Honda NSX, S2000 köntösben

Thumbnail
Honda NSX, S2000 köntösben

Honda NSX, S2000 köntösben

2007. június 1. - - Hír Nem - 2 perc olvasás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Állítsd be az OnRoad.hu-t
megbízható forrásnak!

S2000 köntösben a Honda NSX


/static/artpic/400/3057732639.jpg
S2000 elemek mögé bújtatták az új NSX-et
forrás: Autocar


/static/artpic/400/3057732651.jpg
Az S2000-nek látszó autónak összetéveszthetetlenül V10 hangja van
forrás: Autocar


/static/artpic/400/3057732820.jpg
Nem közép-, hanem orrmotoros
forrás: Autocar


/static/artpic/400/3057732832.jpg
Nem kettő hanem 2+2 üléses
forrás: Autocar


/static/artpic/400/3057732946.jpg
A 911 Turbo köridejét fenyegeti
forrás: Autocar


Kedves olvasó, a képek nem Honda S2000-et mutatnak. Az Autocar kémfotós csapata szerint ez nem más mint az NSX utódja, a kíváncsi szemek elől S2000 köntösbe bújtatva.

A legfontosabb hír, hogy – amennyiben valóban az NSX bujkál a hosszú tengelytávú S2000-nek látszó sportkocsi elemei alatt – a koncepciót alaposan megváltoztatták, ugyanis orrmotoros, 2+2 üléses változatról van szó, az NSX tradicionálisnak mondható középmotoros, kétüléses elrendezésével szemben. A korábban beharangozott 500 lóerős V10-es motor valóságnak tűnik, hiszen a Nürburgringen köröző „S2000”-nek összetéveszthetetlenül V10 hangja volt. Ami biztos, hogy a Honda remekül rejtegeti eljövendő zászlóshajóját, hiszen eddig igencsak más elképzelés élt a köztudatban a készülő szuper-sportkocsiról.

A spekulációk szerint mégsem annyira kemény sportautó, mint inkább egy dögös GT a koncepció lényege, de ez messze nem jelenti azt, hogy nem lesz gyors. A kémek szerint a 14 mérföldes Nordschleife szakaszt 8 perc 20 másodperc alatt tette meg a prototípus, amely világosan azt mutatja, hogy a 911 Turbo babérjaira pályáznak.

Tehát az új NSX egy nagyon jó, nagyon gyors jármű lesz, amelynek úgy igazán, semmi, de semmi köze nem lesz nevén kívül az elődjéhez. Most olvassák el ezt a cikket – vagy legalább is az utolsó fejezetet –, és érteni fogják – ha megengednek ennyi személyeskedést –, miért zokogok az íróasztalra borulva.




Következő cikk