Jöjjön a motor beszerzése!

Találtam a szomszédos Budakalászon egy eladó Daihatsu 1.0 dieselt. Szívó motorral. Sokat lamentáltam rajta, de végül elmentem megnézni. Egy minibontó volt, 3-4 autónyi állománnyal az udvarában, saját garázsában dolgozott a srác. Hát mit mondjak, nem férkőzött a bizalmamba. Jól beszélt, nem volt tolakodó a szövege, nem mászott rám. Sőt, egyenesen irányíthatónak éreztem, ami nem hagyta szunnyadni a gyanakvásomat. Más lyukat dumált volna a hasamba, úgy erőltetve rám a portékáját, s vele együtt az akaratát. Nem tudom, mi volt benne, de engem nem nyugtatott meg ez a mindenhez alkalmazkodó viselkedése.

Egy eleve hengerfejesnek, de indíthatónak hirdetett kocsiról volt szó. Hamar rendeztük a kérdést, nekem csak a motorja kell váltóval és hűtővel, a motorra szerelt összes kellékkel, mindazzal, ami a működőképességhez kell. Azt mondtam neki, úgy szedje össze a tartozékokat, hogy otthon az állványon az üzemanyag-cső feldugása után beindítható legyen egy akksiról. Szóval minden apró alkatrésze kell. De kikötésem, hogy a szétbontás előtt még legalább egyszer legyen beindítva, ha már „hibás, de üzemképesen” van hirdetve. Akartam hallani, nincs e valami hallható egyéb baja más részén. Azt mondta az eladó, a papírjai rendben vannak, kereskedői cégnéven van, csak el kell érte menni Dunakeszire. Legközelebbre itt is lesz. Na, vissza is mentem a srác jelzésére motort indítani. Szépen járt, hangra alul hibátlannak tűnt, és igaz volt, a hűtőből nem víz fröcskölt, hanem füst érkezett. Oké, ha már úgyis mindegyik előbb-utóbb hengerfejes lesz, akkor legyen máris az, s ha magam újítom fel, akkor legalább tudom, hogy mostantól megint rendben van pár tízezren át. Megegyeztünk, hogy két nap múlva mehetek a kiszedett motorért, és az alkatrészekért. Addigra talán a papírja is meglesz. (Állítása szerint a cégtulaj valószínűleg külföldön van, mert nem veszi fel a telefonját. No comment…)

Meg is érkeztem két nappal később az áruért, kiderült, papírok még mindig nincsenek. Berámoltunk. Az nem tetszett a srácnak, hogy a kialkudott 50 ezer helyett csak 45-öt adtam neki. És hogy miért nem a motor berámolása előtt mondtam neki, hogy nem fizetem a teljes árat? Azt mondta, ez rosszul esik neki. Én erre felajánlottam, hogy magam megyek Keszire a papírokért, utána megadom a maradékot is. És nála hagytam az önindítót további biztosítékul (saját felajánlás). Másnap szólt, már mehetek is Keszire, de naná, hogy nem volt ott senki, ahogyan a papírok sem. Majd visszahívnak, tudják ki vagyok, miért jöttem, de a főnök kell hozzá, már csak az aláírás miatt is. Hívtak is, a következő egyeztetett kimenetelem alkalmával főnök sehol, de egy forgalmit hagytak ott, hogy vihetem. Hát, köszi. Én leszek ebben az országban akinek a legjobban megvizsgálják a vásárolt alkatrészeinek származását igazoló dokumentumait, ha véletlenül úgy alakulna, hogy hatóság elé kerülhet a motor. Jó, erre most még tényleg kevés az esély, de nehogy már azon bukjon a mutatvány, ha mégis. Csak mert valamim eredendően hiányzik (vagy gondoljunk csak egy külföldi forgalomba állításra…). Most kell ezeket a papír-ügyeket rendezni. Írtam hát magam egy adásvételit a motorról, mint számozott fődarabról, majd felhívtam az eladó gyereket, hogy ez az utolsó telefonos beszélgetésünk. Ez után ugyanis hívásra egyszer még kimegyek a főnökhöz Keszire. Ha ismét lukra futok, nem lesz aláíró, aláírás, és minden papír rendben, akkor felpakolom az egész cuccot, és visszaviszem neki az eddig kifizetett vételárat visszakövetelve. Elmondtam neki még egy példát, így: ha te rendelsz egy cukrászdában egy szülinapi tortát felirattal, gyertyákkal, minden kellékkel a megegyezett árért, majd készre jelentés után egy, mondjuk gyertyamentes tortát adnak át, azt ígérve, hogy holnapra azok is megérkeznek, te kifizeted a teljes árat? És ha nem fizeted, mi a véleményed, ha azt hangoztatja a cukrászda, hogy rosszul esik neki a pénz visszatartás?

Másnap jött a jelzés, és ami a legérdekesebb, hogy a főnök zokszó nélkül aláírt, de én nem találkoztam vele. Ugyanis az embere várt engem, s átvitte a papírokat a szomszédos benzinkút shopjában (állítólag) kávézó főnöknek, így előttem csak a céges bélyegzőt nyomták rá a papírokra. Annyit megtettem, megnéztem a „cégtárban” adószámával stimmelő, létező cég (volt akkor) írt alá, adataiban egyezve a forgalmiba jegyzettekkel. Ennyi. Ez után a kálvária után otthon a motor és adás- vételi is.

A harmadik oldalon végre beröffen a blokk a műhelyben! Videón, úgyhogy lapozz!