Az elmúlt hétvégén rendezték meg a Múzeumok Éjszakáját, ennek köszönhetően negyvennél is több BMW motorkerékpárt tekinthettek meg az érdeklődők a Közlekedési Múzeum parkolójában rögtönzött kiállításon. A látnivalókról a BMW Motoros Baráti Kör gondoskodott.

Láthatóak voltak az elmúlt kilencven év mérföldkövei, szinte minden jelentős modellt megcsodálhattak a motorozást kedvelők. Sőt, azok is kedvet kaphattak a kiállításhoz, akik egyébként csak arra tévedtek, de a jó hangulat odavonzotta őket. Nem is csoda, hiszen a tulajdonosok szívesen szóba elegyedtek bárkivel, meséltek a márkáról, motorjaikról, a veteránozás szépségeiről és árnyoldalairól egyaránt. Közelebb hozták egymáshoz a közlekedőket, bemutatva, hogy a motoros is csak egy ember.

Csodálatos volt látni a régi korok termékeit, az akkori technikát, ami még ma is működőképes. Az élményeket meg is tapasztalhatták az arra fogékonyak, nem csupán a vizualitásra hagyatkozhattak. Aki vevő volt rá, azt megmotoroztatták oldalkocsis járgányokkal, volt, hogy egy egész család helyet foglalt a fogaton, láthatólag mindenki nagyon élvezte. A gyerekeken látszott igazán, hogy mennyire bejön nekik ez a dolog, de a felnőttek is kinyíltak és nem féltek elereszteni egy mosolyt.

A kiállításon többek között látható volt szinte az egész GS sorozat, a kezdetektől napjainkig. Itt volt egy igazán érdekes és figyelemre méltó darab, az R100GS Paris Dakar nevű kiadása, ami még ízig-vérig hordozta a kőkemény és rangos sivatagi verseny szellemiségét.

A GS sorozat mellett antik túramotorokat, oldalkocsis fogatokat, és a közelmúlt példányait is szemügyre vehettük, például az egyik legkeményebb sportmotort, az S1000RR HP4-et.

Másik érdekesség volt a szokatlan és talán rendhagyó felépítésű K1-es fogat, aminél az oldalkocsi egy csuklós szerkezeten át kapcsolódott a motorhoz, így a motoros a kocsitól függetlenül dönthette a gépet a kanyarokban.

Gyönyörű formák, motorbőgés és benzinszag, ez kellett egy jó hétvégéhez. Mindent megkaphattak a látogatók, ami ahhoz szükséges, hogy az eddig tétovázók nekiinduljanak egy motoros életútnak.

Mindig csodálattal töltenek el az ilyen idős járművek, beleképzelem magam az akkori korokba, hogy milyen lehetett ezekkel a két- és háromkerekűekkel hasítani a szelet, élvezni a gép által nyújtott szabadságot, egy szóval motorozni. Aki teheti, az ki ne hagyja jövőre! Bízom benne lesz egy ilyen alkalom megint!