2008 elején történt az eset. Egy péceli telektulajdonos földterületén átvezető földúton kifeszített keresztben egy drótkötelet — nyilván nem a gyalogosoktól vagy a kerékpárosoktól kívánva ezzel védeni tulajdonát. Egy arra motorozó rendőr (a Köztársasági Őrezrednél szolgált, de akkor szolgálaton kívül volt) nekiütközött a kifeszített drótnak, amely halálos sérüléseket okozott neki. A helyszínen életét vesztette.
Jogosan csapnak össze az indulatok. Az egyik tábos gyilkost kiált, szerintük szándékos emberölés történt. A másik tábor a magántulajdon védelméről beszél, már-már jogos önvédelemről. A jelek szerint a tegnap megszületett bírósági ítélet is némileg ez utóbbit támasztja alá, hiszen a drótkötelet kifeszítő N. Zoltánt két éves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték gondatlanságból elkövetett emberölésért. A vizsgálat a szándékos halálokozás lehetőségét elvetette. Nézzük a részleteket!
A gazda elmondása szerint szándékosan alacsonyra feszítette ki a kötelet, hogy ne okozzon sérülést vele. (A területükön rendszeresen kárt okozó fatolvajok, illetve terepmotorosok és quadosok ellen állítólag sok tulajdonos védekezik hasonló módszerrel.) Házilag készített behajtani tilos táblát is készített, a drótkötélre sárga színű, azonban nem fényvisszaverő szalagot tekert, illetve egy ráakasztott A4-es lapra írt szöveggel külön tájékoztatta az arra járókat illetéktelen ottlétükről. Mindezek azonban az eset bekövetkeztekori szürkületben nem voltak jól láthatók, különösen nem egy 60-70 kilométer/órával haladó motorról. A drótkötél pedig hiába volt alacsonyra kifeszítve: a motor villáin felcsúszva először a motoros kezeit sértette fel, majd a nyakának csapódott. Az áldozat a bukás után még felállt, majd összeesett és elhunyt, ugyanis eltörtek a nyakcsigolyái.
Az esetben tökéletesen igazságot tenni sajnos nem lehet. Valahol talán mind a két tábornak megvan az igazságtartalma. Akinek saját területén kárt okoznak az illetéktelenül arra járók — és itt közel sem csupán a motorosokra gondolok –, annak nyilván jogában áll valami módon megvédeni azt, ami az övé. Ugyanakkor a módszer semmiképpen nem nevezhető elfogadhatónak, még ha a szándékos halálokozás nem is volt bebizonyítható a konkrét ügyben. Hiszen ha a kihelyezett táblák nem eléggé egyértelműek vagy észlelhetőek, esetleg nem szándékos rosszindulattal jár arra a motoros, hanem csak eltévedt, és még nem is okozott volna ilyen fatális sérülést a sodrony (mondjuk csak elesik és kulcscsonttörést szenved), akkor sem fogadható el maga a módszer. Mert sötétben akár egy kerékpáros is felbukhat benne és szintén sérüléseket szenvedhet.
A konkrét, tragikus eset tehát vitákat fog generálni, amikor csak szóba kerül. Mert a magántulajdont valóban meg kell védeni. Csak ne így!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Vitatom a gondatlanságot. Szándékos, mégpedig a drótkötél miatt, annak magasságától függetlenül. A kötél a motorosnak szól. A tolvajok ellen nyilván semmit nem ér és ezt a fószer is tudta. Figyelem felkeltésre színes műanyag szalag felelt volna meg. Drótkötél=szándékos veszélyeztetés.
Gondolom azért lett gondatlanság, mert a saját területén feszítette ki a kötelet.
A hivatalos állásfoglalás szerint azért volt gandatlanságból elkövetett emberölés, mert nem nyakmagasságban feszítette ki a drótkötelet és azért tett lépéseket annak észlelhetősége érdekében. Így nem volt bizonyítható az, miszerint előre megfontoltan emberéletet akart volna kioltani.
A Motorozz.hu-n egyébként olvasható komment olyan motoros társunk tollából, aki ismeri az elkövető földtulajdonost. Utólagos engedelmével bemásolom a véleményét, mert hasznos lehet a véleményalkotásban: “A szóban forgó terület valóban ÚT volt, de a törvényalkotók sajnos valamikor 2004 környékén hoztak egy (nem meglepő) elhibázott törvényt. Mivel elég sok földút volt ami járhatatlan volt (pölö tűzesetek esetén nem tudtak hol vonulni a tűzoltók, mert benőtte a gaz), és meg kellett keresni az út karbantartóját, aki ellen intézkedni kellett. Ez a rendszerváltozásig nem volt probléma, mivel addig az önkormányzati utakért az önkormányzatok, a közutakért a közútkezelők, az egyéb földutakért pedig a TSZ-ek feleltek. A rendszerváltozás után azonban ezeket az egyéb földutakat a földút két oldalán lévő tulajdonosoknak közösen kellett volna karbantartaniuk, ez azonban gyakran vezetett nézeteltérésekhez (kié az útmenti fa?!). Így arra az elhatározásra jutottak a törvényalkotók, hogy megosztják az utat, vagyis felét az egyik, felét a másik föld tulajdonába csatolták. Igen ám, de a paraszt úgy gondolkodik, hogy ami papíron az övé, azt akár be is keríthetné….igenám, és ittjön az apróbetűs rész. “Ahol út volt, ott útnak kell maradnia.” Ezt az ominózus esetben a földtulajdonos nem vette figyelembe, hiába az ő tulajdona papíron az útnak mindkét oldala. A törvény úgy szól, ahogy az idézőjelben már leírtam, mivel ezeket az utakat a földhivatalok nyilvántartják, térképezik, s ezt a térképet használják lebutítva az egyéb szervezetek, pl. tűzoltók is.
És mindezt azért is írom, mert valószínűleg ennek az érintett birtoknak a másik felén van egy olyan kevésbé forgalmas földút, ahol hajdanán szívesen kerékpároztam, majd simsonoztam. De megjelent ez a tulaj. És ahol tavasszal széles földút volt, ott őszre lemezkerítés állt, ami mellett még endúróval is kihívás volt “közlekedni”. Már régen jártam arra, de még mindig emlékszem, hogy egy teleknyi részben nincs ÚT. Előtte és utána van, de középen, ez az ember bekerítette a maga részét az útból.”
Talán ez is árnyalja kissé a képet.
Véleményem szerint a fő probléma az, hogy ma Magyarországon egy földtulajdonosnak semmilyen legális ámde hatékony eszköze nincs a tulajdonát megvédeni Amíg ez nem megoldott, mindig lesz ilyen és ehhez hasonló eset. Sajnos…
.
Talán az az Úr aki állítása szetint személyesen ismeri a balesetet okozót még sem elég tájékozott. Ugyanis az azút nem szerepel semmilyen nyílván tartásban a földhívatalnál, mert év tizedek óta magán tulajdon ami nem csak éphogy a telek szélen áthalad, hanem ketté vágja a telket és ezt a kialakulni látszó helyzetet kivánta megszüntetni a tulajdonos, mielőtt még mindenki azt hinné, hogy az út lenne. Természetesen az elkerítés sokkal gondosabb volt mint az a baleset pillanatában, csak hát ugye voltak emberek akik úgy gondolták, hogy már az a paraszt nehogy körbe kerítse a telkét és folyamatosan megrongálták. Kiváncsi lennék, hogy ezeknek az embereknek a felelőségre vonása milyen kategoriát űtne meg. Sajnos a tulajdonos hosszas küzdelem után már csak a megrongált kerítésének csak ezen helyreállítását választotta. Tudni kel még, hogy a telkén lévő fákat kivágták és elvitték. Saját véleményem még az is, hogy nem messze a balesettől egy új építési kertesházas övezet található, tele kisgyerekes családdal. Ha ez a motoros 60-70-nel száguldozva egy gyereket ütött volna el akkor Ő lett volna akit is most pellengére tüznek. Nagyon sajnálom, hogy egy ember meghalt, de ha egy ismereten területen motorotok nem száguldozom, földes úton előfordulhatnak vizárkok, munkagépek által kivájt mélyebb gödrök. És még mielött itt a motoros társadalom Úgy gondolná, hogy a kötél a motorosok és quadosok ellen lett volna kifeszítve, nem árt ha tudják, hogy a fiatal ember is nagy motoros.
Telekjogi vitába nem akarok belemenni, ehhez kevés az információm. De ha egy olyan útra feszítek ki drótkötelet, amiről tudom, hogy használják, már bűnös vagyok, mert tudom, kik ellen akarom “megvédeni” a területet. Ilyen helyzetben pedig azt mondani, “Úgy kell neki, minek jött ide”, szerintem kimeríti a gondatlanságból elkövetett emberölés fogalmát, ehhez pedig senkinek nincs joga. Akkor sincs, ha már nagyon dühös. Keressen egyéb, életet nem veszélyeztető módszert.