Idei évünk eddigi legnagyobb hengerűrtartalmú motorját próbáltuk ki a VN1700 személyében. A fényesre fésült sörényű bölény nyergében közelebb kerültem e számomra idegen kategória megismeréséhez.
Az Onroad csapatából – hogy úgy mondjam – hiányoznak a Kawasaki VN1700 által képviselt kategória rajongói. Így, mint munkaköri kötelesség, legtöbbször én szoktam ezekkel a motorokkal járni. Most úgy érzem, a kitartó ismerkedés a VN1700-nál hozta el azt a pontot, hogy valamit kezdek ebből a stílusból megérteni. Ha nem is fogok azonnal chopperre spórolni, mindenesetre már nem kérdezem a chopper tulajdonosokat, hogy melyik bolygóról látogattak ide.
Az, hogy ennek a változásnak a kezdete épp a VN1700-nál következett be, szubjektív természetű, hiszen kezdő-choppernek, kommersz-choppernek, vagy mindenki-chopperének biztosan nem lehet nevezni ezt a járgányt. Igazi telivér állat ez, ami csak rutinos, rátermett chopperesek kezében muzsikál úgy, ahogyan azt tőle elvárjuk. Nem azért mert agresszív, kiszámíthatatlan vagy vad lenne, hanem azért mert extra méreteivel könnyen megijeszti az embert, és a bizonytalanság két keréken maga az öngyilkosság.
Már a Honda VT1300CX-nél is éreztem, hogy nem túl okos dolog azon elmélkedni, hogy milyen gyors, hogy áll meg, és hogy hogyan kanyarodik egy ilyen gép, hiszen nem erről szólnak ezek a motorok. A Kawasaki nagyvadja esetében sincsen ez másképpen, úgyhogy ezeket a kérdéseket nem is firtatom.
Super size
Aki nem ismeri a Kawasaki palettáját, az minden bizonnyal megdöbbenéssel veszi, hogy a VN1700 még csak nem is a legnagyobb chopper a zöldeknél, hiszen létezik a Vulcannak 2000 köbcentis változata is. Tudomásom szerint nem a korábbi 1600-os blokkot fúrták fel, hanem ennél sokkal komolyabb fejlesztéssel jött létre az új motor. A 2000-es szolgált alapjául, ám itt már nem nyomórudas a szelepvezérlés. Az 1700 köbcentis, 50 fokos hengerszögű, hengerenként négy szelepes V2-es motor igazi újdonsága a teljesen elektromos fojtószelep vezérlés.
Igen, itt tartunk, a történelmi gyökereit tekintve a letisztultságra és egyszerűségre törekvő motorkerékpárban is elfogadott egy ilyen magas színvonalú fejlesztés. A motor járása ennek megfelelően nem hagy kívánni valót maga után, vajpuhasággal veszi a fordulatot és terhelésen sem kezd rángatózós a táncba, ahogyan arra egy ekkora V2-es hajlamos lehetne. A puhaság és visszafogottság a hangra is igaz, ez is az a motor, amely még az én érzékeny füleimnek is túl halk. Kíváncsi lennék, hogy szólna egy kevésbé fojtós kipufogóval a két méretes henger. De mivel igazán röfögős gyári chopperrel még nem találkoztam, úgy tűnik, a vásárlói célközönség ezt így szereti.
A VN1700 hatfokozatú váltót kapott, a legmagasabb fokozat overdrive, azaz gyorsító fokozat. A gyakorlatban ahhoz, hogy a motor komfortosan érezze magát ebben a fokozatban gyorsan – 100 kilométer/óra felett – kell haladni. A hatfokozatú váltó egyébként a viszonylag alacsony vég- illetve túrasebességek, valamint a széles nyomatéktartománnyal rendelkező erőforrás miatt túlzásnak tűnik. Egy nyomatékos, viszonylag lassú motorkerékpárban pont az lenne a poén, hogy kevés fokozat is elég. A témát jól lefestő végleteknek ott a Boss Hoss két fokozata, vagy az Onroad kedvenc chopperének, a Brezsnyev Bosszújának négy fokozata.
A működés kulturáltságához a gondozásmentes szíjhajtás is hozzátesz, hiszen remekül kisimítja az erőátvitel rángatásait, amit egy lánc, vagy inkább kardánhajtás kellemetlenül közvetítene. A szíj egyébként a szokásos kevlár erősítés helyett szénszálas, így 40 százalékkal magasabb a szakítószilárdsága.
Bölényen lovagolni
Ennyit a tekintélyes méretű erőforrásról, lássuk milyen ez a ló – de inkább bölény – megülve. A motor hatalmas, a kormány hosszan ível hátrafelé, ülepünk gigászi méretű ülésen pihen. A gyújtáskulcs elfordítás után meghökkenve vesszük észre, hogy ennél a modellnél ebben a pozícióban is ki lehet húzni. Olyan a kialakítása, hogy a leállításhoz nem kell visszadugni. A hivatalos anyag szerint ez azért van így, hogy a kulcstartó ne karmolássza össze a krómozott felületet, illetve ne csúfítsa el a motor művészien megkomponált formáját egy akármilyen kulcs. Én magam nem érzem át tiszta szívemből ennek az apró fejlesztői figyelmességnek a jelentőségét, ám ha te kedves olvasó most csettintettél az elégedettségtől, akkor minden bizonnyal célcsoport vagy.
Mint már fentebb írtam a motor beindítása után ez a vékettő sem dübörög fel, sokkal inkább a puhaság, mint a nyersség jellemzi. Ha valaki ez utóbbi jellemzőt keresi ebben a motorban azt leginkább a váltóban fogja megtalálni. A fokozatok legtöbbször nagy csattanással követik egymást, széles mozdulattal a sarkunkkal is tudunk felfelé váltani. Így hát bár a motor hangjától nem éreztem magam a Route 66 királyának, de a váltó kezelése macsó életérzést kölcsönzött. Ez jópofa dolog, és tökéletesen beleillik ebbe az imázsba. Annyi kivetni valót találtam ebben, hogy kissé szűkre szabták a csizmának fenntartott helyet. Nekem 43-as lábam van, ami maximum átlagosnak nevezhető, de így is kicsinek éreztem az első, és a hátsó váltónyúlvány közötti távolságot.
A futóművek a mérethez képest masszív kialakításúak, így a motor nyugodt és jól manőverezhető. Természetesen gyorsan nem lehet vele kanyarodni a leérő lábtartó miatt, de egyenesen haladva a nagy villaszög miatt a szokásos betonstabilitást hozza. Kissé furcsának éreztem az erőátvitel hangolását, hiszen 100-110 alatt nem örül túlságosan a motor a legmagasabb fokozatnak, ám e sebesség felett már nem kényelmes ezekkel a motorokkal cruisolni.
A VN1700 nem közlekedési eszköz, sokkal inkább egy színpadi kellék. És mint ilyen, érvényesüléséhez szükséges, hogy az egész színpad be legyen rendezve. Egyenes út, naplemente, kevés autó, enyhe idő, otthon várakozó bögyös feleség, és behűtött ital. Ha mindez stimmel, akkor egyszerre értelmet nyer minden, ami a VN1700-al kapcsolatos. Valószínűleg senki nem vitatja azt, hogy egy Versys praktikusabb, egy GTR gyorsabb, vagy hogy egy Ninjával jobban lehet kanyarodni. De a VN1700 egy olyan stílust, egy olyan életérzést sugároz magából, amit a többi nem.
Kissé furcsának éreztem az erőátvitel hangolását, hiszen 100-110 alatt nem örül túlságosan a motor a legmagasabb fokozatnak”
Ezért overdrive. Pont ez a lényege hogy nagy sebességnél keveset forog.
Szerintem nem elvárható hogy 50-nél is jó legyen mert akkormeg 100-nál már sokat pörög…
A gyorsító fokozat megnevezés meg fura rá.
“ám e sebesség felett már nem kényelmes ezekkel a motorokkal cruisolni. “
Az overdrive-ot azért hívják gyorsító fokozatnak, mert ilyenkor a váltó kihajtása többet forog a behajtásnál. Legalábbis elvileg. Mert ennél a motornál ez nem akart nekem kijönni a redelkezésre álló áttételi arányokkal számolva.
Ja hogy azért az a neve.
érdekes.
Kell rá egy plexi és máris jó.
legalábbis én biztosra veszem hogy aki ilyet vesz rak rá.
6 sebesség mondjuk tényleg felesleges.
Értem én, hogy csopper, meg nyomtékra van hangolva, meg ilyenek, de azért 1700 köbcentibôl 74 lóerôt kihozni, az pontosan a Skoda120-as literteljesítménye. És ezzel nem a mlada boleslav-i mérnököket szerettem volna dicsérni.
A Kawa erős motorokat gyárt pedig.Eyg 650-ből többet kihoznak. Én sem vágom, hogy döntöttek a kis teljesítmény mellett. Viszont forgatónyomaték azért akad alacsony fordulaton is.
Nem az én világom ez a chopper fílíng, keveset is tudok róluk.
Ebben a kategóriában nem releváns ez a teljesítmutató. Egy ilyenen 120 felett szenvedés van, ahhoz a sebességhez meg ekkora teljesítmény bőven elég. Legalább kevesebb az adó és a biztosítás.
Nyilván a 9,5:1 kompressziójával egy ilyen motor alapvetően hosszabb életű lesz, mint egy 64 lovas, pörgősebb Versys.
Ez cruiser nem chopper. Az angol chop ige jelentése csapni, vágni, levágni. A chopper a vágott átépített motor. Ez nincs vágva tehát nem chopper. Aki meg azt hiszi hogy ilyeneken csak pózolni lehet annak itt van pár video:
http://www.youtube.com/watch?v=pSUiMzvQz48
Egy lelkes nomad tulaj, nézzétek meg a feltöltéseit:
http://www.youtube.com/user/dantama35#p/a