Mi itt az Onroad szárnyai alatt, alapvetően a normális közúti motorozás elkötelezettjei vagyunk, persze ez a fogalom igen tágan értelmezhető. A motoros sokszor megoldhatatlan helyzetbe kerül, ha a közlekedők szemében normálisnak akar tűnni, ám egyben ki is akarja használni, hogy nem Kamazzal, hanem motorkerékpárral halad. Nos, azt gondolom, egy ilyesmi helyzetet sikerült – mondhatom szerénység nélkül – bravúrosan megoldani.
A hetes úton haladtam Budapesttől kifelé. Nem szoktam száguldozni, de azért az autók sebességénél általában gyorsabban halad az ember így is. Alig volt autó az úton, így ritkán kellett előzni és azt is lendületes stílusban lehetett abszolválni.
Egyszer csak utolértem egy autót. Látom ám, hogy a hátsó ülésen – értelemszerűen – hátrafelé fordított gyerekülésekben egy féléves-forma ikerpár alszik édesen. Mivel nekünk is ikreink vannak, jól tudom, mekkora kincs, amikor végre a két gyerek egyszerre elalszik. Elég, ha az egyik gyerek felsír, az felébresztheti a másikat, utána nem hagyják egymást elaludni. Az anya ebben a korban amúgy is tökéletesen kimerült a táplálástól, nem nehéz belátni, hogy minden másodperc kincs, amit végre hozzávetőleges nyugalomban tölthetnek.
És itt a dilemma. Az autó jó, ha hatvannal haladt, de ha megelőzöm őket, a gyorsításkor hangos, kiégett kipufogóm felébresztheti a kicsiket. Azonban ha még ebben az életben célomhoz akarok érni, valahogy mégis csak előznöm kell, de ezt igazán nem szeretném a család útjának romba döngölésével megtenni. Mit tesz ilyenkor a fejlett szociális érzékkel és emellett nagymérvű találékonysággal megáldott onroados újságíró?
Jól lemaradtam, hogy lendületet vehessek. Vártam a megfelelő útszakaszt és forgalmi helyzetet. És eljött a pillanat… Nyélgázon elkezdtem gyorsítani, mivel mögöttük voltam és viszonylag messze, ezt valószínűleg nem is hallották az autó utasterében. Felgyorsítottam jócskán száz fölé, és az autó mögött 20-30 méterre kuplung be, a motor leállít. Így hangtalanul elsuhantam mellettük, és még volt annyi lendületem, hogy viszonylag jól el is távolodtam tőlük. Aztán amikor közelítettem a korábbi csigatempót, visszatettem a gyújtást, pici gázzal, lassan és viszonylagos csendben tovább távolodtam tőlük.
Remélem a tervem bevált, bár ezt valószínűleg nem fogom megtudni…
