Az FZ8 és Fazer8 modellek hivatalos bejelentésekor megjelent cikkünkben egy külön oldalt szenteltem a Fazer modellek rövid történeti ismertetésének, így ezzel most nem is emelem a karakterszámot. Az ott leírtak lényege, hogy a Fazer modellek megjelenésük óta a Yamaha leginkább sportos utcai modelljei. Persze az, hogy „sportos” pontosan azt jelenti, hogy valójában nem sportmotor, csupán a szükségesnél kissé erősebb, a specifikációi kicsit jobbak, mint amit a mindennapi szükségek alapján joggal elvárhat az ember. A többek között az első Onroad túrán megtett párszáz kilométer alatt sikerült képet kapnunk erről a motorról. A Yamaha magyarországi képviselete azzal könnyítette meg a dolgunkat, hogy a teszt idejére az FZ1 Fazert is rendelkezésünkre bocsájtotta, a friss élményeknek hála így árnyaltabb képet kaphattunk a legújabb hangvillásról. Nem félek kijelenteni, hogy a Fazer 8 méltó folytatása a 12 éves hagyománynak, az egyik legsportosabb FZ látott napvilágot ebben a kétkerekűben. Persze 106 lóerő nem a teljesítményverseny csúcsa, főleg nem egy 779 köbcentiméteres erőforrástól, még a nyomatékos alsó fordulatszám tartomány ellenére sem.
Az Onroad túrán beszélgettünk arról, hogy ki milyen szempontok szerint vesz motort, illetve a gyártók mai gyakorlatáról, a közölt adatok köréről. Mackó, aki a Yamaha Mesterkurzuson oktatáshoz használta az FZ6-ot, már a túra elején a futóműről érdeklődött. Dani, aki saját DL650-esének futóművével sok problémát megélt, a gyártók azon gyakorlatát kritizálta, amely szerint a futómű leírását elintézik egy-két rövid szóval. Rnie, pályamotorosunk, még az FZ1 150 lóerős teljesítményét is megmosolyogta. Számomra, egy FZ6 tulajdonosának a teljesítmény-leadás, a nyomatékgörbe hiányzik a legjobban „a katalógusból”. Pusztán számok alapján motort választani persze botorság, mégis nemzetközi Fazer fórumokon olvastam olyan hozzászólást, aminek írója azt fejtegette, hogy a jelenlegi FZ6-osa után neki már kevés az FZ8 106 lóereje. Mosolyogtam egy jót, hiszen ez igencsak balga hozzáállás, a lóerő talán eladja a motorokat, de a nyomaték az, ami boldoggá teszi a tulajdonosokat.
A spirituális előjáték után a következő oldalakon kivesézzük az újdonságot.
[ pagebreak ]
Egy ismeretlen motorhoz az ember óvatosan közelít, még ha annak stílusa, teljesítménye nem is jelent újdonságot. 600-as Fazerem nyergéből egy nagyobb motornak kijáró tisztelettel ültem át a masinára. Ez a tisztelet ki is tartott a második kanyarig, aztán átadta a helyét az önfeledt élvezetnek. Az alsó tartomány, ha nem is tökéletes, de pont abban jó, amiben az elődje gyenge volt. A nyomaték majd’ 30százalékkal magasabb az FZ6-énál, így az FZ8 esetében van értelme egyáltalán alsó fordulatszám tartományról beszélni, illetve azt használni is. A motorról kialakult első, pozitív benyomásomat nem rontotta a futómű sem, bár már a típus megjelenésekor világossá vált, hogy nem a technikai csúcsa. Az első benyomás után az ember elkezdi jobban szemügyre venni a gépet, egészében és részeiben elemezgetni. Lássuk hát a masina rendszereit!
A motorról ordít, hogy az FZ1-et másolták: eladhatóság szempontjából talán valóban szerencsésebb, hogy a nagytestvérre hasonlít megjelenésében, a költséghatékonyságról pedig a sok azonos alkatrész és az egyszerűsítések gondoskodnak. Az importőr rögtönzött típusismertetőjében hangsúlyozta, hogy a hasonlóság ellenére a váz nem csereszabatos az FZ1-ével, a keskenyebb hengersorhoz tervezett szerkezetbe nem lehet egy 1000-es blokkot becsavarozni – úgy néz ki, a hegesztett hordozó első részének méretezésén változtattak. A villaszög és az utánfutás, a tengelytáv, az ülés magassága valamint a rugóutak hossza azonos, az első teleszkópok azonban különbözőek. Bár mindkét motoron (külső) méreteiben azonos USD telókat használnak, a FZ8-ra egyszerűbb változatok kerültek – míg az FZ1 esetében az egyik száron az előfeszítést, a másikon pedig a csillapítást állíthatjuk, az FZ8 esetében erre nincs lehetőségünk (közútra ez is elég, és legalább a sok „hozzáértő” nem csavargatja el). A fékek a jól ismert darabok, elöl a Yamahánál mostanság szokásos 310 milliméteres tárcsákba harapnak, működésük ezen a felhasználási területen több, mint elegendő. Apró problémaként éltem meg, hogy intenzív(!) fékezéskor (ABS mentes tesztmotort kaptunk) a teleszkópok olyan benyomást keltenek, mintha felütnének.
Kevésbé közismert, hogy a gyári állapotú sornégyes erőforrások (legalábbis a keresztben elhelyezettek) többnyire asszimetrikusan működnek. A két külső henger általában az ideális, 13,2:1 arányú, vagy legalábbis ahhoz közeli, míg a belsők attól dúsabb keveréket kapnak. Alapvetően ennek termodinamikai okai vannak, a belső hengerek így kevésbe melegszenek. A Yamaha rátett erre egy lapáttal, a külső hengerek szívótorkai 28 mm-rel rövidebbek, így a megnövelt méretű légszűrőházból rövidebb úton jut az éltető oxigén az égésterekbe. A mögöttes megfontolás szerint a külső hengerek így a teljesítmény elérésében, míg a belsők a nyomaték előállításában kapnak nagyobb hangsúlyt. Az iwatai mérnökök további bűvésztrükkjei szintén az élvezetes motorozást szolgálják. A jobb teljesítmény-leadást segíti elő a megnövelt kompresszió, az FZ1 11.5:1-es értékével szemben az FZ8 12.0:1 sűrítéssel dolgozik. A főtengely tömegéből lecsippentettek, és a váltó áttételezését is megváltoztatták: a kisebb teljesítményhez és nyomatékhoz mérten az alsó két fokozat rövidebb, az utolsó kettő pedig hosszabb lett (a fent említett katalógusadatok között ez sem szerepel). A váltó egyébként követi a yamahás hagyományokat – lenn szinte rúgni kell, harmadik fokozattól pedig precízen kapcsolható egy laza mozdulattal. Az erőforrás utolsó, talán leginkább látványos része a kipufogó. Az FZ1 esetében egy kipufogóba épített pillangószeleppel fojtják le a motort az alsó tartományban, az FZ8-on ezt egy párját ritkítóan hosszú, párját ritkítóan ronda végdobbal lefojtott, viszont párját ritkítóan gyönyörű leömlőkkel és középső kipufogó szekcióval érik el. A hosszú kipufogó haszna, hogy megszünteti a káros gázlengéseket, és ezzel optimalizálja az erőforrás működését.
A belbecs viselkedéséről a következő oldalon olvashattok.
[ pagebreak ]
A motorral elindulva, főleg az FZ6 tükrében az tűnik fel, hogy a masina alul is használható. Közúton nem nagyon szembesülhetünk olyan helyzettel, amit a 3000-6500 fordulatszám-tartományban rendelkezésre álló teljesítménnyel és a hatfokozatú váltóval ne lehetne megoldani. Talán ezért is könnyű elkottázni, melyik fokozatot is használjuk, a műszeren pedig sajnos nincs fokozatjelző. Lényeges eltérés mutatkozik az előd FZ6, az újdonság FZ8 és a nagytestvér FZ1 között ezen a ponton. Míg az FZ6 szinte megtorpan az alsó tartományban egy magasabb váltófokozatot használva, addig az FZ8 hörögve, szörcsögve, de elindul innen is. Kicsit morog, rosszalja a történteket, de megbocsátó, jó barátként viselkedik, aki vállal ennyi kellemetlenséget. Az FZ1 literes motorja a legtoleránsabb ilyen szempontból: ha nem is mindegy, melyik fokozatban vagyunk, de az öccseihez képest már-már unalmasan teszi a dolgát „alul” is.
A numerikusan is kifejezhető különbségek ellenére az FZ-k rendelkeznek egy közös jellemzővel, amely különböző mértékben bár, de zavaró tud lenni. A fordulatszám-tartomány közepén mindhárom motor „nyúlóssá” válik, a nyomaték visszaesik. Olyan ez, mint amikor egy kórusban mindenki egyszerre vesz levegőt: csend ugyan nincs, de énekszó sem hallatszik. Az FZ6 esetében ez abban nyilvánul meg, hogy körülbelül 5500-as fordulatnál a motor mintha erejét vesztené, és csak 6000-nél kezdene ébredni ismét. Érdekes módon az FZ8 ugyanebben a tartományban mutat relatív gyengeséget, ugyanitt válik nyúlóssá, bár az messze nem olyan kritikus, mint a 600-as erőforrás esetén. A 779 köbcentiméternyi lökettérfogatból ezután előtör az ördög, a következő 500-as tartományban behozza azt, amit előtte elvesztett. A további gyorsulás már szinte lineáris, bár túl sok értelme nincs a 8000-es nyomatékcsúcs felett hajtani, több okból sem. Leginkább triviális, hogy a motor nem dragbike, a beépített hatfokozatú váltót érdemes használni. A harmadik fokozatban is messze átlépjük a sebességkorlátozást a motor ilyetén pörgetésével (még autópályán is), valamint a hajtómű észrevehetően nem szereti ezt a magasabb tartományt, amit a kormány finom rezgésével ad tudtunkra. Az FZ1, a jelenleg gyártott másik Fazer viselkedése ettől jóval szokványosabb, bár lineárisnak az sem nevezhető. Az 1000-es blokk, hasonlóan a 800-ashoz, 3000-es fordulattól kezd el élni, 4500-tól 7000-ig kiegyensúlyozottan viselkedik, viszont 7000-től kis túlzással olyan érzést kelt, mintha benzin helyett nitrometánt égetne. Azok a fránya környezetvédelmi normák, a zajkibocsátás…
Mégsem az erőforrások jelentősen eltérő viselkedése a legnagyobb különbség az FZ8 és az FZ1 között. Ugyan az 1000-es csak mintegy 5 kilogrammal nehezebb, de a súlypont jelentősen eltér. Az üléspozíció kísértetiesen hasonló, de az FZ8 kormánya kissé alacsonyabbnak tűnik, enyhén lefelé hajló markolatokkal, a testhelyzet kicsit agresszívebb (már amennyiben van értelme ilyet mondani egy egyenes derékkal megülhető motorról). Olyan érzést ébreszt, mintha a masina részei lennénk, abban benne ülnénk, míg az FZ1 esetében az ember kifejezetten érzi, hogy azon rajta ül. A közel azonos vázszerkezet mellett is a hajszálnyi különbségek jelentős eltérést eredményeznek, az FZ8 viselkedésében egy szeleburdi, könnyen kezelhető hatszázast idéz, egy kanyarodásra szinte elég csak rágondolni, míg az FZ1 azt az impressziót kelti, hogy ezen a motoron mindenért meg kell dolgozni – az FZ8 kisebb, 180-as hátsó gumija, és az aggregátban mozgó kisebb tömegű alkatrészek is szerepet játszanak ebben. A fenntartásokkal fogadott futómű is erre az érzésre játszik rá, viszonylag jó útviszonyok mellett megbocsájtó, játszi könnyedséggel lehet ívet váltani, korrigálni. Összességében az FZ8 egy könnyedebb, élvezetesebb motorozás élményét adja, a masina kezelhetősége kárpótolja a kevésbé erős aggregát jelentette vélt vagy valós hátrányt. Ugyan nem gondolom úgy, hogy a több lóerő nagyobb esélyt jelent egy baleset bekövetkezésére, de támogatom a fokozatosság elvét – amennyiben elfogadjuk, hogy egy 600-as sornégyes lehet kezdő nagymotor, akkor az FZ8-at is nyugodtan számításba vehetjük, még egy hatszázas után is. Maradéktalan élvezetéhez azonban, akárcsak az FZ1 esetében, nem árt pár tízezer, két keréken megtett kilométer.
Nincs vége, lapozz!
[ pagebreak ]
Az üléspozíció, a térdszög, a terpesz mértéke a különbségek ellenére is mindkét motoron ideálisnak mondható, 175 illetve 200 centiméteres magassággal is. Nem kimondottan túragép egyik sem, de hosszabb távokat is fáradság nélkül meg lehet tenni a nyergükben – a fejidom ebben sokat segít: a jól megtervezett szélvédő műanyagok turbulencia-mentes utazást tesznek lehetővé, még nagyobb tempónál is. A nagyobb tempó pedig létszükséglet: az FZ1-gyel kezdődött, az XJ6 után az FZ8 is a vezetőt érő hősokkal bosszulja meg a 60 km/h-nál tartósan kisebb tempót. Ugyan a hátsó ülés komfortja mindkét motor esetében hagy kívánni valót maga után, de egy zselés ülőlap beszerzése után párunk sem tiltakozhat az Alpok bejárása ellen. Az FZ1 híres-hírhedt jó étvágyáról, így azt nem is ecsetelném. Az FZ8 kapcsán viszont sokan kifogásolták a tank kis méretét – ha figyelembe vesszük, hogy ez egy Európába tervezett motor, ahol a sebességmérés egy igencsak fejlett, nagy büntetésekkel dolgozó iparág, akkor már más a kép. Az FZ8 baráti alsó tartománya takarékos is, azt használva a 17 literes tartály két tankolás között több, mint 300 kilométeres távolság megtételére is lehetőséget ad. Az más kérdés, hogy ideges csuklóval ezt az értéket játszi könnyedséggel 200-250 kilométerre lehet lefaragni. A tank méreténél sokkal zavaróbbnak tartom, hogy a motoron nincs középállvány.
Kijelenthető, hogy az FZ8 nem egy ideális katalógusmotor. Mi sem könnyebb, mint konszolidált teljesítményét, műszaki jellemzőit becsmérelni. Azonban pusztán a számok alapján elmondható, hogy a Yamaha új palettájába jól illeszkednek az FZ8 modellek, kellemes középutat jelentek a majd 30 lóerővel gyengébb XJ6 és a bő 40 lóerővel combosabb FZ1 családok között. A motorosok világában esszenciális fokozatosság elve jól érvényesül az új ménesben, és persze a piszkos anyagiak terén is. Az iwataiak ceruzája közismerten vastagon fog, amit az igényes alkatrészekkel, kidolgozottsággal és mérnöki munkával szokás magyarázni. Az FZ8 illetve Fazer 8 modellek árai a Yamaha palettáját tekintve elfogadhatóak, a konkurens termékeket figyelembe véve azonban már nem olyan egyértelmű a kép. Ami azonban tény, hogy egy motor megvásárlása illetve megítélése nem egzakt tudomány, különböző szempontok alapján közelítve más-más eredményt kapunk. Menetteljesítménye, élvezeti értéke szerint nem tartom rossznak az árat (yamahás mércével), bár az a mai magyar (s talán európai) valósághoz képest nominálisan tényleg magas. Azt, hogy ez az ár mennyire elfogadható a piacon, majd az idő megmondja.
Mindenesetre ez a motor a racionalitás utolsó mentőövének is tekinthető a nagyobb teljesítményű 1000-es élménymotorok előtt. Ha a motort nem státusszimbólumnak, nem az önkifejezés eszközének tekintjük, magasabb évi futásteljesítmény mellett jobb vétel is lehet, mint egy nagyobb gép. A visszafogott teljesítményadatoknak hála fenntartási költsége – a kopó-fogyó alkatrészek, a gumi cseréje, a teljesítményadó és a biztosítás (…) – kapcsán (valószínűsíthetően) alacsonyabb, mint egy nagyobb, nehezebb, nyomatékosabb, erősebb masináé. Hogy megéri-e, döntse el mindenki saját maga, de a 800-as meggyőző: egy nagymotor teljesítményét idézi egy középkategóriás masina jó kezelhetőségével párosítva.
[ pagebreak ]
|
Yamaha FZ8 / Fazer8 2010 |
Erőforrás |
|
Motortípus |
vízhűtésű, négyütemű, hengerenként 4 szelepes DOHC, sornégyes |
Hengerűrtartalom (cm3) |
779 |
Furat x löket (mm) |
68.0 × 53.6 |
Sűrítési viszony |
12.0:1 |
Keverékképzés |
üzemanyag-befecskendezés |
Teljesítmény (kW/LE/rpm) |
78.1 (106.2) / 10000 |
Forgatónyomaték (Nm/rpm) |
82.0 / 8000 |
Gyújtásrendszer |
Digitális |
Indítás |
indítómotor |
Erőátvitel |
|
Sebességváltó |
6 fokozatú |
Szekunder hajtás |
lánc |
Felépítés | |
Futómű elöl |
Ø 43 mm fordított teleszkópvilla, 130 mm rugóút |
Futómű hátul |
központi rugóstag, 130 mm rugóút |
Első fék |
Ø 310 mm tárcsafék, kétdugattyús féknyereg |
Hátsó fék |
Ø 267 mm tárcsafék, egydugattyús féknyereg |
Gumiabroncs elöl |
120/70 ZR17 M/C(58W) |
Gumiabroncs hátul |
180/55 ZR17 M/C(73W) |
Méretek | |
Hosszúság/szélesség/magasság (mm) |
2140x770x106 |
Tengelytáv (mm) |
1460 |
Ülésmagasság (mm) |
815 |
Hasmagasság (mm) |
140 |
Villaszög / Utánfutás (°/mm) | 25/109 |
Üzemanyagtartály térfogata (l) |
17 |
Olajtartály (l) | 3.8 |
Menetkész tömeg (kg) |
211 / 215 (+5 ABS) |
Ár | |
2010.március (Ft) | 2,498 eFt (FZ8) 2,598 eFt (Fazer8) +ABS 200 eFt |
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Valóban nehéz a két gép között dönteni,mindkettőnek megvannak az értékei.
Nem igazán tudok választani közöttük,úgyhogy én egy CB1000R-t vennék.
Szép és jó mindkettő, de nekem a következő lépcső még egy 600-as Fazer lenne, ezeket nem merném bevállalni. De idővel csak megérnék rá:)!
Az enyém eladó. 🙂
Szep,de az a doboz…???
Szép hosszú cikk.
“A két külső henger általában az ideális, 13,2:1 arányú, vagy legalábbis ahhoz közeli, míg a belsők attól dúsabb keveréket kapnak.”
Ma is tanultam valamit.
Két és fél millió forint…
Ez a motor kinézetre olyan semmilyen ha már ennyi pénz én nem ezt venném, a motorválasztás nem racionális dolog de lehet minőségi olcsónak néz ki.(nekem)
Ezzel a formavilággal sose tudtam megbarátkozni..a visszapillantók meg a rándszámtartó is vláá (a motor az gumi meg fém..hehe)
Vagy legalább a blokk ne nézzen ki úgy mintha müanyaggal vonták volna be:)
Ez nem az a kétszemélyes túrázó, az ülést meg lehet cserélgetni de a felfelé törő hátsó miatt felejtős szerintem.
Legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
Kiprobálnám de nem kéne.
Élvezkedni meg szebbet vennék.
Nem tartom sem objektívnek, sem bemutató tesztnek sem ezt a cikket. A múlt hónapban az angol Bike magazin tesztelte az FZ8-at, de úgy, hogy mellette hasonlításképpen ott volt a Z750, a Monster 796 és az F800R.Ott volt az ára, ott volt a teljesítménygörbélye, volt újságírói teszt és kommersz motoros véleménye is. Ott is az FZ8 vitte nagyjából a pálmát, de mennyivel jobb már egy olyan teszt, ahol több márka ugyanazon szegmensét hasonlítják / tesztelik le. Van mit olvasni…
Ugyanez igaz a ST1200ra is. Ott van a Ducati Multistrada, de a hazai újságírás nagyon nem kattant rá, csak meglovagolják azt amit a marketingesek kitaláltak. ST1200 vs. GS…és valószínű ez lesz a Triumph sorsa is.
Kicsit nekem úgy tűnik, hogy az mostani motoros újságírás nem más, mint a importőr meghosszabított marketinges keze.
Nándi
“Ugyanez igaz a ST1200ra is. Ott van a Ducati Multistrada, de a hazai újságírás nagyon nem kattant rá”
Láttam több angol “VS” tesztet.A Ducati vitte a prímet.
Nem tartozik szorosan ide, de minthogy felmerült, megemlítem, hogy nemrég jártam a Dolomitokban és bizony elég sok Multistrada szaladgált az utakon (nem is rosszul) míg 1200ST-t egyet sem láttam Ez persze nyílván nem sokat jelent…
Nándi, és minden Kedves Olvasó!
Ha szerintetek van Multistrada tesztmotor Magyarországon, amit alaposan vallatóra tudunk fogni (tehát nem fél órára kapjuk meg a Pannóniaringen rendszám nélkül), szóljatok! Én lennék a legboldogabb, ha jó sokat motorozhatnék azzal a géppel.
Annak azonban, hogy akkora piac vagyunk, amekkora, vannak járulékos következményei. Például ez.
“Nem tartom sem objektívnek, sem bemutató tesztnek sem ezt a cikket.”
Utolsó sem kihúz. Nem objektív: valóban, egyetlen ember által cikk sem lehet objektív. Azt hittem, ezen már évekkel ezelőtt túlléptünk. Az “objektivitás” kedvéért tegyük hozzá, minden (szerintem) negatív dolgot leírtam. Nem bemutató: nem írtam túl sok tesztet, de nyitott vagyok a tanulásra – az általad írt tesztek hol olvashatók? Legalább 5-öt adj plz., annyit írtam ide.
külföldi tesztek
Hidd el, én lettem volna a legboldogabb, ha egy Monster 796-tal, egy Triumph Street Triple R-rel és/vagy más piacon lévő ~800-assal együtt tudtuk volna tesztelni. Mindenesetre a magyar motorpiac fénykorában sem érte el az európai forgalom 1%-át, így a márkakereskedők és sajnos az újságírók lehetőségei is elég korlázotottak. Ducati, Triumph, Aprilia (uh, robogó kategória felett), Kawasaki ritka vendégek a magyar tesztekben. Egyébként az MCN tesztjében a Fazer8-at kivételesenek nevezték, de szóba sem került, hogy ajánlják: csupán azért, mert a Shiver 2k fonttal olcsóbb… (Na ez objektív?)
A mo-i viszonyokat és mentalitást tekintve nekem mindenesetre racionálisnak tűnik a jelenlegi 1000-esekkel összehasonlítani – bár egy Z750 is ildomos lett volna, csakhát…
MS vs. ST
Aham, végülis mind2 új, kétkerekű, 2hengeres 1200-es… Az ST meg a GS legalább egy ligában játszik. Ennyi erővel azt is lehetne mondani, hogy a Vara/DL1000/Tiger a GS ellenfele. Há’perszeee… Az MS biztos egy baromi jó motor (bár az amcsiknál már három visszahívás van rá konstrukciós hibák miatt…), de a jelenlegi motorok közé besorolni…háááát. Sportmotornak gyenge, túramotornak túl sport, endurónak gyári 17-es kerékkel?. Az olaszok veszik, persze, (a Triumph is nagyot szakított otthon) de nem a tradicionális enduró piacokon a legsikeresebb…
“Kicsit nekem úgy tűnik, hogy az mostani motoros újságírás nem más, mint a importőr meghosszabított marketinges keze.”
Majd a konstruktív kommentek helyreteszik a sok ingyenélő köcsögöt!
Az első MS-ek valamikor márciusban értek a vevőkhöz, az első ST-k meg talán május végén, június elején kerültek forgalomba. MS-ből ~400 példányt eladtak május végéig otthon. Mindjárt megkeresem a számokat.
Jan-máj.
Jan-júl.
“ideális, 13,2:1 arányú”
Ha sztöchiometrikus keveréket veszünk alapul, akkor az ideális arány 14,7:1.
Mindenesetre piszkálja a csőrömet a dolog, hogy hogyan tudnak ettől eltérő keverékkel megfelelően hosszú katalizátor élettartamot és emissziós értékeket produkálni.
Valahol kell lennie egy kutyának elásva..
Teljesítmény leadás szempontjából a 12,5-13,2 : 1 (lambda: 0,85-0,9) az ideális. Elméletben valóvan a 14,7:1 tömegarányra 1 a lambda, de gyakorlatban 13,2-re próbálják belőni (motorok esetében – autóknál nem tudom).
Ezesetben sok elégetlen CH lesz a kipufogógázban. Hajdanán szekunder levegő befuvással védekeztek ellene, azonban a katalizátor élettartamára káros hatással volt, mert az ott elégetett szénhidrogének túlhevítették azt.
Ráadásul nem is volt elég tökéletes, majd a szigorúbb NOx emissziós értékek életbelépése miatt ebben a formában már nem is alkalmazzák.
Még mindig keresem azt a kutyát..
Nem ástam magam bele, mea culpa, nem érdekel az emissziós oldala a dolognak.
Hirtelen guglizás azt mutatja, hogy motorokra vonatkozó szabályozás messze megengedőbb, mint autóé.
Autók: 15. oldalon, motorok: 8. oldalon.
Ez így van!
Szerencsénkre. 🙂
http://www.sport-touring.net/forums/index.php?topic=53923.0
http://www.youtube.com/watch?v=QC4lYBlxItk
http://www.gaskrank.tv/tv/hersteller/ducati-multistrada-1200-vs-bmw-11796.htm
Köszi, ezeket láttam már. Napi szinten olvasom az MCN-t és még néhány újságot. …és mi a mondanivalód?
Mellesleg van egy enduróösszehasonlító cikkünk, ennek inkább ott a helye, nem?
Ott már van elég komment.
Úgy látom, két Yamaha nem kavar akkora vihart, mint egy Yamaha meg egy BMW együtt.
Ja, össze kellett volna hasonlítanunk a GS-sel, és kihozni győztesnek. 🙂
Akkor lenne komment. 🙂
Végülis durvább úton jöttünk visszafele, mint az az “off-road” szakasz XYZ videójában, ergo simán, FZ8 veri a GS-t, meg az ST-t és az MS-t is persze!
Minden motor enduró. Főleg itthon…
Sajnos van benne valami… :-/
“Majd a konstruktív kommentek helyreteszik a sok ingyenélő köcsögöt! “
Szólítottál? Én a helyemen vagyok! Bár kikérem magamnak az ingyenélőt!
Te is “marketmunkás” vagy? 🙂 Hol írsz?
Én már próbáltam egy fejidomos 800-ast!
Szerintem nagyon középszerű! 2.6 milláért nehéz lessz eladni magyarországon!