Amikor a Kawasaki Z1000SX-ről megjelentek az első információk, azonnal a szívembe lopta magát a masina, a kalandot pedig még emlékezetesebbé tették a hivatalos bemutatókor kiadott videók. Éppen akkoriban volt nálam a Suzuki GSX1250F tesztmotor, a „félisteni erővel felruházó nyomaték” illetve a „felszabadító élmény” kifejezésekből sejthető, hogy azt a motort sem kellene túlságosan rám erőltetni. A dolog azonban mélyebb attól, hogy egyszerűen a viszonylag „nagy”, de legalábbis bőséges teljesítménnyel magyarázzam a vonzódást. Ha csak szigorúan anyagi szempontból nézzük, egy gyártónak kifizetődő valamely meglévő motorja alapjain kis befektetéssel egy jelentősen (?) különböző gépet létrehozni és piacra dobni. Ez a régi-új, takarékos és egyben racionális módszer elismerésre méltó, vásárlói szempontok szerint pedig messze kívánatosabb egy jelentősen csak a motorok stílusában, nem pedig technikai felépítésében különbözőségeket mutató paletta, no meg az azzal elméletben társuló alacsonyabb árszint. A Honda pontosan ezt teszi most, meglévő alapokra fejleszt kvázi új motorokat, ilyen a CBR600F is, amely kétségkívül vonzó alternatívát fog jelenteni a piacon.
1987-ben mutatták be az első CBR600F-et, amely majd másfél évtizeden keresztül a folyamatos megújulásnak, a kezelhető teljesítménynek hála sikeres modell maradt. 1998-tól a Hornet megkapta a sportmotor blokkjának szelídebb változatát, 2001-ben pedig kiadták az F-S altípust. A modell életében 2003 jelentette a lefelé vezető út első igazi lépcsőfokát, ekkor debütált a pályamotorozásra optimalizált CBR600RR. Sajnos a 2007-ben kötelezővé vált Euro3-as kibocsátási normáknak „köszönhetően” az akkor F4i modell megszűnt, a Honda nem invesztált több pénzt a motor további fejlesztésébe, piacon tartásába.
Majdnem négy év elteltével most visszatér a CBR600F. Ahogy az első képek érkezésekor is felmerült, a motor látszólag nem más, mint a jelenleg piacon lévő Hornet idomozott, kissé átalakított változata. A VFR stílusát idéző lámpatest és idomok alatt ott van az eredetileg 2007-es CBR600RR-ből származó, a Hornet számára átalakított 103 lóerős, 63.5 Newtonméteres nyomatékot leadó erőforrás, illetve a Hornet kissé átalakított váza. Számos azonos alkatrész mellett azonban különbségek is vannak. A Hornetet idéző fordított teleszkópokon és a hátsó rugóstagon csak az előfeszítés állítható, a fékrendszer viszont különbözik, az alapváltozat egyszerűbb, kétdugattyús nyergekkel készül, míg az egyelőre opcionális C-ABS rendszert háromdugattyús féknyergekkel szállítja a Honda.
A 103 lóerős teljesítmény egy 600-as masinától ugyan csak átlagosnak mondható, azonban a 198 kilogrammos menetkész tömegű gépsárkány nem a versenyek meghódítására született. Az újkori CBR600F csupán egy sportos, tempós haladásra termett, vezető és utas számára is kényelmes motor kíván lenni. Jó üdvözölni újra köreinkben.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Nem rossz.
Az árára azért kiváncsi leszek(a Hornet-ből kiindulva lesz vagy 2.5m nálunk)
Ezzel és a Z1000SX-el végre visszatérnek az igazi rendes sportturházók. 🙂
Első blikkre tetszett, de sajnos semmi köze a valaha szebb éveket látott 600 F-hez. Nem is tudom mit vártam. Fordított teló rendben,de a fék kicsit kevés 2011-ben. A 103 LE is visszalépés.
Persze értem én, ez már nem sportmotor.
Ez így csak egy idomos Hornet
Ez egy alap sport-túra motor. Szerintem teljesen rendben van ezzel az összeállítással. Ha valakinek sportosabb kell, akkor ott a CBR600RR. Szerintem.