Aztán a sors irányította történések, és az esztergályossal folytatott beszélgetés mindent összekutyult. Quattromannal megegyeztünk egy nagyon baráti árban, és szinte már mindent lepontosítottunk egy körbehegesztésre készülve. Sőt, két próbahegesztést is csinált Quattro, de aztán az esztergályosnál a következők hangzottak el. Mint szerszámkészítő, mutatott különböző általa készített aluanyagokat, amiken próbahegesztéseket végzett korábban. A különböző darabokon lévő varratok látható mássága ebből fakadt – mutogatta, hogy mindegyik más-más mértékben ötvözött alumínium. Ráadásul abban sem egyformák, hogy az egyikben szilícium, a másikban magnézium az ötvöző anyag. Az én váltóharangom egy legalább közepesen erősen magnéziumötvözött anyag. Az a baj a hegesztésével, hogy a magnéziumnak sokkal alacsonyabb az olvadáshője, így a hő hatására kiolvad az ötvöző. Aminek az lesz a következménye, hogy a hegesztési varratnak sokkal gyengébb anyagot kapunk, mint az eredeti volt. Mutatta, a kifröcskölő ötvöző, ami ezen a hőn már rég gáz halmazállapotú, kráteressé teszi a felületét, magának a varratanyagnak a belsejét meg szivacsossá. (Ez csak nagyító alatt volt látható.) Így törésre hajlamos lesz. Ráadásul a gyűrűnek szánt lemez anyagom, tehát a másik hegesztendő felület alapanyaga meg tiszta alumínium. Ami csak súlyosbítja a helyzetet.
A másik intelme még nyomósabban hatott rám. Szerinte kérdéses lenne az egész komplexumnak a teherbírása a csavaró erők ellen. Hiszen a váltóház anyaga eredetileg az autóban egy hátul önmagában összezárt „dobozt” alkotott, belül egy csomó merevítési bordával. Az eredeti kialakításban úgy van tervezve, hogy elviselje a Daihatsu 38 lóerejét. Ráadásul a benne forgó több tengely meg is osztja a motor és a kasztni egymással szemben feszülő erejét a váltóharang egy-egy kisebb zónájára, a tengelyek befogatása közé. Mennyiségében annyi felé, ahány tengely eszi meg azt az erőt egyszerre, egymással együtt dolgozva. Én most egy vékony, 3 milliméter falvastagságú, de nem is egyenletes hengerfalú gyűrűt akarok támasztásnak használni, hogy viselje el az elforgató összes erőt, álljon ellent neki. Ráadásul még ezt is – kényszerűen – elvékonyítottam az önindítónál, ahol így maradt mindössze 2-3 centiméter anyagszélesség.
Nem tudom, jó e a logikája az esztergályosnak, de engem elgondolkodtatott annyira, hogy újra előszedjem azt a sokkal korábbi ötletet, miszerint ez az egész egység készüljön egy vascső levágott darabjából. Ezt még a szomszéd autószerelő mondogatta, amikor az önindító elhelyezésen agyaltunk, erre meg én nem voltam vevő akkor, mikor ő az eredeti Daihatsu önindítóra volt „érzéketlen”.
Lehetne vasból is, igen. Most már azt sem látom nagyobb szenvedésnek. És lenne számtalan előnye, többek közt, hogy jól megmunkálható, magam is sokmindent el tudok végezni rajta. Hegeszthető házilag, egy menet a vas anyagában garantáltan nagy húzó erők ellen is tart, például a váltó rögzítésénél.
Három darabot tudok elképzelni a megoldáshoz. Egy kör alakú alaplemezt, egy gyűrűt valami csőből, és egy másik kör alakú lemezt a gyűrű és a váltó illesztéséhez.
Az alaplemez külső méretének akkorának kell lennie, amekkora a legtávolabbi elérendő pont.
A gyűrűnek akkorának, amekkorában még éppen elfér a lendkerék és a rajta lévő dolgok legnagyobbika (a fogaskoszorú), de sokkal nagyobb se legyen ettől. Amúgy meg mindenképpen valamelyik szabványban gyártott, nem hegesztett, például melegen húzott acélcső jöhet szóba. És a kis karimának pedig akkorának, hogy belül a váltóra tudjon illeszkedni, a külső pereménél pedig a gyűrűhöz hegeszthető legyen.
Semmi gond ezzel, már megint csak feladatok kerülnek elő, amelyeket meg kell oldani. Hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mekkora lesz az a nem kis átmérőjű acélcső, és főként honnan szerzek belőle egy pár centis darabot? A másik, hogy az előző kép szerint az alaplemez külső átmérőjét, ami 380 milliméter, melyik esztergályos fogja nekem befogni? Hol találok olyan géppel rendelkezőt, akinek ez megy? Mert a megszokott emberemnek 300 a maximum.
A folytatás ITT található!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Egyre jobb!!!
Látva a megtervezett(!) vázat, első futóművet (anyagminőség, tengelytáv, villaszög, utánfutás => ismerős fogalmak ezek?), már nem csodálkozok semmin. Anyagismeret, fémmegmunkálási technológiák ismerete nélkül? (milyen szakik ezek: pl. acélcsövek- és zártszelvények hajlítása igenis lehetséges, hidegen is, elképesztően kis rádiuszokban, vagy amit az “esztergályosnál” láthatunk?! hihetetlen!) Ezért nem kaphat műszakit, ha egyáltalán valamikor el is készül…
Három darabból összehegesztett lendkerék, szemmel láthatóan mm-eket üt(!), dinamikus kiegyensúlyozása egyáltalán tervbe van véve? (milyen káros rezgések, vibrációk lesznek itt?) Vagy minek is, hiszen eleve lehetetlen házi körülmények között biztosítani a motor és a váltó egytengelyűségét…
Hajrá! még több pénzt ebbe az eleve sikertelenségre ítélt projektbe!
Sajnos ilyen részletességű munkáról igazi, hozzáértőktől, szakműhelyektől viszont nem olvashatunk, láthatunk építést. Legalább is nem ismerek elérhető anyagot a médiában. (talán védik a szakismeretet?)
Így hát marad nekünk, amit “ezek a szakik” ügyetlenkednek össze. Legalább van olvasni valónk… meg témánk…
Szerintem hasznos, hogy vki ilyennel tölti a szabadidejét és nem a valóvilágon szocializálódik… Természetes, hogy házi körülmények közt nem lehet olyan minőségű motort “legyártani” mint egy gyárban, de úgy gondolom ezért is tisztelni kell ezt az úriembert… Ez a hobbija és szereti csinálni… Szereti beleölni a pénzt… Más elissza vagy eljátsza… Lehet, hogy soha nem lesz elsőosztályú gép, de ezért nem kell lehordani… Én tisztelem azért amit csinál…