2008 elején történt az eset. Egy péceli telektulajdonos földterületén átvezető földúton kifeszített keresztben egy drótkötelet — nyilván nem a gyalogosoktól vagy a kerékpárosoktól kívánva ezzel védeni tulajdonát. Egy arra motorozó rendőr (a Köztársasági Őrezrednél szolgált, de akkor szolgálaton kívül volt) nekiütközött a kifeszített drótnak, amely halálos sérüléseket okozott neki. A helyszínen életét vesztette.

Jogosan csapnak össze az indulatok. Az egyik tábos gyilkost kiált, szerintük szándékos emberölés történt. A másik tábor a magántulajdon védelméről beszél, már-már jogos önvédelemről. A jelek szerint a tegnap megszületett bírósági ítélet is némileg ez utóbbit támasztja alá, hiszen a drótkötelet kifeszítő N. Zoltánt két éves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték gondatlanságból elkövetett emberölésért. A vizsgálat a szándékos halálokozás lehetőségét elvetette. Nézzük a részleteket!

A gazda elmondása szerint szándékosan alacsonyra feszítette ki a kötelet, hogy ne okozzon sérülést vele. (A területükön rendszeresen kárt okozó fatolvajok, illetve terepmotorosok és quadosok ellen állítólag sok tulajdonos védekezik hasonló módszerrel.) Házilag készített behajtani tilos táblát is készített, a drótkötélre sárga színű, azonban nem fényvisszaverő szalagot tekert, illetve egy ráakasztott A4-es lapra írt szöveggel külön tájékoztatta az arra járókat illetéktelen ottlétükről. Mindezek azonban az eset bekövetkeztekori szürkületben nem voltak jól láthatók, különösen nem egy 60-70 kilométer/órával haladó motorról. A drótkötél pedig hiába volt alacsonyra kifeszítve: a motor villáin felcsúszva először a motoros kezeit sértette fel, majd a nyakának csapódott. Az áldozat a bukás után még felállt, majd összeesett és elhunyt, ugyanis eltörtek a nyakcsigolyái.

Az esetben tökéletesen igazságot tenni sajnos nem lehet. Valahol talán mind a két tábornak megvan az igazságtartalma. Akinek saját területén kárt okoznak az illetéktelenül arra járók — és itt közel sem csupán a motorosokra gondolok –, annak nyilván jogában áll valami módon megvédeni azt, ami az övé. Ugyanakkor a módszer semmiképpen nem nevezhető elfogadhatónak, még ha a szándékos halálokozás nem is volt bebizonyítható a konkrét ügyben. Hiszen ha a kihelyezett táblák nem eléggé egyértelműek vagy észlelhetőek, esetleg nem szándékos rosszindulattal jár arra a motoros, hanem csak eltévedt, és még nem is okozott volna ilyen fatális sérülést a sodrony (mondjuk csak elesik és kulcscsonttörést szenved), akkor sem fogadható el maga a módszer. Mert sötétben akár egy kerékpáros is felbukhat benne és szintén sérüléseket szenvedhet.

A konkrét, tragikus eset tehát vitákat fog generálni, amikor csak szóba kerül. Mert a magántulajdont valóban meg kell védeni. Csak ne így!