Azt pedig még nem is mondtam, hogy ezt nem egy nagy létszámú profi szakműhely hozta össze, hanem egy francia páros, akik csupán hobbiból építgetnek át motorokat. Ők a Jambon-Beurre Motorcycle. Székhelyük és egyben a műhelyük Párizsban található, Antonin hivatásos fotós, Benjamin pedig az autóiparban pénzügyi középfejes. Fő profiljuk a 80-as és 90-es évekbeli gépek átalakítása, de már régóta érett a gondolat, hogy valami elektromos cuccot is építsenek. Ezek szerint ennek most jött el az ideje, az eredmény pedig egy igen érdekes tracker lett.
Mivel ez egy kimondottan saját célú építés volt fix vevő nélkül, kellett egy szponzor, aki támogatja az egész projektet. Ezt egy francia kiadóban találtak meg, amelynek képregénye egy múltból érkezett motoros időutazóról szól, aki menő cuccokat keres a francia fővárosban. Csak időzsaru helyett Jean-Louis-nak hívják. Mivel a képregény is a dizájnerekre van kihegyezve, tökéletes választásnak bizonyult. A kiadó egyébként marketing eszközként is használja az elkészült trackert, ezzel reklámozva a képregényt. Azt hiszem ezt hívják win-win szituációnak.
Az első lépés a megfelelő motor beszerzése volt. Egy 80 kW / 180 Nm teljesítményű, folyadékhűtéses erőművet szereztek. Ennek különlegessége, hogy eredetileg katonai drónokba szánták. Mivel elektronikai emberük nincs, összefogtak a PYMCO Technologies nevű francia start-up céggel, akik profik a különféle elektromos kihívások megoldásában. Együtt kifejlesztettek egy 6.5 Wh / 110 V-os akksi csomagot, amihez csupán 580 darab lítium-ion cella kellett. A végeredmény így szép kerek 800 amper lett. Háztartási hálózatról nagyjából két és fél óra kell a maximális töltöttséghez, autós gyorstöltővel viszont csupán 20 perc is elég hozzá. Egy töltéssel pedig 100 kilométeres hatótávig tart a móka. A nulla-száz 3.5 másodperc alatt van meg, a csúcssebesség 160 kilométer/órára limitált, ehhez pedig egy üdítően könnyű, 160 kilós összsúly tartozik.
A motort kiveséztük, de lássuk mi mindenből állt össze a villany tracker. Saját bevallásuk szerint Antonin és Benjamin elég sok mindenből merítettek a vázhoz: van benne Suzuki DR 800, Honda XL, de még némi BMW is. Mivel elég sokat kellett faragniuk a vázból, hogy beférjen a villanymotor és az akksi csomag, nem sok maradt meg belőle. Ez azt jelentette, hogy rengeteg alkatrészt a nulláról kellett kitalálni. Van itt megmunkált, lézervágott, vízsugárral vágott, de 3D nyomtatott alkatrész is, ezeket inkább el se kezdem sorolni. Benzin ugye nincs, de egy tank azért került a motorra, hiszen Benjamin szerint benzintank nélkül nincs motor. Ugyanez a véleménye a láncról és a váltóról is. Habár üzemanyag nincs benne, másként hasznosították a tankot: abba szuszakolták be az elektromos alkatrészeket, a hűtővíz pumpáját, és az energia visszanyerő fékrendszert is. A kuplungnak tűnő kar valójában egy másik fékkar, ami a fékező hatást energiává alakítja. Tiszta Forma-1.
A fényszóró nekem már kicsit túl kocka, látszik rajta, hogy először más felhasználást szántak neki a srácok. Bármilyen furcsa is, az alkotók szerint az egész gép egyfajta 90-es évekbeli tornacipő feelinget áraszt magából. Talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy nem ez ugrik be elsőre. Az ülést fehér bőrrel vonták be, ami nem tudom mennyire jó ötlet egy tracker esetében.
Na de nem kötekedem többet, fél év alatt nem sokan dobnak össze ilyen tracker építést. Jövőre tervben van a különféle versenyeken való indulás, illetve ha lesz rá támogatás, a limitált számú szériagyártás sem kizárt. Mindenesetre mi kíváncsian várjuk!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »