Már a barátaim is köpönyegforgatónak tartanak. Ennek egyik oka, hogy három és fél éven át nem ettem húst, és halálra szekáltam mindenkit (nem tudom, hogy ez a rossz természetemből vagy a túlzott jóakarásomból fakad-e), hogy ő se egyen, mert meghal miatta. Aztán próbaképpen tettem egy kísérletet a paleolit életmóddal, amely éppen húst eszik hússal, és gabonaféléket nem. Azóta ezzel szekálom szegényeket… A másik oka köpönyegforgatói mivoltomnak azonban lehetne éppen a chopperekhez való hozzáállásom is: régen mindenfelé motorozásra alkalmatlan szörnyeknek tituláltam őket, most meg állandóan fülig érő szájjal áradozok az éppen kipróbált Harleykról. Sorsom a Dyna Switchback tesztjével vett 180 fokos fordulatot, a Sportster Seventy-Two pedig most végérvényesen befejezte az akkor megkezdett folyamatot.

A múlt megidézése

A Harley-Davidson múltját teljesen felesleges bemutatni. Jövőre lesz 110 éve, hogy elkezdtek motorkerékpárokat gyártani, és ezt azóta abba sem hagyták, de nem is szüneteltették – ebben pedig egyedülállók a világon. A dolgot nem misztifikálják túl: letették a nagyesküt a V2-es motorblokkok és a cruiserek, chopperek mellett, az esküjükhöz pedig hűek is maradtak mind a mai napig. Azt hiszem, ebben is egyedülállóak a világon. A hagyományőrzésnek pedig az egyik zászlóshajója ez az igazából a Harley flottájában aprónak nevezhető motor, a Seventy-Two.

.

[A Seventy-Two megjelenése nagyon klasszikus: a hetvenes éveket idézi (a képre kattintva galéria nyílik)]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4838.JPG”>

A név eredetére már több magyarázatot olvastam, illetve hallottam. A magam részéről azt fogadom el – vagy abban hiszek -, amit a 2012-es modellek bemutatására tartott sajtótájékoztatón mondtak (akkor jelent meg a 72 mint újdonság): a hetvenes évek klasszikus Harley-jainak, egészen konkrétan egy 1972-es kiadású bobbernek kívántak emléket állítani a vassal. Ehhez kellettek az igen apró csepp formájú tank, a mögötte kilátszó fényezett váztakaró (a nyereg előtt), vagy éppen a megemelt (klasszikus szóhasználattal élve hónaljszárítós) kormány.

.

[Elképesztően keskeny és filigrán a gép: a kormányt leszámítva a lábtartó a legszélesebb része. Magának a motortestnek pedig a légszűrőház…]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4840.JPG”>

Modern tartalom

Természetesen a belbecs mindenben megfelel – mert meg kell hogy feleljen – a jelenkor követelményeinek. Elektronikusan vezérelt, szekvenciális üzemanyag-befecskendezés juttatja az éltető nedűt a léghűtéses ezerkettes vékettes hengereibe, és természetesen háromutas katalizátor tisztítja meg a kipufogógázokat. A motor a zajemissziós előírásoknak is nyilván meg kell hogy feleljen amellett, hogy a klasszikus Harley-hatást, a sajátos V2-es muzsikát is megőrzi.

.

[Központi helyen díszeleg a motor méreteihez képest hatalmasnak tűnő V2-es, amely tényleg a 72 szíve és lelke]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4856.JPG”>Nos, ez a tesztmotorra konkrétan nem volt igaz. A kipróbált darabon ugyanis már Vance&Hines csövek feszültek, amelyek nem hogy a zajemissziós normákat taposták bele a porba, de még azt is lehetetlenné tették, hogy lakott területen be merjük vállalni a videóanyag elkészítését. Tutira meglincseltek volna a helyi erők, ha 30-40 percig egy területen forgolódok a géppel. Így viszont olyan élményt nyújtott a vele való motorozás, ami szintén egyedülálló. Vagy legalábbis különleges. De erre még visszatérek.

.

[Nincs ABS, és csupán egyetlen, nem is túl nagy féktárcsánk van két dugattyúval. Azonban a keskeny első gumi miatt nincs is többre szükség]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4858.JPG”>A Seventy-Two kissé keményvonalasabb, vagy mondjuk inkább hagyományőrzőbb, mint a klasszikus formavilága alatt csúcstechnikát hordozó Dyna volt – nem beszélve a V-Rodról. Itt nincs blokkolásgátló, Can-Bus rendszer, adott távolság után automatikusan kikapcsolódó index vagy éppen a műszerfal apró folyadékkristályos kijelzőjébe épített fedélzeti számítógép. Van egy kilométeróránk, két napi- és egy összkilométer-számlálónk, és ennyi legyen elég. Van elöl-hátul egy-egy féktárcsánk és egy jól adagolható fékrendszerünk (amellyel azonban csínján kell bánni, mert hamar blokkolnak a kerekek) – egyszóval minden klasszikus, és éppen csak annyira modern, hogy üzembe helyezhető legyen új motorként a kétezres években.

A tökéletes testtartás

Amikor először odaálltam a Seventy-Two mellé, elég valószínűtlennek tűnt, hogy ezen a motoron bárhogyan is elférek majd. Aztán némileg meglepődve azt tapasztaltam, hogy a megemelt kormányszarvnak hála annyira kiegyenesedett derékkal ülök rajta (ehhez persze kell a tökéletes helyre szerelt lábtartó is), hogy egyszerűen nem fájdul meg a hátam. Kasziba Pisti (az ország egyik legjobb Harley-szerelője – hozzá csak úgy elugrottam Gyermelyre megmutatni a gépet, mert nem bírtam abbahagyni a fel-alá motorozgatást, és folyton valami újabb uticélt kellett kitalálnom) a megfelelő célszerszám birtokában kissé növelt a hátsó rugóstagok előfeszítésén (alapbeállítással kaptam meg, ami egy magamfajta felnőtt férfi testsúlyának nyilván harmatgyenge). Onnantól kezdve még rugózott is a hátulja, ami tovább növelte a csekélynek tűnő, ám teljesen elfogadható komfortot.

.

[Elsőre magasnak tűnik a kormány, azonban ez a motor pont ezzel tökéletes – tuti hogy egyenes háttal ülünk rajta]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_5016.JPG”>Az apró tank velejárója, hogy az ideális motoros testtartás, miszerint combbal és térddel tartom magam manőverezés, különösen lassítás közben, egyszerűen nem megvalósítható. A kormányon támaszkodni persze itt sem célszerű, szerencsére azonban a lábtartók elhelyezésének hála tökéletesen tudjuk magunkat stabilizálni a csizmatalppal. Feszesen tartott comb-, hát- és hasizomzattal mind kanyarban, mind egy esetleges vészfékezéskor simán fixálni tudjuk felsőtestünket. A fékek hatásfokára (főleg a keskeny első gumi és a viszonylag nyitott villaszög miatt) amúgy fenntartással kell tekinteni: ha valóban hamar kell megállni, nagyon könnyen blokkolnak a kerekek. Célszerű tehát furakodás helyett inkább felvenni a forgalom ritmusát és kellő követési távolságot tartani. Amúgy ez jobban is illik a gép stílusához, mint az eszetlen száguldozás: a 80-90 kilométer/óra tökéletesen kielégíti az embert ezen a motoron.

.

[A nyereg kőkemény – mint maga a motor. Na de ez egy kemény bringa kemény férfiaknak és kemény csajoknak!]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4891.JPG”>

Gyerekjáték

Lehet hogy elég lenne annyit írnom: ez a rész a motor irányíthatóságáról szól. A menetkészen (bár egy telitank itt nem nyom túl sokat a latban…) negyed tonnás paripa valóban olyan könnyedén motorozható, amit az ember nem is feltételez róla. Persze meg kell szokni a vibrációt, amely a motor arculatának szerves része, és amely folyamatosan rázza a lábtartókat, a kormányt, és úgy általában mindent. Nem véletlenül nevezik a Nagy Víz túlsó felén azonban ezt úgy, hogy „good vibration” – egyszerűen jól esik, amikor a Seventy-Two nyergében robogva folyamatosan kapod a rezgéseket.

.

[Nagyon könnyen irányítható motor a 72, csak a vibrációkat kell megszokni. Meglepően könnyen megy…]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_5039.JPG”>A keskeny gumiknak hála egészen minimális erő kell a motor ledöntéséhez. Igaz, a döntési szög egyik oldalra sem éri el a harminc fokot sem, így nagy kanyarvadászatra senki ne gondoljon. Sőt, ha akarom minden sarkon, minden körforgalomban és minden megforduláskor leér a lábtartó koptatócsavarja. De csak az, mert a már emlegetett és igencsak eltalált üléspozíciónak hála a csizma sarka ekkor még messze van a földtől – vagyis nyugodtan lehet karcolgatni. Különösen tetszett az a könnyedség, ahogy egy viszonylag keskeny kétsávos úton is simán egy íven meg lehet fordítani a Sportstert – nem csak hogy lehetséges ez a manőver, hanem minden erőlködés nélkül is megy!

.

[A hátsó fék nagyon nagy jelentőséggel bír mind a lassítás, mind a motor irányítása terén]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4864.JPG”>Ugyan csupán öt sebességi fokozattal gazdálkodhatunk, a nagyon hosszúra áttételezett erőátvitelnek hála azonban ez bőségesen elegendő. Már az egyes is olyan hosszú, hogy elindulás után még teljesen felesleges a váltáson törni a fejünket. Városi haladáskor (beleértve azokat a részeket is, ahol lehet 70 magasságában karcolni) teljesen elegendő az első három sebességet használni. Így aztán országúton az ötödik sosem lesz kevés: akár az autópályatempót átlépve sem érezzük azt, hogy szétforog a blokk – ugyanakkor 80-ról simán elkezdhetünk előzni a legmagasabb fokozatban – hiszen a nyomaték már alacsony fordulaton is mindig rendelkezésünkre áll.

Ami semmihez sem hasonlítható

Zárójelben megemlítettem már, hogy egyszerűen nem akaródzott leszállni a motorról. Elhoztam reggel tízkor 190 kilométerrel az órájában, és visszavittem másnap délután négykor vastagon 500 felett. Mindezt úgy, hogy Pest megyét el sem hagytuk vele. Balázs barátom (akinek az idei évtől az Onroad tesztmotorjainak fotóit és videóit köszönhetjük) elvitte egy körre, majd felhívott, hogy „Itt ülök Zsámbékon és nem tudom abbahagyni a vigyorgást”. A Seventy-Two nyergében ugyanis valóban átjárja az embert a „Szelíd motorosok” életérzése. Megérted, miért nem akartak le sem szállni a nyeregből a fiúk, amikor a régi idők Harley-Davidsonjain rótták a végtelen amerikai utakat.

.

[Gondozásmentes bordásszíj-hajtás és totál nyitott Vance&Hines csövek – utóbbiak nem a szériafelszerelés részei!]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4868.JPG”>Ehhez persze nagy segítséget nyújtanak a teljesen nyitott Vance@Hines csövek, amelyek olyan hátborzongatóan harsogják a világba a vékettes szimfóniát, hogy még nyitott bukóban autópályatempónál is simán elnyomják a szélzajt. Igen: 130 környékén jobban hallod a csövekből áradó ordítást, mint a szemből egyenesen az arcodba érkező levegőt. Megértettem azt is, miért nem kell erre a motorra plexis bukó: az igazi életérzést tényleg akkor kapod meg, ha még a teherautók kipufogóiból áramló koromszemcséket is egyenként regisztrálod az arcbőrödön – nem beszélve az orrod hegyén szétcsattanó bogarakról.

.

[Csodaszép részlet a hátul az irányjelzőkbe integrált ledes helyzetjelző- és féklámpa. Mert ha meg tetszik figyelni, középen nincs ilyesmi…]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4867.JPG”>

Akarom!

A Harley-Davidson Sportster Seventy-Two tesztje sajnos megint rövidebb ideig tartott, mint szerettem volna. Igaz, a rendelkezésre álló mondjuk másfél nap alatt nem nagyon csináltam mást, mint motoroztam. Mert ezen a vason (és itt nem túlzó a megnevezés, ez valóban az: VAS) olyan érzések fogják el az embert, amit szerintem nem lehet megunni. Átjár a szabadság, egyszerűen a motorozás élvezete. Ami – ezt minden motoros tudja – a legcsodálatosabb dolgok közé tartozik a világon!

.

[Csodaszép részletek: tessék megnézni ezt a kerékagyat, illetve a fűzött kereket úgy általában!]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4884.JPG”>Csakhogy itt az érzések sokkal, de sokkal közvetlenebb módon jutnak el a tudatodhoz, mint akármilyen más motoron, amivel eddig találkoztam. Szerintem ez a jelenség lehet az oka, hogy az emberben feltámad a birtoklási vágy, hogy igenis akar egy ilyen motort. Persze nem mondom, hogy én egyetlen motornak egy ilyen Harley-t képzelek el a garázsomba. Hiszen igazi hosszú túrákra aprócska hatótávja (nagyjából 5,5 literes fogyasztást mértem, így 120 kilométerenként bizony kutat kell keresnünk!), csomag- és utasszállítási alkalmatlansága miatt nyilván nem való. De ha lenne egy olyan garázsom, amiről minden motoros álmodik – magyarul: annyi motorom lehetne, amennyit akarok -, akkor azok között biztosan ott lenne egy Seventy-Two.

.

[Csodaszép részletek: maga az apró, csepp alakú tank…]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4855.JPG”>.[… rajta a motor típusszámával (no és a hátborzongatóan szép fényezéssel) …]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4852.JPG”>Bemennék vele a városba is időnként, mert keskenysége miatt simán lehet vele fel-alá futkosni a nagy forgalomban is. Igazából azonban arra használnám, hogy egy-egy szép vasárnapi napon elővegyem, kifényesítsem a krómokat rajta (most neveznek megint köpönyegforgatónak azok, akik ismerik motormosási hajlandóságaimat – de tudjárok mit: nem is érdekel!), és elmenjek egy 2-300 kilométeres karikára. Egyedül, illetve kettesben a vassal. Mert ennél jobb kikapcsolódást elképzelni sem tudok!

Műszaki adatok

.

[]” class=”cikk-image-min-font-size” href=”/wp-content/migrated/2012/09/04_hd72_teszt/IMG_4826.JPG”>