Akik a boldogult (vagy nem, de erről most semmiképpen ne nyissunk vitát) szocialista időkben motoroztak, többnyire kapcsolatba kerültek a Pannoniával, amely a hazai motorkerékpár-gyártás mindenképpen meghatározó márkája volt. A Pannonia MGTSZ tagjai ma is őrzik a hagyományt, és mindennél jobban ragaszkodnak öreg vasaikhoz, amely számukra magát a magyarságot kapcsolja össze a motorozás szeretetével.

2012. szeptember 22-én a Herceghalmon megrendezett Budaörsi Kistérségi Fesztivál keretén belül tartották meg nagyszabású összejövetelüket. Az ott készült videóból (amelynek csak az eleje foglalkozik a Pannoniákkal és gazdáikkal, az ötödik perctől a Fesztivál egyéb programjait láthatjuk) szép kerek képet kapunk arról, milyen érzés is Pannóniásnak lenni. Hátha valaki éppen ettől kap kedvet hozzá!

Kiegyenlített erőviszonyok várhatóak, hiszen több csapatnak is hatalmas gyári háttere van – olyan óriásokkal, mint a Honda és a BMW. Új az útvonal is, egyszóval lesz csemege bőven. De nézzük, hogy állnak a csapatok!

Kezdjük talán a KTM-mel, mint a regnáló címvédővel, amely két évtizede meghatározója, sőt egyeduralkodója a rallynak. Hivatalosan is bejelentették az idei névsort, akik az egyaránt 3-3 győzelemmel büszkélkedő Marc Coma (ő egyébként tökéletesen felgyógyult a Marocco rallyn szenvedett sérüléséből, amely miatt akkor fel kellett adnia a versenyt, így Despres nyert), Cyril Despres, valamint Joan Pedero és Ruben Faria. A versenyzők és a technikák rajtra készek, már csak az idő múlik túl lassan nekik.

A Honda HRC csapat felemás marokkói szereplése után most a kaliforniai Mojave sivatagban tesztel. 4’000 kilométeres tesztprogramjukban mind az öt gyárilag támogatott versenyző részt vesz. Ők Helder Rodrigues, Sam Sunderland, Felipe Zanol, Javier Pizzolito és Johnny Campbell. A Marokkóban szerzett tapasztalatok alapján, az egész csapat vadul szögelte a 450-es technikát Japánban, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen az igazi megmérettetésen. Ahogy a Hondát ismerjük, nyilván így is lesz. Az öt hondás még egy új Pirelli abroncs párost is tesztel, amelyet kifejezetten az ő igényeik alapján fejlesztett ki az olasz gumigyártó.

A BMW-Husqvarna Team sem veszi félvállról a kihívást. Igazoltak két új versenyzőt is a csapatba, ők az amerikai Quinn Cody és az olasz Alessandro Botturi. Cody négyszeres Baja 1000 győztes, tehát nem ügyetlen a sivatagi körülmények között. A többiek az ausztrál Matt Fish, a portugál Paolo Goncalves, és a spanyol Joan Barreda. A technika pedig, amely kiszolgálja őket a TE449RR névre hallgat.

Meg kell még említenünk a sok lelkes amatőr csapatot is, akik saját anyagi és szellemi erőből próbálnak megfelelni az elvárásoknak, és végigjutni a majdnem 8’500 kilométernyi brutális terepen. Ilyen például a brit Simon Pavey féle alakulat, akik gyakorlatilag részmunkaidőben próbálják összeállítani a szettet egy Husky bázisú versenytechnikából. Nyilván utóbbiaknál nem a győzelem a cél, de egy ilyen versenyen, célbaérni is igen nagy dicsőség.

A többi pedig kiderül 2013. január 5-től!

Az egykori, Charley Boorman és Evan McGregor főszereplésével forgatott, nagysikerű Long Way Round és Long Way Down után, kihasználva a két film hatalmas sikere által már-már Himalája-méretűre duzzadt GS imídzs-értékét a BMW marketingesei döntöttek: „Csinálunk egy új mozit az új boxer GS-nek, hiszen bukás kizárva, ezt is kajálni fogják a népek, mint a cukrot.”

Tökéletesen igazuk is van. Még el sem indult a túra, de már én is alig várom, hogy részesévé váljak – ha csak filmen is – az ott történt eseményeknek. Hogy miért csak filmen? Igaz is, megpróbálhatnám… A BMW honlapján november 30-ig kell regisztrálnia azoknak, akik részt szeretnének venni ebben a páratlan kalandbak. Egy-egy új GS, teljes háttértámogatás, start Laoszból, majd Új-Zéland, Dél-Afrika, USA, és végül a túra lezárásaként Európa…

Nem semmi kaland az biztos. Négy bíró választ ki öt szerencsést, a világ minden tájáról jelentkező motorosok közül. A bírók között ott van Charley Boorman és Jutta Kleinschmidt is – őket gondolom nem kell bemutatni -, továbbá két motoros színészt is felkértek a bírói karba: ők a bánatos szemű Adrian Brody és a piff-puff-csitt-csatt nagy mestere, Rick Yune. Hogy miért nem Csák Norrisz? Nos, mert ő Harleyval jár és nem BMW-vel…

Ahhoz, hogy nyerj, illetve, hogy bekerülj a csapatba, négy szempontnak kell megfelelned. Legyél olyan, mint egy igazi GS-man. Vagyis olyan, mint aki most lépett le egy Marlboro plakátról, de persze cigi nélkül. Vagy jó egy Camel plakátra is passzolhatsz – lényeg, hogy no bagó és macsó-forma legyél. Aztán az sem baj, ha tusz terepen is motorozni valamennyire. Előny, ha beszélsz pár nyelven és elő is tudod adni magad ezeken, egyszóval van némi színészi képességed. Ha mindezt megfűszerezed egy kis sármal, tuti a befutók között leszel.

Ne késlekedj hát, vár a kaland! Minket, egyszerű, kishitű halandókat pedig a csodás mozi, amelyben már remélhetőleg jövő ősszel részünk lesz. Ha azt szeretnéd, hogy téged is lássunk benne, gyorsan regisztrálj a túra honlapján, mert már csak néhány napod van rá!

Pierre Fredet kemény munkával dobogós lett az idei francia Dark Dog Moto Tour-on, miután BMW C 600 Sport-jával több mint 3’500 kilométert követően a második helyen végzett a világ legnagyobb utcai motorkerékpár raliján robogó kategóriában. A 10. évfordulóját ünneplő Dark Dog Moto Tour (DDMT) idei versenye október 6. és 14. között zajlott: az észak-franciaországi val-de-reuil-i rajtnál több ezer szurkoló bíztatta a 220 motorosból álló mezőnyt, ami festői francia vidékeken keresztül motorozva egy héttel később a Földközi-tenger partján, Toulon-ban ért célba.

A versenyzők minden nap változatos, a forgalom elől elzárt speciális szakaszokon is küzdöttek a minél jobb időeredményért. Ezek a technikás szakaszok megmérettették a motorost és a gépet egyaránt, nemcsak a járművek puszta sebessége számított, a motorosok különböző képességeit is próbára tették. Voltak éjszakai szakaszok is, sőt, hogy a versenyzők képességeit még behatóbban teszteljék versenypályás részeket is szerveztek. Kategóriától függetlenül minden versenyző és gépe a határait feszegette a kilenc napon át tartó küzdelem során. Pierre Fredet közismert résztvevője a DDMT-nek, már sokszor versenyzett itt robogó kategóriában és arról is ismert, hogy kifejezetten erre a megmérettetésre fejleszt robogókat. 2012-ben a C 600 Sportot választotta, mivel esélyesnek tartotta a győzelemre. Bár csak egy hónappal a DDMT előtt kapta meg a BMW nagyrobogót, mégis sikerült ez alatt az idő alatt 4’000 kilométert megtennie vele gyakorlás és napi ingázása közben. A 43 éves, négy gyermekes családapa nagyon elégedett volt azzal, hogy a C600Sport a minimális módosítás ellenére mennyire jól teljesített a versenyen.

„Azért választottam a C600Sportot a Moto Tour-ra, mert a robogó kategóriához nagyon erős az erőforrása és szeretem az új robogó fejlesztése nyújtotta kihívásokat, mint 2003-ban a TMAX és 2008-ban a Gilera esetében. Nagyon kevés módosításra volt szükség, hogy a C600Sportot megfelelően felkészítsük a versenyre. A hátsó rugóstagon az Öhlins-szel együtt dolgoztunk, egy speciális lábtartót is alkalmaztam az „extra visszajelzés” érdekében, ezen kívül csak a szükséges navigációs berendezéseket szereltük fel. Mivel minden nap esett az eső, hitelesen tudok nyilatkozni a C600Sport időjárás elleni védelméről és kényelméről, amely tökéletes volt. A lábam száraz maradt, az éjszakai láthatóság is nagyon jó volt csakúgy, mint az üzemanyag-fogyasztás. Átlagfogyasztásom 5,5 liter volt 100 kilométeren, ami nagyon kevésnek számít egy ilyen típusú robogónál versenykörülmények között.” – számolt be Pierre.

Változatos körülményei valamint a klasszikus itineres tájékozódás miatt nagy az esély a hibázásra a DDMT-ben. Az ellenőrző pontokon a késést büntetéssel szankcionálják csakúgy, mint a közúti sebességkorlát átlépését, ezért nagyon fontos a géppel való tökéletes összhang.

„Automatikus sebességváltójának köszönhetően könnyen motorozható, a hatékony fékek esélyt adnak a korrigálásra, ha például túl gyorsan érkezel egy kanyar bejáratához, továbbá nagyon kényelmes ez a robogó ehhez a típusú versenyhez” – mondta. „Nagyon jól teljesített a versenypályán is. Párizstól északra a Carole, valamint Dél-Franicaországban Montpellier környékén az Ales versenypályákon is megmérkőztünk. A C600Sporttal remek volt ezeken az aszfaltcsíkokon motorozni, különösen az Öhlins-szel közös fejlesztésnek köszönhetően, amely rengeteg visszajelzést biztosított. Az biztos, hogy nem egy S1000RR vagy egy K1300R, amely motoroknak én is tulajdonosa vagyok, de nagyon hatékony, ha összehasonlítjuk egy olyan robogóval, mint a TMAX. Ami a jövőbeni fejlesztéseket illeti, 10-15 kg-mal csökkentenünk kellene a tömegét, hogy igazán versenyképes legyen, valamint nekem is le kellene adnom úgy 10 kilót!” – zárta viccesen beszámolóját Pierre.

A több mint kilenc napon és 3’500 kilométeren át tartó verseny végén Pierre csak 42 másodperccel maradt le a DDMT robogó kategória dobogójának csúcsáról. Ez egy keserű pirula volt számára, különösen azért, mert 2008-as és 2009-es bajnokként tudja milyen megízlelni a győztesnek járó pezsgőt. Ezért már most azt tervezi, hogy a C600Sport rali specifikációján fog dolgozni.

Angliában, Warwickshire-ben november elseje és negyedike között rendezik meg a 2012. évi International Dirt Bike Show-t. Itt minden magára valamit is adó gyártónak kötelező a részvétel, akinek fontos az európai piac. Nem véletlen az időzítés, hiszen ilyenkor rendkívül sok utcai-, sport- és pályamotorosnak fordul a tekintete a sárdagasztók irányába.

Sokan nem tudják talán, de a MotoGP élmenői, sok más ismert motorversenyzővel egyetemben (a mi Talmácsi Gáborunkat is idesorolva), belevetik magukat a téli szezonban a terepmotorozásba, a krosszozásba, az endurózásba – hiszen ezeknél kevés jobb iskola létezik motoros tudásunk csiszolására, karbantartására.

Az angliai helyszín egyébként egy csodálatos, 800 hektáros parkban fekszik, amelyben helyet kapott egy brutál off-road paradicsom is, emellett 21’000 négyzetméternyi fedett kiállítótér, konferencia termek, luxusszálloda, 30’000 autó befogadására alkalmas parkoló – minden szükséges infrastruktúra adott, hogy tökéletesen bonyolódjék az esemény.

Sajnos valószínűleg keveseknek adatik meg olvasóink közül, hogy eljussanak erre a seregszemlére, de érdemes mindenkinek megfontolni, hogy kövesse-e a nagyok példáját, és ne hagyja berozsdásodni az izmokat, megkopni a technikát. Tavasszal pedig ahelyett, hogy vissza kellene óvatosan szoktatni magunkat, inkább mind fizikailag, mind technikailag fejlődve, edzetten térhetünk vissza az aszfaltra.

A verseny egyértelmű bizonyítéka az összetartás, a barátság és a sportszerűség jegyében megrendezett sportesemények életrevalóságának és elpusztíthatatlanságának. Ha mindenki ebben a szellemben tevékenykedne, talán nem itt tartana ma a magyar motorsport, ahol…

Az emberek nagy részére mindig is jellemző volt a „lokálpatriotizmus”, a hazabeszélés. Mindegy, hogy ki hol él, mivel foglalkozik, milyen autója van, milyen zenét szeret, általában igyekszik mindenkit számos érvvel meggyőzni arról, hogy az a legjobb. Így van ez a motorosoknál is. Persze nem kell ezt véresen komolyan venni, de barátságos és néha elmérgesedő viták tömkelegét tudná mindenki említeni ebben a témában. Nem volt ez másképpen már az „átkosban” sem, ahol az egykori magyar terepsport nagyjai vitáztak azon, hogy vajon az endurósok vagy a krosszozók ülik meg jobban a vasat terepen. Vajon ki tud többet, ki a jobb?

Kitaláltak hát maguknak egy enduró-krossz típusú versenyt, ahol mindkét műfaj képviselteti magát egy adott pályán belül és felsorakoztak, hogy eldöntsék ki a „dombok királya”. Innen ered a minden évben szezonzáróként megrendezett, barátságos ám mégis komoly ranggal bíró esemény elnevezése. Indulnak itt ifjoncok és hölgyek is egy 30 perces futamban, valamint amatőr terepezők egy órában megméretve. No és természetesen a profik, akikre két óra kőkemény bizonyítás vár, ha el akarják nyerni a koronát. A koronát, amelyet az „Éljen a király, aki által két órás küzdelemben minden trónkövetelő legyőzetett” felirat, valamint az elmúlt évek királyainak neve díszít.

Az idei verseny október 28-án, vasárnap Őrbottyánban volt, amelyet immáron sokadszorra a hazai viszonylatban mind motokrosszban, mind enduróban kimagaslóan eredményes Grillmayer Gábor nyert meg. Első győzelmét egyébként ezen a versenyen 15(!) évesen aratta. Gratulálunk neki, valamint természetesen minden rajthoz állt versenyzőnek!

A minap, október 14. és 20. között megrendezett Marokkó Rally azért volt különösen érdekes, mert szinte minden Dakar menő, és ami még fontosabb, az idén ebbe a versenyformába visszatérő gyári Honda (HRC) csapat és az ugyan némileg kisebb támogatottságot élvező, de mégis gyárinak számító Yamaha alakulata is megmérettette magát a KTM csúcsmenőivel szemben. Ez azonban még messze nem a teljes felhozatal, hiszen rajthoz állt a BMW tulajdonban lévő Husqvarna is, akik ugyancsak nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint a KTM trónfosztását.

Számos izgalmat tartogatott a hat nap, amelyek nagyon hasonlítottak a Dakar rallyn tapasztalható körülményekhez. A regnáló Dakar győztes KTM-es, francia Cyril Despres navigációs gondokkal küszködött és több szakaszon dobogóra sem állhatott. A sokszoros, ugyancsak Dakar győztes másik KTM-es ász, Marc Coma a harmadik napon sérülés miatt fel kellett adja a rallyt. Ez alatt a HRC Honda gyári alakulata végig szorosan menetelt a KTM-ek nyomában, náluk műszaki probléma tett be az egyébként várakozáson felüli szereplésnek a CRF450 Rally prototípussal.

Legnagyobb gondjuk éppen az üzemanyag-ellátó rendszerrel akadt, amely egy kiemelten fontos része volt a Dakar projektnek, hiszen a Honda egy új, szupertakarékos egységet tervezett, amely egyenlőre még igényel némi reszelgetést a történtek tanúsága szerint. Hiába több szakaszgyőzelem, és a vezérpilóta Helder Rodrigues hősies és csúcs sportszerű magatartása – hiszen a sérült KTM-es Marc Comát egy ideig ő ápolta és őrizte a sivatagban -, a Honda HRC csapatnak még az első ötbe sem sikerült beférnie a végelszámoláskor.

Bár a verseny utáni nyilatkozatok szerint elégedett volt a csapat, Rodrigues azért érezhetően többre készült hiszen azt is elmondta, hogy ha nincs a műszaki problémájuk, simán versenyben lehettek volna a győzelemért, de a második hely garantált lett volna. Ezt egyébként igen szép és kiegyensúlyozott versenyzéssel a Husqvarna szerezte meg Joan Barreda-val a nyeregben. Harmadikként az ugyancsak KTM-es, bár nem gyári géppel versenyző Chaleco Lopez végzett. Negyedik lett a Yamahás Frans Verhoeven, ötödikként pedig ismét egy Husqvarna végzett, Paolo Goncalvessel a nyergében.

Jó és szoros volt a rally, remélhetően a Dakar is az lesz, hiszen a most szerzett tapasztalatok valószínűleg sokat fognak segíteni abban, hogy minden alakulat még megbízhatóbb technikával és tökéletesen felkészült pilótákkal álljon rajthoz Limában, 2013. január 5-én.

Talán a mi, immáron évek óta egyre nagyobb sikerrel megrendezett pusztai, tökön, dinnyén, babon átívelő, kizárólag féldecis guruló alkalmatosságoknak meghirdetett rallynk ihlette meg az Alpok hasonlóan elvetemült mopedeseit, hiszen idén szeptemberben már harmadik alkalommal, ők is megrendezték a saját mopedrallyjukat. Mindezt természetesen a helyi adottságokhoz igazítva, hiszen ott elég nehéz lenne mély homokkal terített pusztát találni eme párját ritkító rendezvényhez.

Ezen azonban cseppet sem búsultak a svájci atyafiak, és kitaláltak maguknak egy bő száz kilométeres kis hegyi dzsemborit, ahol idén is több százan álltak rajthoz, hogy teljesítsék a néhol 2’000 méteres magasság fölé is emelkedő útvonalat, ami lássuk be, nem kis kihívás a féldecis kis járműveknek. Mindezt kicsit feldobva, vadabbnál vadabb megjelenésű jelmezekkel és járművekkel, hiszen az ő mulatságukon ez is díjat érdemel.

Az ötlet még a Red Bullnak is megtetszett, hiszen amellett, hogy a nevét adja az eseményhez (Red Bull Alpenbrevet), még fő szponzorként és szervezőként is beszállt a buliba. A mi mopedrallynknak sem ártana egy ilyen szponzoráció, az szent. Elnézve a képeket és a videót, valóban nem lehet rossz mulatság azon a csodás tájon és utakon végigpöfögni ezekkel a gépcsodákkal, hasunkban pár liter, jéghidegen lötyögő Red Bullal. Vagy mással…

Az esemény hangulatát legjobban ez, még a tavalyi futamról készült kisfilm mutatja be:

Végezetül álljon itt az idei őrületről is némi mozgóképes beszámoló:

Korábban minden részletet megírtunk az eseményről – mármint amit annak apropójáról tudni érdemes. Mivel ma este gurulunk egy jót közösen, szeretnénk minden résztvevőt tájékoztatni a szükséges tudnivalókról.

Mint arról a közelmúltban olvashattatok, a világ leghíresebb hegyiversenyén, a Pikes Peaken idén a Spider Grips Ducati mindkét pilótája áttörte a lélektani 10 perces álomhatárt – motorosokként először. Igaz, ehhez szükség volt arra is, hogy a 2012-es évre a verseny teljes, közel húsz kilométeres szakasza aszfaltos legyen. A felvételen a második helyezetett, 9:58-as időt elért – amúgy hatszoros győztes – Greg Tracy szemével láthatjuk, milyen a Pikes Peak belülről.

Érdemes megfigyelni Tracy motorozási stílusát: kanyartípusok függvényében kombinálja a szupermotós és betérdelős technikát. Ugyanakkor ha végignézzük a teljes tíz perces menetet (érdemes!), választ kapunk arra is, miért lett a Pikes Peak neve „verseny a felhők közé”. Tessék hátradőlni, és élvezni a képeket!