Versenytáv szempontjából a nyolc közül a tegnapi volt a harmadik leghosszabb: 402 kilométert kellett megtenni a versenyzőknek. Ugyanakkor az igazi sivatag még mindig várat magára: főleg köves talajon kellett haladni tegnap azoknak, akik a világ egyik legrangosabb tereprali viadalán rajthoz álltak. Mint tudjuk, két magyar motoros is ott van a mezőnyben – a többi kategóriában egyébként lényegesen több honfitársunk is versenyez. Az első napi beszámolójuk után most a második napról is megosztjuk veletek Kárpáti Peti élményeit. Legalábbis azokat, amelyeket este telefonban elmesélt.
A reggel nyolcas rajtot követően jó két órán át akkora ködben kellett haladni az elsőként induló motorosoknak, hogy alig láttak valamit. Végig a szemüvegről törölgették a vizet. Közben persze azt is nézni kellett, mi van a motor előtt, no meg az itinerből folyamatosan tájékozódni és keresni az útpontokat. Aztán persze Marokkóhoz méltó módon a napsütés győzött, és a nap hátralevő részére átvette az uralmat. Eredményes ténykedésének hála pedig a négyszáz kilométer nagyobbik részét negyven fok feletti hőmérsékleten kellett végigmotorozni. Ami aszfalton is gyilkos dolog – hát még terepen.
A navigációval szerencsére egész nap nem volt gondjuk a fiúknak. Mint beharangozónkban már írtuk, ők elsősorban a minél több versenykilométer begyűjtésére mennek – ráadásul Laller egy komoly sérüléssel versenyez. Így tegnap is egész nap együtt haladtak. Mivel lábának állapota miatt Laller nem tud felállva menni, végig ül a motoron – ez pedig nagyon lassítja a tempójukat. Főleg, mert a tegnapi etap nagy része tényleg tempós, nagyobb részt köves szakaszokból állt.
A nap során háromszor is érkezett mentőhelikopter egy-egy balesethez. Ráadásul mindegyik motorossal történt – az egyiknél, amikor egy hölgy versenyző esett komolyat, Péter és Laller is a közelben voltak. Mint Peti elmesélte, így élesben és közelről megint csak egészen máshogy érinti meg az embert az egész látvány. Ahogy fekszik a motoros- és versenyzőtárs a földön, majd meghallják a helikopter hangját, az nagy porfelhőben leszáll és indul a segítségnyújtás. Egészen más, mint fényképeken vagy tévében nézni…
Délre elérték azt az ellenőrző pontot, ahol a hosszabb kötelező pihenőt “ki kellett venni”. Itt kaptak ebédet is, és fél óra állás után folytathatta mindenki a versenyt. Körülbelül ebben a magasságban érkezett meg a motoros mezőny második felének nyakára a nagyobb négykerekűek hatalmas csapata. Ahogy az minden tereprali esetén igaz, így a Morocco Desert Challenge során is ők a gyorsabbak – az autók, kamionok és side-by-side-ok is jobban haladnak, mint a motorok és a quadok.
Létezik ugyan egy Sentinel nevű rendszer, amely rossz látási viszonyok között is segít az előzések biztonságosabbá tételében. Rossz látási viszonyok alatt pedig értsük a port. Amikor egy kamion brutális tempóval elmegy a srácok mellett, szó szerint nem látnak semmit. Hosszú percekig. Csakhogy ekkor őket sem lehet látni a porfelhőben – és simán érkezhet a következő kamion! Ezért egyes részeken Péter és Laller inkább az út mellett haladtak, vagy volt hogy meg is álltak megvárni, hogy elüljön a borzalmas porfelhő. Nem nagyon akarták, hogy átgázoljon rajtuk egy pár tonnás monstrum.
Végül minden különösebb kalamajka nélkül délután négy óra magasságában biztonságosan elérték a célállomást. A közös táborhelyen közepesen kulturált fürdési lehetőség, viszont tényleg finom vacsora vár mindenkit – és persze a szervizcsapat, akik ilyenkor megkezdik a gépek alapos átnézését és felkészítését a következő napra. Tegnap este azonban további érdekességként a marokkói király is meglátogatta a Morocco Desert Challenge táborhelyét. Szelfizni azért nem lehetett vele, de barátságos integetés jutott a versenyzőknek.
Amikor este sikerült beszélnünk, Péter éppen átvette a mai itinerüket. A táv ugyan rövidebb lesz valamivel – azért nem sokkal, mert ma 372 kilométer vár rájuk -, de a papírtekercs majdnem másfélszer olyan hosszú, mint a vasárnapi volt. Ami annyit sejtetett, hogy a navigáció biztosan trükkösebb lesz. Peti ezt is várja nagyon, mert ő jobban szereti a fejmunkát a kamionokkal és versenyautókkal vívott teligázas küzdelemnél. Kitartást fiúk, szurkolunk nektek továbbra is!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »