Ki az a Nyicskó István?

Hogy kicsoda Nyicskó István? Hát ennek a mesteri munkának az elkövetője.

Szóval az úgy kezdődött, hogy videókat nézegettem a You Tube-on. És persze rám jellemző módon nem néniseket, hanem motorosokat. Lehetőleg építettekről szólókat. Amikor is a következőre találtam véletlenül:

Látva, hogy magyar, (tehát elérhető), írtam neki, amire válaszolt is jó idő elteltével: nem ő az építője, csak a kamerás volt, de ad egy telefonszámot. Így keveredtem le Ceglédbercelre Istvánhoz. Aki, mint kiderült, már sok évvel korábban, az ipari iskolában elhatározta, épít egy autó motorja köré egy motorvázat. Aztán persze ezt csak később, a saját műhelyének felállása okán és eredményére kezdhette el 2008-ban.

Fantasztikus teljesítmény van benne, legalábbis számomra. Mindent saját maga gyártott. Készített magának csőhajlítót, hogy azzal aztán a kipufogótól a vázon át a fékkarig mindent le tudjon hajlítani. Saját készítés a szöghajtás is, a kormány is, mint ahogyan a légszűrő dobozka vagy a tágulási tartály is. De a lábtartót, rajta a fékkarral éppúgy maga hajlítgatta, kalapálta ki a nyersanyagból, mint ahogyan az ülés is házi, és a hátsó kerék is. Amit egy autó felniéből, saját gyártású küllőkből, és egy saját készítésű agyból épített. A kormány is saját készítés, rajta a kuplungkarral, amit kicsiny csődarabokból, lemezkékből, és egyéb nyersanyagból épített össze, majd csiszolt ki az ismert fazonra. A váltó a legérdekesebb mű. Mivel az eredeti VW Jetta 1,6 kocsinak a váltója, tehát egy „H” váltó, ezért épített egy rudazatot, meg egy „cipőkengyelt”, aminek segítségével a bal lábával be tudja rakni a rückverctől megfosztott váltó összes fokozatát.

A kis helyfoglalás érdekében egy Suzuki Swift 1.0 hűtője került fel, de a legjobb az első futómű rugózása. Nincs! Rugó helyett egy betonvas van a telókban. Azt mondta István, semmi esetre sem bírta volna el az ETZ teleszkópja a művének súlyát. Amíg viszont nem lesz pénze valami combos teleszkópra, addig is lábon tud maradni a motor. Ami lássuk be, nem elhanyagolható tényező, ha csak arra gondolunk, időnként mozgatni is kell tudni a legfeljebb garázs méretű műhelye közepén parkírozó gépet.

A hátsó szöghajtásról essék pár szó külön is. Két egyforma méretű ferde fogazású fogaskereket gyártatott bele. Mivel István maga is tanult szakember, részben gépesítve, így maga gyártotta le azokat, és így vitte el fogazásra, edzésre. Az ára miatt érdekes ez, 40 darab kékhasú Máttyást kellett feláldoznia. Megértettem, amíg csak tudok, maradnom kell az eredeti alkatrészeknél. A pénztárca miatt.

Mentem vele! Hogy hogyan megy? Bazira!!! Mindegy hanyadikban van, ötödikben is el lehet indulni, ha nagyon muszáj. Ha pedig csak a rend kedvéért végigkapcsolgatjuk, akkor ilyen a hangja:

Apropó, hang. István a négyből két henger kipufogóját a váltó alá elhelyezett dobba vezetve némította el, a maradék kettőt viszont nyitottnak hagyta megy egy-egy csővel. Akusztikai átverés áldozatai vagyunk, amikor úgy halljuk, mintha csak két henger menne, a durrogás olyan szaggatott, ki-ki hagyós. Ez hallható a beindításnál is.

No és a kuplung! Mint minden kézi működtetésű autó kuplungnál, itt is kemény munka kiemelni, úgy éreztem letörnek az ujjaim. Azt mondta István, volt olyan gondolata, hogy felhasználja a kocsi vákumos fékrásegítőjét. Csak hát hogy nézne ki, és hova férne az a vákumdob egy motoron?

Összegezve gondolataimat a motorról és Istvánról azzal a megnyugvással feküdtem le aznap aludni, hogy vannak még hazánkban igazi alkotó alakok, olyanok, akik nem csak „orange country” féle műhelyek felszereltségével képesek izgalmasat alkotni. Megy az nekik kézi szerszámokkal, reszelővonásonként lépésről lépésre. És ezzel az anyagi erőforrások hiányosságát is képes valamennyire áthidalni. Ráadásul mivel Istvánnak nincs internete, így nem csak beszél arról, amit csinál, mint én – állapítottam meg a beszélgetésünk alatt.

István azt mondta, az első futómű után még néhány egyéb apróságot akar megcsinálni a motoron, aztán jöhet a fényezés. A végét még nem látja, de ha van egy kis pénze és ideje, azt biztosan a motorjára fordítja. Én meg alkalmanként figyelemmel kísérem, ezzel is tartva a kapcsolatot. Hajrá István!!!

Az utolsó oldalon már a saját motorommal foglalkozom. Lapozz!