Tökéletesen illeszkedő formavilágú bukósisak a C3
A beépített napszemüveg városi használat esetén, felhajtott állrésszel plexiként is szolgálhat. Nagyon mélyre nyúlik, és igen jó a színválasztása, így valóban képes helyettesíteni a napszemüveget
A napszemüveg és a lehajtott állvédő közötti résen a nap sohasem süt be, a visszapillantó tükör és a műszerfal azonban ebbe a sávba esik motorozás közben
Amikor lehajtjuk a plexit marad egy vékony rés. Így folyamatosan nagyon jó a szellőzésünk, védett a szemünk és alig nagyobb a szélzaj, mintha egy határozott mozdulattal teljesen lezárnánk a sisakot
Akárhogy igyekszünk belehelni a sisak belsejét, csak a belső plexi körül csapódik le a nedvesség
A kis \fogak\ tartják a belső bélést, amely ennek köszönhetően könnyen és gyorsan vehető ki és szerelhető vissza
Előítéletekkel közelítettem a Schuberth 2008-as nagy újdonságához. Előítéletekkel, tekintettel arra, hogy immáron második ugyanilyen márkájú saját sisakomat használom jelenleg is. Az első a teszt jelenlegi alanyának közvetlen elődje, a C2 volt, amelyet kizárólag a megoldhatatlan párásodási gondok miatt cseréltem le arra az R1-esre, amelyben viszont remélem, nagyon sokat fogok még motorozni.
Elolvastam a gyári sajtóanyagot, miszerint minden idők legcsendesebb, legkönnyebb, legkompaktabb, leglegleg… flip-up bukóját dobják piacra a Michael Schumachert is fejvédővel ellátó németek. Külön kiemelték, miszerint „az első eszmecserénket Michaellel a felnyitható sisakokról Barcelonában folytattuk egy teszten 2005. januárjában. Akkor ő egy szalvétára jegyezte fel az ideális flip-up sisak koncepcióját. Ekkor raktuk le a C3 fejlesztésének alapjait. Az eredmény: a világ legkisebb felnyitható sisakja…” Maga Schumacher pedig a következőket nyilatkozta: „Motorkerékpárt csak akkor vezetek, ha magamat biztonságban tudhatom. Ezért támogatom a Schuberth-et a még biztonságosabb sisakok fejlesztésében. És ez az összes utcai motoros hasznára válik.”
Nos, legyen igaza! Azonban a marketing-gépezetek anyagaiban leírtakat legalábbis erős fenntartásokkal célszerű fogadni, így azonnal éltünk a lehetőséggel, amint a hazai importőr felkínálta néhány napos kipróbálásra a Magyarországra beérkezett első C3-asok egyikét!
A különbség az elődhöz, a C2-höz viszonyítva nagyon jelentős. Maga az egész héj drasztikusan kisebb lett. Egymás mellé téve az asztalra olyan, mintha a C2 kisöccse lenne, azonban a zárt S1-R1 pároshoz képest is roppant kompakt. Összességében azt lehet mondani, hogy amennyiben az oldalán nem húzódna az állrész illeszkedési vonala, mindenki nagyon jól sikerült formavilágú zárt bukósisaknak vélné. A tömör megjelenésnél még nagyobb eltérést mutat a tömegek közötti differencia: teljes felszereltség mellett 1570 grammot nyom a mérlegen a C3-as, szemben az előd 1710-es értékével. Az újdonság gyakorlatilag a Schuberth zárt sisakjaival került így egy szintre, a konkurens fejvédők döntő részét pedig felülmúlja ezen a téren (is).
Így bizony nehéz megmondani, hogy nem egy \sima\ zárt bukóval van-e dolgunk.
Az állrész magasabban védi az arcot, a belső napszemüveg pedig sokkal mélyebben nyúlik le szemünk elé, mint az elődmodellnél. Gyakorlatban olyan érzést kelt, mintha valóban napszemüveg lenne rajtunk: a sötét plexi alsó éle szinte már kívül esik látóterünkön. Ezeken kívül minden könnyebben működik: a napszemüveget a sisak bal oldalán levő, teljesen rejtett kis karral tudjuk mozgatni, az állrész felnyitása középen és egyetlen gombbal működik: gyakorlatilag azzal a mozdulattal, ahogy megnyomjuk a piros gombot, már emeljük is fel a bukó állát. Figyelemre méltó még a plexi „leszerelésének” rendszere is: a sisakkal szemben állva két kis kallantyút kell elmozdítani a felhajtott plexi tövében, és a szemvédő már le is vált a héjszerkezetről. Ennél gyorsabban és könnyebben már nem lehetne…
A lényeg: milyen fejen?
Bal oldalon, szemmel alig észrevehető, ám a működtetés szempontjából teljesen kézre eső helyen található a napellenzőt mozgató kar
Középen, amint megnyomjuk az állrész reteszelését oldó piros gombot, azzal a mozdulattal fel is emeltük azt
Az állszíjat a manapság egyre jobban terjedő recés műanyag gyorszár rögzíti. Így fokozatmentes a zárás, azaz mindig feszes a szíj, és egyetlen mozdulattal (a piros szalag megrántásával) oldható is
A felhajtott plexi tövében mindkét oldalon meghúzzuk a mutatóujjnál levő kart, és már lent is van a plexi. Mi a gyorszár, ha nem ez?
Íme!
Az állszellőzőt egy billenő mozdulattal tudjuk nyitni vagy zárni. Plexi nélküli motoron hatalmas mennyiségű friss levegőt juttat az arcunkba
Amennyiben nagyon rövid szeretnék lenni, azt mondanám: szinte tökéletes. Felhajtjuk az állrészt, a szíjaknál fogva kissé szétfeszítjük a feltűnően merev héjat, és felvesszük a Schuberthet. Amerre jártam-keltem, a lehető legtöbb emberrel felpróbáltattam, és egybehangzóan az a vélemény alakult ki mindenhol: az esetleges kisebb méretbeli eltérésektől eltekintve tökéletes kényelmet nyújt. Közel ötszáz kilométert motoroztam benne, és mindvégig nagyon elégedett voltam a komforttal. Érdekes volt egyébként megfigyelni, hogy mindenki azonnal hangosabban kezdett beszélni hozzám, miután felpróbálta a sisakot. Süketszobába értek ugyanis.
A németek mindig is büszkék voltak kiemelkedő zajkomfortú sisakjaikra. Nos, ezen a téren is megalkották eddigi csúcsproduktumukat: a C3 ugyanis még az S1 Pro modellt (amely ugye zárt sisak!) is felül – bocsánat, alul! – múlja egy decibellel: szélvédelem nélküli motoron, 100 kilométer per órás tempónál mindösszesen 84 decibelt mértek a bukó belsejében. Három különféle motoron tudtam kipróbálni. A Honda Pan European sajnos nem kedvezett a C3-nak: a sisak körül tomboló örvények dübörgését még ez a teljesen zárt rendszer sem volt képes eléggé letompítani. (Próbaképpen elővettem egy régebbi, márkátlan bukómat, és hamar meggyőződtem: abban már teljesen elviselhetetlenek a Pan akusztikai viszonyai. Sajnos ilyen, amikor egy motornak nagy a plexije, azonban rosszul formázott. De erről a későbbiekben még bőven be fogok számolni az ST1300 tesztjében.) A Suzuki DL650-en már sokkal jobb volt a helyzet: szinte határtalan csöndben utaztam. Végül próbaképpen leszereltem a plexit saját GS-emről, hogy a legautentikusabb körülmények között, naked motoron is kipróbálhassam a C3-ast. Nos, itt volt leginkább elemében: kellemes, halk suhogást észleltem csak, amit igazából alig lehet szélzajnak nevezni. Azt hiszem, ez lehetett a 84 decibel.
Hihetetlenül kellemes anyagokból áll a bélés. A fejtetőn a \hiányosságok\ a hatékony koponyaszellőzést javítják. Össze is kócolja a hajunkat! :o)
Miként a bevezetőben írtam, korábban azért váltam meg a C2-es Schuberthemtől, mert nagyon zavart a folyamatos párásodás. A C3-ast végre felszerelték a németek gyári pin-lock rendszerrel, így ezt a problémát egyszer és mindenkorra megszüntették. A pin-lock lényege, hogy két csavar közé egy második plexi kerül a „szemüveg” belső oldalára, így a kettő közötti légréteg megakadályozza, hogy lecsapódjon a lélegzetünkből kiváló pára a látómezőnkre. A teszt idején reggelenként már csupán 5-6 fokok voltak, így meggyőződhettem róla: ugyanolyan jól működik, mint a saját R1-esemen. A belső plexi körül természetesen lecsapódik a nedvesség, ez azonban nem zavar minket a tájékozódásban.
Tudjuk régen, hogy a jó sohasem olcsó. Igaz ez természetesen a német fejvédőre is: a C3 magyarországi ára (igazodva az európai árszínvonalhoz) 130000 forint környékéről indul. Bizonyosan sokan felhördülnek erre a számra, hiszen bukósisak(nak látszó) tárgyakat ennek tizedéért is lehet már kapni. Joggal vetődik fel a kérdés: megéri-e ezt az árat? Nagyon könnyű és kényelmes, valamint vitathatatlanul a legcsendesebb, minden szempontból kimagasló konstrukciójú- és minőségű bukósisak a Schuberth C3. A fenti költői kérdésre így azt hiszem, nem adok egyértelmű választ, azonban mindenkinek érdemes felkeresni egy viszonteladót és felpróbálni Michael Schumacher választását!
