A sorozat előző része: Y2K Turbine.
Ha már legutóbb helikopter-turbina hajtotta motorkerékpárt vettünk górcső alá, maradjunk a hagyományos dugattyús rendszertől eltérő hajtóműveknél. A motorkerékpárok történetében több gyártónál is felbukkant a bolygódugattyús erőforrások alkalmazásának ötlete: kísérletezett ilyennek a Yamaha (be is mutatták 1972-ben a dupla rotoros RZ201-est), a Honda és a Kawasaki is, széria gyártásig azonban csak a Suzuki jutott el.
Mármint a japánok közül, mert Európában is készültek ilyen csemegék: a Norton és a Hercules is árult Wankel-motoros kétkerekűeket (ők mindketten a Van Veen erőforrásait használták az NSU-hoz hasonlóan). No de maradjunk a Suzukinál, akik 1974-ben kezdték meg az RE5 forgalmazását. A maga korában komoly literteljesítménnyel büszkélkedhetett a gép, hiszen egytárcsás, 497 köbcentiméteres erőforrása 62 lóerőt és 74 Newtonmétert adott le. Fő fegyvere a selymesen sima járás volt, no meg az akkori tesztelők egybehangzó véleménye alapján igen mélyre sikerült súlypont, amely korához képest nagyon jól motorozható szerkezetté tette az RE5-öst.
Ennek ellenére a modell nem élt meg túl hosszú időt: a gyártás 1976-ig tartott csupán. Ennek több oka is volt. Először is a meglehetősen szerencsétlenre sikerült formaterv, amely nem kisebb névhez, mint Giorgo Giugiarohoz köthető – ő nagyon klassz autókat tervezett (VW Golf1, vagy éppen Lotus Esprit), de a motorokhoz láthatóan kevésbé konyított. Legtöbb kritikát az autókból átemelt, már akkor is rondának ítélt, ráadásul napsütésben teljesen láthatatlan műszeregység kapta.
No meg a motor műszaki színvonala – a hetvenes évek technológiai szintjén ugyanis egyik gyártó sem tudta üzemképesen megvalósítani a Felix Wankel által 1929-ben szabadalmaztatott, papíron nagyon jó hatásfokú erőforrást. A Suzuki is györtődött az RE5-tel: hiába adtak 12 hónap teljes körű garanciát (19’000 kilométeres kilométer-korláttal), a vevők nem bíztak a technika kiforrottságában.
Volt gond a meglehetősen nehéz Wankel erőforrás (a gép menetkész tömege 260 kilogramm fölött volt) hőleadásával is: hatalmas hűtőket kellett alkalmazni, de még a 900 fok fölötti hőmérsékleten kiáramló kipufogógázokat is külön hűteni kellett a leömlőnél. Hogy röviden érzékelhessük az egész szerkezet iszonyatos bonyolultságát: annyira összetetten működött a karburálás, az üzemanyag- és olaj keringtetése, hogy a gázmarkolat egyszerre öt bowdent mozgatott!
Komolyan rontotta a motor sikerességének esélyét az elvileg jó hatásfokú Wankel motor komoly üzemanyag-igénye is: még a gyári adat szerint is 7,5 liter volt a gép fogyasztása 100 kilométerenként, de a tesztelők és tulajdonosok gyakran regisztráltak 10 literes “zabálást” is – ami a 17 literes üzemanyag-tartályt figyelembe véve mindent eredményezett, csak hosszú motoros túrákat nem.
Összességében mintegy hatezer Suzuki RE5 készült el a hetvenes évek közepén, majd 1977-ben a vállalat feladta a típust. Ma náluk már a múzeumban sem találkozunk vele: a 2010-ben megnyitott gyári bemutatón egyetlen RE5 sincs kiállítva. Azért végezetül hallgassuk még meg, hogy milyen hangon muzsikált a motorkerékpár-történelem ezen érdekes darabja:
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »