Egy bronzérem története

Utálom, amikor valaki megmagyarázza az elért helyezését! Most mégis megírom az augusztus 20-i záró futam sztoriját az én szemszögemből. Nagyon örülök mások sikerének, de talán nem véletlen, hogy az én beszámolóim mindig tartalmaznak időeredményeket is. Talán azért is vagyok csalódott, mert régen versenyeztem a hazai közönség előtt, és nagyon szerettem volna megmutatni nekik, hogy mi ragadt rám (ránk) az EB versenyeken. A bizonyítás részben azért sikerült, hiszen amíg technika ördöge közbe nem szólt, egész hétvégén 7.7 és 7.8 másodperc közötti időket mentem, ami hazai földön azért nem mindennapos.

Csütörtök délben érkeztünk szerviz-mesteremmel, Kasziba Pistivel Kunmadárra. Kitelepültünk, ami összeszokottságunknak köszönhetően jó másfél óra alatt megvolt. Ezek után vártuk az áramellátást, hogy az akkukat frissítsük, valamint a kompresszort is beüzemeljük. Lassan ezek is meglettek, bár az áramingadozás kicsit borzolta az idegrendszerünket. De összeállt a kép, és egy rövid warm up után szemrevételeztük a pályát. Ezután egy gyenge tapadású pályára való beállítás mellett döntöttünk. Többen ugyanis óva intettek, hogy csúszik meg minden. Azt viszont tudom, hogy a dragozásnak ez az egyik tudománya: az adott körülményeknek megfelelően kell beállítani a motort, gumit melegíteni és megülni a vasat. Ez jól is sikerült, hiszen 7.71-el nyitottunk! Tehát több mint 1 másodperccel voltunk a mezőny előtt és ez nagyjából így is maradt a hétvégén.

Év elején, amikor a csapattal megterveztük, hogy hol, mikor, melyik versenyen indulunk, tudtuk, hogy kockázatos lesz. Az öt magyar versenyből csak hármon tudtunk elindulni, mert a többi egy időre esett az EB-futamokkal. Így a magyar bajnokság megnyeréséhez itt mindenképpen győzni kellett. Volna. A váltóm törése az elődöntő után ugyanis megpecsételte a sorsunkat. Ezen múlott a bajnoki cím, ami ugyan nem lett volna érvényes, mert két verseny kivételével sajnos nem is volt megfelelő létszámú induló a bajnoki fordulókon! De akkor is, ilyen versenyzés, ez hajtja az embert, hogy majd minden jobban összejön a következő alkalommal.

Most még hátra van az EB záró futama Santa Podban. Szeretnék egy nagyon jó eredményt, mert érzem a csapatban, a motorban és magamban, hogy képesek vagyunk rá. Csak érkezzen meg az új váltó, mert ehhez a géphez még nem teljes a tartalék-alkatrész állomány. Főtámogatónk a SOVEREIGN Kristálycukor hihetetlen kitartással és áldozattal segíti csapatunk versenyzését és jövőbeni eredményes szereplését. De köszönettel tartozom a többi szponzorunknak is, így a STEVIE&HAUSER V-Twin Szerviznek, a Zodiacnak, a frissen tartásért a Go Fast-nek, a biztonságomért pedig az Euromotor Groupnak. Santa Pod után tehát még jelentkezem!