Sisakbeszélő szegény ember módra

Kapásból két okot is tudok mondani, miért nem vettem eddig semmilyen beépíthető headsetet az X-Lite sisakomba. Az egyik nem meglepő módon az ilyen sisakbeszélő szettek ára – az én bukómhoz a gyári cucc több mint 70 ropogós ezresbe fáj a családi költségvetésnek -, a másik pedig hogy motorozás közben én a motorozásra szeretek koncentrálni, mi több, élvezem a motorhang és a szélzaj jelentette „csendet”. A múlt héten viszont belekerültem egy kellemetlen szituációba: egyszerre kellett volna haladnom és egy fontos telefonbeszélgetést bonyolítanom. Elgondolkodtam tehát rajta, hogyan is tudnám ezeket a szituációkat a későbbiekben kivédeni. Fogtam egy telefon mellé kapott headsetet, egy kis szigetelőszalagot meg egy mosogatószivacsot és két perc alatt megalkottam azt a megoldást, ami jelentős kompromisszumokkal, de használható technikát nyújtott. Mindezt gyakorlatilag nulla forint költséggel. A működőképességhez ezen felül három technikai feltétel kellett, amely szerencsére mind adott volt: egy gyorshívást lehetővé tévő alkalmazás a telefonra, egy telefontartós tanktáska és a zárt bukó. Utóbbi nem csak a mikrofonba jutó szélzaj minimalizálása miatt, hanem hogy a szembejövők ne nyeljék le a rágójukat röhögés közben. Mert így néz ki:

Bukósisak nélkül elég vicces látványt nyújtunk. ÍGY NE HORDJUK!

Először városi körülmények között próbálgattam a rendszert, ahol kielégítően vizsgázott a feleségem felé indított telefonhívás és az üzleti reggelire történő GPS navigáció kapcsán is. Délután pedig Keszthelyre menet a Várpalota-Veszprém közötti szakaszon is volt lehetőségem egy mélyebb hangvételű beszélgetést folytatnom, helyenként a 110-es megengedett sebesség mellett. Végig jól értettük egymást, bár a túloldalon panaszkodtak rá, hogy olyan hangom van, mintha nem bukó lenne a fejemen, hanem egy pléhvödör. Tehát sikerült összerakni egy olyan cuccot INGYEN, amivel menet közben lehet telefonálni, lehet hallani a (telefonon futó) GPS-t  – vagy akár zenét hallgatni. Nagyjából itt véget is ért a pozitívumok sora, a teljes képhez ugyanis rengeteg kompromisszum is tartozik.

Hozzávalók, és a helyes hurkolási mód, hogy a mikrofon közel essen a szánkhoz

Komfort: Pontosan olyan érzés, amikor három órán keresztül benne van a füledben, mint amikor egy fülhallgató három óráig van a füledben. Se jobb, se rosszabb. Kicsit kizárja a környezeti zajokat, az álladra eső mikrofonos rész nem nyom. Ráadásul a vezetékhossz miatt a mozgásban sem korlátozott, kényelmesen fel tudtam állni a 40-es sebességkorlátozású falvakban, nem szakadt ki a fülemből a dugó.

Telefonálás: Érthető a beszéd, nem kell ordibálni sem, de a hangminőség gyenge közepes. Zajszűrés nincs, mivel a mikrofont nem ilyen környezetre és száj-távolságra optimalizálták. A rendes sisakbeszélőkön általában két mikrofon található, az egyik a beszédet veszi, a másik pedig a környezeti zajokra figyel, a kettő különbségével varázsolja elő egy hangmodulátor azt a minőséget, amivel simán behazudhatjuk telefonon az asszonynak, hogy még az irodában vagyunk, miközben valahol Tarján és Tát között csavarjuk be a motort a kanyarba. A gyorshívós mobil alkalmazással (Nokia Car App) a magam elé kihelyezett telefonnal a hívás-indítás és -fogadás is nagyjából kényelmes, kesztyűben, menet közben is kivitelezhető.

GPS: Erre nagyjából hibátlan. Marika gépies hangjától nem várunk többet, úgyis az a legjobb, amikor befejezi a mondatot. Üröm az örömben, hogy ezért nem kell hülyét csinálni magunkból, ezt eddig is meg tudtuk oldani egy sima fülhallgatóval.

A zárt bukó ápol és eltakar. A headset kábelét én átfűztem a kabát cipzárján, hogy kevésbé lifegjen

Zenehallgatás: Ha őszintén szeretitek a zenét, inkább ne próbáljátok ki! Veszprém és Nagyvázsony között megkíséreltem egy kis Metallica hallgatást, de a hivatalosan trash metalt játszó zenekar tényleg úgy hangzott, mintha a vastelepen (metal) található szemetekből (trash) barkácsolt hangszereken játszottak volna, Jamesnek pedig olyan hangja volt, mintha a zárosztályon üvöltött volna ki a rácson keresztül a gumiszobából. Három szám után inkább kikapcsoltam, mert nem volt nálam aszpirin.

Hangerősség-szabályzás: Ez talán a legfájóbb pont, a telefonomon nem tudok menet közben hangerőt állítani, mivel nem férek hozzá a gombokhoz. Ami azt jelenti, hogy ki kell kísérletezni azt az erősséget, amin még kényelmesen tudunk beszélni és be kell érnünk azzal. A különböző alkalmazások (GPS, zenehallhatás) cserébe biztos nem lesznek használhatóak a beállított hangerőn.

Kommunikáció másokkal: Csapatban motorozáskor a „rádiózás” kizárva, bár próbáltam egy Zello nevű CB-szerű alkalmazást, de kivitelezhetetlen az adás gomb nyomogatása.

A tanktáska az említett alkalmazással. Természetesen a fólián keresztül érzékeli a nyomást

Figyelem-megosztás: Itt sajnos nem elég a bal kezünkkel kikeresni a sisakon a legnagyobb, hívásfogadó gombot. Itt rá kell néznünk a telefonra, hogy tudjuk, hova bökünk, és addig sem az utat nézzük. Nincs semmi gesztusvezérelt megoldás, amivel a telefoncsörgést elnémíthatjuk, ezért simán becsöröghet életünk párja, hogy ne felejtsünk el tejet is venni hazafelé menet, miközben egy tábla által 60-asnak javasolt kanyargós szakaszon gépészkedünk lelkesen.

Összegzés: Az alapvető probléma lefedésére alkalmas, a bekerülési ára miatt pedig nem érzem majd hatalmas veszteségnek, amikor kivágom a kukába fél év szenvedés után az egészet. Viszont addig valószínűleg használni fogom azon kivételes alkalmakkor, amikor előre tudom, hogy a motorozás és a telefonálás időben és térben nem választható el egymástól. De hogy nem fogom olyan rutinszerűen felhúzni magamra, mint a kesztyűt, az biztos!