Átmeneti tudatzavar

Az okokat inkább nem részletezem, minden esetre tény, hogy saját motorom tavaly év vége óta szervizben van egy rejtélyes hibával. A néhány tesztmotor csak alig csökkentette elvonási tüneteimet, hiszen normális esetben egész évben két keréken járok. A napokban aztán, egy este végre sikerült hazahoznom a gépet. Nem kell részleteznem, mennyire vártam, hogy még mehessek vele, szinte csak ez járt a fejemben.

A következő nap aztán szakadt az eső, és a rákövetkező nap sem tudtam vele menni elfoglaltságaim miatt. Aztán eljött a péntek. Délután hat óra volt. Feleségem fekvőbeteg (H1N1?), a gyerekek a nagymamánál a betegség miatt, és amiatt, hogy két hete már nincs itthon meleg víz. Megbeszéltük, hogy átköltözünk a másik nagymama üresen álló lakásába, hogy legalább a meleg víz legyen, mert kicsit sok a gond az utóbbi időben.

A pár bőröndöt összekészítette a feleségem, és az esti gyerekelhozást, átköltözést beszéltük. Közben megkért, hogy hozzak már egy Ambroxol-Q-t a gyógyszertárból, hátha azzal kevésbé köhögi ki a tüdejét.

Felcsillant a szemem. Majd hozok motorral!

Így is lett. Zuglóban lakunk, elrobogotam az Örs vezér téri gyógyszertárba, megvettem a cuccot, és már indultam is. Lepencéről visszajövet, Szentendrén jutott eszembe: „Úristen, elfelejtettem…” Igen, háromnegyed év után ráültem a motoromra, és egycsapásra elfelejtettem a gyerekeim, a beteg feleségem, a költözést, a meleg vizet, úgy általában minden nyűgöt, amiből kijárt nekem az utóbbi időben. A gyógyszertárba menet még azt hittem, hogy fordulok és viszem vissza a feleségemnek a szirupot, de ezt a célt egyszerűen kitörölte valami más, amit azt hiszem sokan közületek ismernek.

Megérkeztem, letettem a motort, volt egy pár nem fogadott hívás a telefonomon… De megbocsátott, mert olyan fajta, a költözést áttettük szombatra, a gyerekeket meg megnyugtattuk Skype-on, hogy majd másnap jövünk. Addigra talán papa tudatzavara is helyre áll…