Jön az automata fék motorokon is?

Rengeteg motoros van, aki már amiatt is hisztériás rohamot kap, ha egy kétkerekűn blokkolásgátló vagy menetvezérlő elektronika van. “Ne oldja meg helyettem, majd én azt jobban tudom!” – szokott elhangzani a véleményem szerint rendkívül ostoba mondat. Mert azután ugyanezek a motorosok jól el is esnek, amikor valóban vészhelyzetbe kerülnek. Sőt, ugyanők semmilyen kivetnivalót nem találnak abban, ha egy autóban ugyanezek a biztonsági rendszerek teljesen természetes módon benne vannak – és hibátlanul működnek is. A négykerekűekben az automata módon aktiválódó lassítóberendezés (a biztonságos követési távolságot is tartó tempomat részeként) vagy a vészfék-asszisztens egyaránt teljesen elfogadott.

A rendszeren még sokat kell dolgozni, de már ezerrel tesztelik

Természetesen egy motorkerékpárban sokkal összetettebb kihívásoknak kell megfelelnie egy ilyen vívmánynak. Hiszen négy keréken elég egyszerű a vészfékezés – bár a vezetők meghatározó többsége valós vészhelyzetben nem képes helyesen végrehajtani azt. Ott amikor baj van (akár a távolságot figyelő szenzorok érzékelik ezt), azonnal maximális fékerőre van szükség. Motoron ez ABS nélkül jó nagy bukáshoz vezet – blokkolásgátlóval pedig “csak” igen jelentősen megnyújtja a fékutat. Pontosan ennek a vezetéstechnikai – vagyis emberi – hibának a kiküszöbölése a Bosch ausztrál kutatója, Dr. Giovanni Savino célja.

A lényeg, hogy kiküszöböljék a hibás vezetői reakciókat

Elsőként több száz Európában és Ausztráliában bekövetkezett motoros baleset elemzése révén eljutottak arra a következtetésre, hogy a motoros ütközések igen jelentős része kétféle vezetői hibára vezethető vissza. Vagy nem tudja a pilóta meghozni a helyes döntést, hogy fékezzen-e (magyarul lassú a reakciója, azaz “tököl”), vagy éppen ellenkezőleg: pánikreakcióként túl hirtelen rántva be a fékkart nem adja meg a motorkerékpár járműfizikájának a lehetőséget, hogy megfelelően felépülhessen a tapadás és ezáltal a lassulás.

A nagy kérdések egyike: mi van, ha nem a fékezés a jó megoldás, de az automatika mégis e mellett dönt?

A Dr. Savino vezette csapat által kidolgozás alatt levő rendszer az ABRAM (Autonomous BRAking for Motorcycles) nevet kapta. A szenzorok két különböző működési területet céloznak meg. Egyrészt, amikor azt érzékeli a motorkerékpár, hogy egy akadály túl gyorsan közeledik, képes megszüntetni a hajtást és elkezdeni lassítani. (Nagyon fontos, hogy ilyenkor nem vészfékezést hajt végre, mert ha az készületlenül éri a motor vezetőjét, a helyzet valószínűleg még rosszabb lesz.) Másfelől ha a motoros kezdi meg a hirtelen lassítást, de túlzottan berántja az első fékkart, az ABRAM annyira csökkenti le a fékhatást, hogy azt az első gumi át tudja vinni az aszfaltra. Magyarul programozottan építi fel a progresszív fékhatást.

Visszautalva a cikk elején írtakra már most hallom lelki füleimmel a sok okos motorostársat, ahogy azt mondják: “Ne döntse már el helyettem, hogy akarok fékezni!” Nos, aki marta már el hirtelen a fékkart és esett nagyon szájra emiatt (ennek az utólagos magyarázata a “láttam hogy már nem tudok megállni, ezért elfektettem a mocit” megfogalmazású totális sületlenség), vagy éppen nézett el egy lassabb autót és verte azt telibe hátulról (ehhez nem kell hülyének lenni, elég ha éppen nagyon fáradtan szeretnél még hazaérni motorral, csak nem jön össze…), az valószínűleg magától is belátja, hogy amikor az ABRAM szériaérett lesz, bizony sok súlyos vagy halálos balesetet fog segíteni elkerülni és/vagy túlélni!