Töredelmesen be kell vallanom, túlságosan soha nem foglalkoztatott, az éppen hordott bukósisakom külső rétege milyen alapanyagból készült. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy teljesen névtelen gyártók terméke soha nem volt a fejemen, a neves sisak-készítők végtermékében pedig megbíztam. Hordtam már Caberget, Vemart, Schuberthet, HJC-t, rövidebb próbák erejéig pedig volt a fejemen Arai, Nolan, Shoei és egyéb márkák is. Legújabban pedig egy teljesen carbon héjú Uvexben, no meg az Euromotortól tartóstesztre kapott Nolan N43Air-ben rovom motoros kilométereimet. Az utóbbi sisak első tesztjénél hangzott el az alábbi kritika egyik kedves hozzászólónk részéről:
– Egy kicsit kiábrándító, hogy „csak” Lexan az anyaga, ennyiért
már legalább egy üvegszálas sisakot kellene adniuk…
Néhány hozzászólással később érkezett a válasz:
– Tudod mi az a LEXAN ? Például a golyóálló szélvédők anyaga!
Ekkor már engem is érdekelni kezdett, a motorosok milyen arányban vannak tisztában fejvédőjük anyagszerkezetével. Ismeretségi körömben elvégzett, reprezentatívnak ugyan nem nevezhető tapogatózásomat követően arra jutottam, többségüknek – hozzám hasonlóan – nem a héj anyaga a legfontosabb, megelégszenek azzal, hogy ismert gyártó védőfelszerelését viselik. Sokkal fontosabb a zajszint, a bélés anyaga, a kényelem, a szellőzés és hasonlók.
No de mégsem árt tisztábban látnunk, tekintsük hát át a témát röviden!
A bukósisakgyártók a héjak készítéséhez különböző alapanyagokat alkalmaznak. Az anyagválasztást a gazdasági megfontolások mellett az határozza meg, hogy az adott sisakot milyen célra használják majd, milyen igénybevételnek lesz kitéve, illetve mik a vásárlói elvárások.
A héjak alapanyaga alapján két nagy csoportra oszthatók a fejvédők. Az olcsóbb kategóriájú bukókat jellemzi a hőre lágyuló műanyagból készült külső réteg. Ebbe a csoportba tartoznak a polikarbonátból, ABS-ből (akrilnitril-butadién-sztirén), illetve ezek keverékéből készített sisakok. A másik nagy csoport – aki nagyobb hangsúlyt fektet fejvédőjének anyagára, jellemzően ezek közül igyekszik választani – a kompozit anyagokból készített héjú bukók. Ide tartoznak például a szénszálas és az üvegszálas sisakok.
Az összes többi Nolanhoz hasonlóan az N43 Air is polikarbonátból, pontosabban Lexanból készül
Az általános vélekedés szerint a polikarbonátból készített sisakok héja öregszik, és emiatt egy idő után nem látja el feladatát: három-négy év után ki kell dobni őket, függetlenül attól, hogy elestek-e velük vagy sem. Valóban léteznek műanyagból készített, elöregedő sisakok – a gyártók ezeknél fel szokták tüntetni a „szavatosság” lejártát a csomagoláson -, ám közel sem mindegyik polikarbonát fejvédő ilyen. Gyakran hangoztatott nézet az is, hogy a polikarbonát sisakok könnyen törnek, gyengébbek és kevésbé biztonságosak, mint a kompozitok. Az interneten fellelhető számos bukósisak-törésteszt azonban erre alaposan rácáfol.
A kivételt a Lexan jelenti, amelyet eredetileg a General Electric fejlesztett ki, természetesen nem elsődlegesen a motorosok érdekeinek figyelembevételével. A Lexan kiváló minőségű polikarbonát, a legdrágább ilyen típusú alapanyag a piacon. Nagyfokú ütésállósága mellett rendkívül rugalmas is, ennek köszönhetően terjedt el a biztonságtechnikában, lett például a golyóálló szélvédők vagy a rendvédelmi szervek golyóálló plexi-pajzsainak alapanyaga.
Magyarországon is van lehetőség bukósisak-törésteszteket végezni a MAMI laboratóriumában
Fenti tulajdonságainak köszönhetően maximálisan megfelel a motorkerékpáros fejvédők héjával szemben támasztott követelményeknek is. A belőle készített bukósisakok biztonság és minőség tekintetében is az élvonalba tartoznak. A más műanyagokból, de hasonló módon készített, hasonló formájú és vastagságú héjakhoz képest a Lexan héjak jobban ellenállnak a nagy erőhatásoknak, nem törnek el illetve nem lyukadnak ki.
Azonban nem csupán a műanyag fejvédők közül emelkednek ki, hanem a kompozitokkal összehasonlítva is megállják a helyüket: a Lexan és a kompozit sisakok között balesetvédelmi szempontból nincs markáns különbség. A Nolan polikarbonát sisakjainak például – nem árt tudnunk, hogy az olasz gyártó teljes jelenlegi termékpalettája ebből az anyagból készül! – ugyanazokon a rendkívül szigorú teszteken kell átesniük, mint a testvérmárka, az X-lite prémiumkategóriás kompozit modelljeinek. Annyit természetesen kell tudnunk, hogy a kompozit sisakok ugyanolyan felépítés mellett kisebb súlyú héjszerkezetet eredményeznek. Ez pedig a versenysportban, valamint a fejvédő tömegére nagyobb hangsúlyt fektető túramotorosok körében továbbra is hátrányt jelent a Lexan alapanyagú bukók számára.
A Lexan másik különlegessége, hogy hőálló, illetve ellenáll az UV-sugaraknak – utóbbi tulajdonságának köszönhetően nem öregszik, nem válik merevvé az anyag. Így pedig az a széles körben elterjedt, nagyobb részben amúgy is téves nézet, miszerint a polikarbonát bukókat idővel ki kell dobni, rá végképp nem igaz.
Érdemes még megtekinteni az Euromotor által összeállított és a témához kapcsolódó, többek között a sisakok gyártását, törési tesztelését bemutató videóanyagot is: