Három a magyar igazság

Szeptember 5-én harmadszor is kiszállhattak a Pető Intézet kis lakói a székeikből, hátrahagyhatták segédeszközeiket és belefúrhatták arcukat a szélbe, csurig tölthették magukat napsugárral, mindezt egy motorkerékpár nyergében.

A naponta kerekesszékben és kerettel közlekedő gyerekeknek az év egyik legnagyobb élménye, amikor motorra ülhetnek

Idén már harmadik alkalommal szervezték meg a „Négy kerékről két kerékre” programot, amely mostanra baráti találkozóvá nőtte ki magát. Ismert emberek és ismert arcok valamint mi, ismeretlen motorosok voltunk ott ezen a napon a Pető Intézet parkolójában, hogy a tanévnyitót színesítve mosolyt csaljunk a gyerekek arcára. A fent említett baráti találkozó jelen esetben nem a motorosokra vonatkozott. A barátság sokkal inkább motoros és utasa között jött létre – sok kis ember visszatért az elmúlt évben megismert motorosához. Voltak, akik közösségi oldalakon is tartották a kapcsolatot és már mindketten várták ezt az őszi napot, hogy egy kicsit kiszabadulhassanak a napi rutinból. Már indulás előtt is vidám volt a hangulat.

Sok trike is eljött, sőt volt ahol a konduktor is elkísérte kis védencét, mert az nem tudott volna biztonságosan kapaszkodni

Az égiek is részt vettek a szervezésben, csodás napsütéssel járultak hozzá a teljes sikerhez. Legfőbb mecénás idén is a Honda Hungary volt, szimulátorokkal, ajándékokkal kedveskedtek a gyerekeknek. Miután mindenki megtalálta a párját, nyeregbe pattantunk – bár a gyerekek jelentős részének ez csak segítséggel sikerült -, és profi rendőri felvezetéssel körbemotoroztuk a fél várost. Az útvonalban szerepelt az Alagút, a Lánc- és a Szabadság híd is.

Nem csak a gyerekek, de mi motorosok is rengeteg pozitív energiát kapunk minden egyes ilyen találkozástól

Útközben a járókelők, autósok egy pillanatra megállva csodálták a menetet, fotóztak és videóztak, integettek és visszaintegettek, mosolyogva álltak sorfalat, a motoron ülők pedig ha csak egy kis időre is sztárként vonultak végig a főváros utcáin. Az intézetbe visszaérve a gyerekek még sokáig nem szálltak le a motorról, élvezték a szabadságot, a csodát, hogy ők is számítanak, nekik is lehet, amit másoknak, magukba szívták a feléjük áradó szeretetet és széles mosollyal, boldog arccal viszonozták azt.

Az ő arca mindent elárul – és megér!

Kicsit olyan, mintha elmentek volna a vidámparkba, csak itt a vidámpark rőtszakállú motorosok képében házhoz jött. Köszönjük a szervezők állhatatos munkáját! Ha pedig a cím igaz, akkor kell lennie ráadásnak is – sőt, tovább megyek, ennek nem szabad véget érnie! Mi már várjuk a következőt!

A Pető Intézetre hatalmas szükség van!

Az esemény bevezetőben említett aktualitását pedig az a sajnálatos tény adja, hogy a Pető Intézet sajnálatos módon komoly anyagi gondokkal küzd. Reméljük, hogy az esemény médiavisszhangja is segíteni fog benn, hogy a gondok megoldódjanak, mert az ott zajló munkára a kis lakóknak elengedhetetlenül szükségük van!