3 litert, ami elvileg elég.

Elég amorf… Az az igazság, hogy még mindig jobban mutat a hagyományos Jawa tankkal.

Mindegy, ha elkészül a drótváz, majd megint előszedjük a kérdést!

A bölcsőrész kialakítása most már viszonylag flottul ment a korábbi segédeszközökkel, csak egyszer kellett visszabontani. A nyakrész alatti függőleges vázszakasz sehogy sem tetszett azzal a majdnem teljesen szabályos háromszöggel, amit véletlenül kaptam az egy közös részből indított szárakkal.

Arra emlékeztem, hogy ez mondjuk Szász Attisnak egyáltalán nem ennyire disszonáns a motorján. Megnéztem ismét a videóját, és arra jutottam, nyakközelből kell indítani a vázrudakat. Szerintem jobban is néz ki az így kapott eredmény. Hátraérve a vázzal két kérdéssel szembesültem. Az elsőt egyszerűen megválaszoltam, hogyan lesz bontható a váz a motor későbbi ki-be emeléséhez, szereléséhez? Fönt, a tank alatt, de majd Csabi megoldja a módját. A másik már fogósabbnak tűnt. Kínálkozott két ülésmagasság is. Vajon melyiket válasszam?

A hétköznapok alatt történt más is, ami kérdéseket vetett fel. Az Erdős Csabás sztoriból teljesen kifelejtettem azt a részt, mikor is Csaba mérlegelte a hűtős kérdésemet, az „alkalmazhatom-e a jóval kisebb, de nagyobb teljesítményű környezetből érkező VTR 1000 hűtőjét?” problémáját. Nagyon sokat gondolkodott, és nem volt meggyőződve, aminek hangot is adva a következőket javasolta. A kettő kis hűtővel biztosan elmenne, talán egyel is, de előtte feltétlen próbáljam ki az utóbbit terhelés mellett. Mivel nemsokára újra elő kell vegyem a hűtőkérdést is, hát egy hirtelen ötlettől vezérelten felkerestem az én mentoromat, Quattromant. Adott egy Smart 800 CDi-hűtőt, egy kiégett kocsiból származót. Próbáljam oda, akár használjam is, ha jó és tetszik. Hoztam még tőle még egy Yamaha FJR1200 hűtőt (sérültet), hogy legyen más összehasonlítási alapom is. Ebből is csináltam egy kis összehasonlítósdit.

Számomra a VTR szólóban látható kompozíciója a leginkább szemet gyönyörködtető, de arról tudjuk, nem biztos, hogy egymagában elég lenne. Az FJR egy kompromisszum, annyira nem is néz ki rosszul, és egymaga el is boldogulna. A Smart hűtője, mint a háromból a legnagyobb, bizony ormótlanul nagynak, bumfordinak mutat, noha azzal aztán túl is lenne méretezve műszakilag. A következő lehetőségek adódnak. Valahogy összekötve a VTR két kis hűtőjét létrejön egy nagyjából négyzet alakú, elégséges méretű és szép küllemű hűtő. Az átalakíttatása biztos benne lenne legalább húszezerbe, és még ki is kellene fizetnem még egyszer ennyivel. Amennyiben veszek egy FJR méretűt, tehát ideálisat, azt is át kell csonkozni, rögzítőfülezni. Az is egy tizeses, a hűtő is biztos benne lenne megint vagy húszezerbe. Kicsit jobb. Harmadik lehetőség, az eredeti Daihatsu hűtő (ami egyébként rézből készült, tehát házilag is tudjuk alakítani), ezt a négyzet alakból faragással hosszúkássá igazítjuk Csabival. Fülezni is tudjuk keményforrasszal, és bármit megtehetünk vele, csak cserébe igen nagyon rossz esztétikai állapotban van. Ergo legalább az elejére valami komoly figyelem elvonó takaró elemet kellene rögzíteni. Fényeset, csillogót, hogy elterelje a tekintetet a mögöttes fekete résztől.

Az utolsó oldalon a hátsó rugóstagok kapcsán képbe kerül egy sorstárs, aki szintén egy különleges motort farigcsál. Legalább nem vagyok egyedül!