kép: motogp.com
kép: motogp.com
kép: motogp.com
Erre a dátumra sokáig fogunk emlékezni: 2007. november 4. Akinek fontos a motorsport és magyarnak vallja magát, annak mélyen bevésődik a tudatába az a dátum, amikor a jelenkor vitathatatlanul legnagyobb magyar motorversenyzője, Talmácsi Gábor, leírhatatlan küzdelemben kézzel foghatóan és visszavonhatatlanul megszerezte a 125 köbcentiméteres géposztály 2007-es világbajnoki címét.
Két hete mindössze egyetlen pontocska előnnyel érkezett a maláj nagydíjra, azonban esélyt sem adva ellenfeleinek megnyerte azt a versenyt. Akkor már a legnagyobb esélyessé lépett elő, hiszen tíz pontra növelte előnyét csapattársával és egyetlen riválisával, Hector Faubellel szemben. Tudjuk azonban, hogy a sportban vesztes helyzetből is lehet szempillantás alatt világbajnok egy jó versenyző, hiszen itt van példaként rögtön Kimi Räikkönen esete, aki legesélytelenebbként érkezett ugyan a záró futamra, mégis hazavitte a világbajnoki trófeát.
Hector Faubel mosolya itt még őszinte. A verseny után már nem tudott ilyet
Gábornak tehát fel kellett kötnie a fehérneműt. Hector Faubel a csapattársa, egész évben egymás mellett versenyeztek, nem ritkán fej-fej mellett. Ráadásul Faubel a gyorsabb Apriliával, az egyenesekben mindenképpen sokkal ütőképesebb RSA-val ment, Gábor pedig változatlanul kitartott a régebbi fejlesztésű RSW mellett. Legfőképpen azonban a spanyol, sőt valenciai Aspar csapat spanyol, sőt valenciai születésű versenyzője, Hector Faubel bő százezres hazai szurkolóserek előtt szállhatott harcba, és tudjuk jól, lelkileg mennyit számít egy ilyen támogatás. A maláj verseny során a csapattulajdonos Aspar úr arcán is jól láthattuk, kit szeretne ő szíve mélyén világbajnoknak, hiszen igen elkeseredett Talma akkori dominanciája és Faubel visszaesése láttán.
Ezen a hétvégén tehát minden Talmácsi Gáboron és Hector Faubelen múlt. Legalábbis ezt nyilatkozta maga a spanyol versenyző és nemrégen még szintén versenyzőként szereplő csapatfőnökük is: mindketten minden segítséget megkapnak a csapattól, dőljön el a pályán, nyílt küzdelemben, ki a jobb motoros. Bevallom, kicsit szkeptikus voltam, hiszen még mélyen él emlékeinkben a 2005-ös év, ahol Talma még narancsos színekben szerepelve szintén csapattársa, Mika Kallio egyik fő riválisaként szintén esélyes volt a cím megszerzésére. Akkor érdekes módon mindig pont az ő motorja gyengült el a bajnokság utolsó néhány futamának derekánál. Aspar úr azonban úgy látszik, más felfogással vezeti csapatát, valóban minden esélyt megadott mindkét fiának.
A kanyarokban Talma behozta az egyenesekben begyűjtött hátrányt
kép: motogp.com
Ez már a pénteki edzésnapon világossá vált, amikor a délelőtti szabadedzésen Gábor volt a leggyorsabb, délután pedig éppen csak kikapott Faubeltől. Szombaton aztán fordult a kocka: a rajtsorrendet meghatározó Q2-es edzésen Gábor pályacsúccsal szerezte meg az első rajtkockát csapattársa előtt igencsak tetemes, 0,373 másodperces előnnyel. Annyit nagy valószínűséggel lehetett sejteni, hogy a futam kettejük között fog eldőlni. Gabesz nem nyilatkozott stratégiájáról, Faubel azonban megosztotta a nézőkkel terveit: nem elég nyernie, a viszonylag sűrű boly előtt kell mindezt tegye, hiszen neki nem elég a győzelem. Talmának legalább a negyedik pozícióig kell visszaesnie, hogy a spanyol legyen a világelső. Erre pedig csak szoros és nagylétszámú befutó esetében volt esély. Ilyen várakozások között jött el a vasárnap délelőtt, és feszülten vártuk, mi fog történni. Ami bekövetkezett, az legszebb álmainkat is felülmúlta.
kép: motogp.com
kép: motogp.com
kép: motogp.com
Magát a versenyt csak röviden foglalnám össze, mert talán nem az egyes körök eseményei a legfontosabbak. A rajtnál mindketten visszaestek, Gábor a 4., Faubel a 8. pozícióba. Talma azonban már a második kör elején átvette a vezetést, és a spanyol is jött fel, mint a talajvíz. Mire Faubel előreküzdötte magát a második helyre, a 14-es Aspar Aprilia némileg megnyugtató előnnyel uralta a versenyt. Hector azonban nagyon akart, a közönsége is sarkallta, így egyre csökkentette a különbséget és a verseny harmadánál utol is érte Talmácsit. Azonban nem volt elég megelőznie, azt is el kellett érnie, hogy a mezőny is felzárkózzon rájuk.
Ekkor pedig kezdetét vette egy olyan játék Hector Faubel részéről, ami Talma verseny utáni nyilatkozata szerint még belül maradt a sportszerűség határain, szerintem viszont nem. Ahogy az egyenesben gyorsabb motorja révén elment Gábor mellett, rögtön megpróbálta elspórolni a tempót, hogy „felhozza” az ekkor még hatalmas, mintegy négy másodperces hátrányban levő üldöző csoportot a nyakukra. Ezen igyekezetei azonban rendre kudarcba fulladtak, minden lassítási kísérleténél ugyanis simán kifékezte és visszaelőzte őt a magyar fiú. Faubel előzni csak az egyenesekben tudott, egy ízben a kanyarbeli kakaskodás miatt pont ő rontott egy féktávot, hogy ismét körökön át kelljen küzdenie a felzárkózásért.
Az ide-oda előzgetésekkel, sokszor egymás melletti kanyarodásokkal (egyszer úgy nekiment Gábornak, hogy annak nyoma is maradt a magyar versenyző bőrruháján!) annyit végül elért, hogy az üldözők valóban utolérték őket. Azonban már csak harmadik csapattársuk, Gadea került annyira közel, hogy beleszólhasson az élen folyó harcba. Ő pedig hiába is előzte volna meg Talmát, a harmadik hely szintén a magyarnak jelentette volna a VB aranyat. Gadea azonban igen kultúráltan kimaradt ebből a harcból, bejött harmadiknak. Gábor pedig másodiknak, ugyanis közvetlen a futam vége előtt Faubel tudott még egyet előzni és megnyerte a versenyt.
No itt már nem volt őszinte Faubel mosolya. Jellemző volt hozzáállására, hogy egyedül ő nem volt képes gratulálni Gábornak
kép: motogp.com
Csodálatos látvány volt a pályán lengő piros-fehér-zöld lobogó!
kép: motogp.com
Ez azonban már senkit nem érdekelt Magyarországon. Hiába nézett hátra a befutó pillanatában a spanyol, csak azt láthatta, ahogy magyar csapattársának mindkét keze a magasba lendül, tudtára adva ezzel hogy nem ő a világbajnok. Hanem TALMÁCSI GÁBOR!
Nagyon megérdemelte ezt a címet. Nem csak azért, mert kiskorától kezdve ő is és családja is minden áldozatot meghozott ezért az egyetlen célért, hogy egyszer magyar világbajnoka legyen a motorsportnak. Hanem azért is, mert a 2007-es évben messze-messze a legszebb, leghibátlanabb, legelhivatottabb motorozást mutatta be a nyolcadliteres mezőnyből. Egyetlen versenyt adott fel, azt is technikai hibából. Soha nem esett el éles helyzetben futam közben, noha jutott bőven még a szezonzáróhoz hasonló test-test elleni küzdelem erre az évre is, mint mindig. Hatalmas versenyeket vívott és mindegyikből a legtöbbet hozta ki. Nem utolsósorban pedig egy régebbi, gyengébb konstrukciójú motorral győzte le az Aprilia csodafegyverével induló ellenfeleinek garmadáját.
Ünnepeljünk tehát Talmácsi Gáborral együtt, érezzük még sokáig ezt az eufórikus boldogságot és könnyes szemmel, elszoruló torokkal nézzük vissza minél többször azokat a pillanatokat, amikor magasba lendülnek kezei, és amikor a magyar zászló körbemotorozik a valenciai versenypályán a tiszteletkörben. KÖSZÖNJÜK, GÁBOR!