A sorozat korábbi részei a sorszámokra kattintva érhetők el: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13. és 14. epizód.
Azt gondoltam – főleg az előző rész végén szerzett “önbizalom” birtokában -, hogy mit nekem váz? Kikeveredtem a tizedmilliméterek világából a gépészrészből, könnyebb lesz a dolgom. Csak odatartom, aztán addig forgatom, amíg nem tetszik ott nekem. Végül odapöttyintem.
Aha! Hittem, de rosszul. Egyáltalán nem akart összejönni. A koncepció ugyanis az, hogy én 10-12-es köracélból építek egy „drótvázat”, tehát egy öntartó, de nem teherhordó vázat. Ami alapján aztán Csabi le tudja gyártani az egészet csövekből, miután a motort mindenestül átvittük hozzá Érdre. Na én ennek a váznak álltam volna neki. Az első két bölcsőelemet le is hajtogattam a satuban egyformára, de odatenni már nem sikerült. Már az elsővel, a jobb oldalival is komoly akadályokba ütköztem, miután azt is legalább öt felé darabolva rövidítgettem, sikerült valamennyire elhelyeznem.
Aztán látva a nehézkes menetet feladtam, és visszatértem a milliméterek világába. Egy kartonpapírra kiszerkesztettem a hátsó (váltó oldali) részt, így már rá tudtam vetíteni a leendő vázcsövek elhaladási helyeit. Utána ezt odaraktam a főtengelyre, és azonnal megértettem, miért nem sikerült diadalra vinni a váz szemre történő “tervezését”. Mert nem is férhetne el! Leginkább az állvány van útban, de a Daihatsu blokk gumibakjainak csavarhelyei is aszimmetrikusak a középvonalhoz képest. Na, állvány ugrik, az már biztos! Ezt egy egyszerű művelettel kezdtem, felfüggesztettem a mennyezeti csörlőre egy lánccal az egész erőművet. Méghozzá a főtengely két végénél beakasztva.
Ekkor jobb oldalra fordulva majdnem rám borult az egész blokk. És talán még azon az estén történt egy másik dolog is. A havernál befejezve egy kazán beépítést (drága a gáz, egyre többen szeretnének valami alternatív tüzelőanyaggal működő fűtési lehetőséget is használni), feljött hozzám a szerszámok hazahozatalában segítve. Ő annyira ért a motorokhoz, mint én a biokémiához, de pont ezzel a laikusságával tudott hiteles kérdező lenni. Körbenézegetve a művet, azt kérdezte: nem fog ez veled együtt a jobb oldali árokba borulni? Na ne nézzél már hülyének – mondtam. Tudom, hogy jobbra túlsúlyos az egész, majd kompenzálom. Ezzel zártuk a kérdést, de miután pár óra múlva a láncon az ölembe billenve a blokk majdnem sérvet okozott, elgondolkodtam. Ha ez ennyire sok többletet tartalmaz jobb oldalon, akkor legalább utána kéne járni kicsit, pontosan mennyi is az a többlet. Például méréssel.
Gyártottam tehát egy kalodát, ami elöl-hátul a főtengelybe csatlakozik, fent meg a vezérmű tengelybe. Ez ugye pont függőlegest ad, ha nem billenti el valami egyensúlytalanság. Ha meg elbillenti, akkor ellenoldali súlyokkal megkereshető az egyensúly. És ugye amennyi súly kerül az ellenoldalra, annyi volt az elsőn a többletünk.
Igyekeztem gondos lenni, felpakoltam rá a szöghajtást, a kardánt, és minden egyebet, ami eszembe jutott, hogy szerepeljen a mérésben. De eleve nem tudhattam pontosan szimulálni a valóságot, mert vannak olyan tételek, amik így nem lesznek benne. Például ott van a hátsó kerék, aminek szintén a jobb oldalán van az Ural fékdob. Viszont a közepén, és kicsit balra esik a saját gyártású agyrész, amiben sokkal nagyobb csapágyak és közbetétek vannak, mint az Ural oldaliban.
A második oldalon érkezik némi segítség a világhálón keresztül. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Sziasztok!
Nem akarok ünneprontó lenni, de meg kell írnom a véleményem.
Fél éve mást sem lehet olvasni a motoros hírekben, csak azt, hogy dízel motort házilag.
Komolyan, ennyire nincs más témátok??
Félre ne értsetek, nagyon tisztelem azokat a srácokat, akik a szakmai tudásuknál .és a motorozás iránti rajongásuknál fogva, meg tudnak maguknak építeni egy gépet, rengeteg munkát beleölve.
De -és most jön a de, sajnos ez teljességgel értelmetlen dolog Magyarországon..
Kis hazánkban olyan szintű bürokrácia van, hogy egy élet kevés ahhoz, hogy egy ilyen masina, legálisan közlekedhessen a közútjainkon.
A másik. A dízel motornak pont az lenne az előnye az otto motorokkal szemben, hogy takarékos. (persze, megannyi hátrány mellett)
De nem hiszem, hogy egy erősen lestrapált, -bontóból származó Daihatsu motor- nagyon gazdaságos lenne. Ráadásul, ha javítani kellene, az igen sokba fájna. Na ennyit, az olcsó beszerzésről!
Szerintem, erre a célra megtennéegy, egy hengeres kb 350 köbcentis dízel motorocska is. Egy ilyennel, gazdaságosan lehetne motorozni az elképesztően magas üzemanyag árak mellett is. Persze, csak szigorúan a gazdasági oldalát nézve a dolognak. Mert a hangja miatt, a fellépő rezgések és vibrációk miatt, nem lenne kellemes rajta ülni. De játsszunk a gondolattal, ha még lenne is egy ilyen motor, ki csinál hozzá, egy hozzá igazodó váltót, mely
harmonizálna a motor teljesítményével és nyomatékgörbéjével.. Induláskor erős legyen, viszonylag jól gyorsuljon és legyen neki egy fordulat kímélő gazdaságos utazósebessége is!
Akkor még nincs vége a műszaki problémáknak. Egy dízel motort a magasabb sűrítési viszonya miatt nehezebb megforgatni, mint egy ua. ottó motort. Tehát erősebb önindítóra és nagyobb teljesítményű akkumulátorra is van szükség. Aztán jön a kipufogó kérdése. A legnehezebb kérdés.
Ne fojtson a motoron sokat, gazdaságos legyen vele a fogyasztás, ne befolyásolja károsan a motor élettartamát -és megfeleljen a zaj, vmint a füst és emissziós előírásoknak is!
Na, ezt házilag megoldani… De ha csak egymásik típus kupufogóját tesszük rá, egyedül, csak a hangtompító feladatának fog megfelelni.
A motor rögzítése sem egy könnyű dolog. Erősen, de rugalmasan kell befogatni a vázhoz, mert a fellépő vibrációk, hogy magyarosan fejezzem ki magam, szétrázzák a tökünket is.
Jön a váz kérdés. Egy maszek vázra sosem fognak engedélyt adni.
Egy gyári, de átalakítottra? -nos, arra sem.
Nálunk ez 88 hívatalt, rengeteg pénzt és energiát igényelne..
Az eredmény még akkor is kétséges.
Tehát, nem sok értelme van egy ilyen, házilagos motor építésnek.
Gyáriban viszont, el tudnám képzelni. Lenne egy gazdaságos üzemeltetésű, tipikusan munkába járó motor, mert másra úgy sem lenne jó.
Egyetlen nagy hátránya az ára lenne. Itt is , mint a dízel üzemű autóknál
a tulajok, a vételárban kifizetnék előre, a következő pár év megtakírítását a benzines társakkal szemben
Ha ingyen adnák, tudnám szeretni. 🙂