Nedermann Dénes megszállott MZ-s, a versenypályán kívül megjárta már az NDK-s csoda nyergében a varázslatos Törökországot és a Balkánt is többször. Motorozásaink során egy olyan motorost ismertem meg benne, aki előtt nincs lehetetlen – vagyis minél kivitelezhetetlenebbnek tűnik valami, azt ő annál inkább bevállalja. Rendszeresen jár terepre MZ-s cimboráival, mert minden motor endúró, csak úgy kell használni. A következő interjúban viszont a pályamotorozás és az MZ Kupa rejtelmeiről faggattam néhány kérdés erejéig.
– Mesélj egy kicsit magadról, hogyan jött az életedbe a motorozás?
– Édesapám mesélt néha motoros sztorikat, de csak elvétve. Igazából a szomszédban volt két srác – olyan tizenkettő-tizenhárom évesek – ők vettek egy Simsont, azzal jártunk ki a közeli dűlőkbe motorozni. Annyira rákaptam, hogy nekem is kellett egy kismotor, tizenhárom évesen már jártam dolgozni nyáron – összespóroltam rá a pénzt, majd vettem én is egy Simsont. Az utcabeliekkel jártunk akkoriban motorozni, de még csak úgy bukó nélkül, suhancos módra – párszor el is kaptak a rendőrök minket. Ezután egy kis szünet következett tizennyolc éves koromig
-Miért éppen az MZ-t választottad? Ha jól tudom, egészen nagy klubélet van Magyarországon a márka körül.
– Megcsináltam a jogosítványt nagymotorra, pénzügyi okok miatt az MZ-re esett a választásom. Sok jót hallottam róla, apukám is mesélte, hogy fiatal korában TS-sel mentek a Balatonra 140-nel, meg hasonló hihetetlen sztorik, amelyeknek a fele sem igaz – mégis megtetszett és azzal a kevés pénzzel a zsebemben az MZ volt az elérhető „nagymotor”. Mivel a vásárlást megelőzően már elkezdtem túrni az internetet különböző szerelési útmutatókért és tanácsokért, így rábukkantam az MZ Klub honlapjára is, amely már több mint tíz éve sikeresen működik. Megvettem az MZ-t, regisztráltam a fórumra és akkor kezdődött a bandázás.
– Mióta versenyzel az MZ Kupában?
– Először csak a túrázás jött – elmentem egy MZ Klubos túrára, ahol találkoztam több olyan versenyzővel is, akik utcán is az NDK-s csodamotorral gurulnak. Tőlük hallottam rengeteg történetet, hogy mi is az az MZ Kupa. Szerveztünk egy Balkán túrát, ahol lementünk Albániába. Öten mentünk, ők négyen kupások, én egyedül voltam kezdő. A hegyi szerpentineken olyan rosszul mentem, állandóan várniuk kellett rám – volt, hogy azt hitték, már elestem, pedig csak nem bírtam azt a tempót tartani, ami nekik normális volt. Kínos volt, mindenre panaszkodtam. Tudod, ha az ember nem tud motort vezetni, akkor próbálja a motorra fogni: rossz a guminyomás, öreg a gumi, a felfüggesztésnek van baja és a többi önámítás. Ekkor dőlt el bennem, hogy valamit tennem kell, mert ez nem motorozás. Nekiálltam tudatosan gyakorolni, eljártam versenypályára és gondoltam, hogy kipróbálom magam az MZ Kupában is. Ehhez viszont össze kellett szedni egy adag pénzmagot – hiába hirdetik úgy, hogy a legolcsóbb motorsport, ez is sok pénzt képes felemészteni az átlag motoros számára. Nem elég csak a pénz – Bambi, az MZ Kupa feje előbb azt tanácsolta, hogy gyakoroljak sokat a pályán, majd mikor látták, hogy fejlődök, akkor engedélyezték a részvételemet a nagyok között. Azóta két szezont nyomtam le, 2012-t és 2013-at.
– Milyen versenyeredményeket értél el eddig?
– Amikor elkezdtem, a középmezőnyben voltam – a szezon során összetettben nagyjából 44 induló volt, ebből én a 22. helyen végeztem. Folyamatosan jártam le edzeni, a tapasztaltabbaktól is próbáltam ellesni trükköket, kérdezgettem őket a jó tanácsokért. A második évem már úgy alakult, hogy a középmezőny elején tudtam motorozni, ott figyeltem a jobbakat. Ennek köszönhetően az évad közepén, egy versenyen összejött a dobogó harmadik helye is – a 2013-as év összetettjében a 47 indulóból az 5. helyet sikerült megcsípnem.
– Milyen nagy nevek fordultak már elő a versenysorozatban?
– Főleg az elmúlt két évben került komoly reflektorfénybe a kupa, így nem csoda, hogy híres motorosok is megfordulnak a futamokon. Az egyik leghíresebb versenyző Kispataki Viktor, aki a magyar bajnokságban, az Alpok-Adrián és egyéb világbajnoki futamokon is motorozott már – ő tavaly óta van velünk, tőle mindenki nagyon sokat tanul. Elsősorban a vicc kedvéért jött, aztán később komolyan megtetszett neki, mivel versenytársakra akadt. Elöl szokott végezni, első vagy második helyen, de meg kell küzdenie a pozícióért, nem csak úgy van, hogy motorozik egy lazát és mindent visz. Rajta kívül megemlíthetem még Lénárt Pétert – ő is világbajnokságon ment –, Fehér Attilát, Kalivoda Imrét – de több nagy név is indult itt, akik még inkább az ”internet előtti” időkben mentek.
– Miből áll neked a versenyfelkészülés egy versenyhétvége előtt? A munkából beesel és csak húzod a gázt, vagy komolyabban veszed az előkészületeket?
– Áprilistól októberig minden hónapban van egy futam, tehát fél éven keresztül egy-egy hétvégét a versenyzésre kell szánni. Ez viszont nem minden – a futamot megelőző héten lemegyünk az aktuális pályára és edzésképpen motorozunk rajta, begyakoroljuk az íveket, a fékezési pontokat, akárcsak a Moto GP-n. Utána nekilátok és átnézem a motort – tudom, hogy nincs semmi baja, de azért mégis áttörölgetem, közben megnézem, hogy minden úgy fut-e, ahogyan kell, ellenőrzöm a fékeket, letisztítom, megolajozom a láncot, ilyen apróságok. Természetesen olyan résztvevő is van, aki októberben leteszi a motorját, majd áprilisban jön vele versenyezni úgy, hogy tavaly állította be a guminyomást, de ez nem jellemző. Ezzel az alapszintű karbantartással lelkileg is felkészülök a következő futamra.
– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki az MZ Kupa versenyein rajthoz állhasson? Értem ez alatt a sportorvosi vizsgálatot, versenyzői licencet – ezek ide is szükségesek?
– Ez egy hivatalos kupasorozat, amelyet a MAMI Szakiskola szervez és a Magyar Motorsport Szövetség engedélyez. Széria motorokkal megyünk, van egy műszaki kiírás, amelynek meg kell felelni minden induló motorjának. Minden versenyhétvégét megelőzően van egy gépátvétel a helyszínen – nincs benne semmi extra, mindennek szériának kell lennie. Széria henger, amely nem nagyobb 250 köbcentinél, széria hengerfej, blokk, váltó, gyári kipufogó, gyári fékek, gyári kerekek – a 18-as méretű kerékre egyébként elég nehéz jó gumit találni, nincs is nagyon választási lehetőség, szinte mindenki Heidenaut használ, abból is az egyik legpuhább keverékű változatot. A műszaki dolgok után szükség van papírokra is – kell váltani egy éves versenyzői licenszet, ez tizenezres tétel, nem vészes. Ahhoz viszont, hogy kiválthassuk az engedélyt, kell sportorvosi alkalmassági, ott is hagyunk néhány ezer forintot. Igazából nem ez a sok, hanem elmenni a versenyre, ott a szállásért fizetni – ha csak nem akarunk csövezni a kocsiban –, utánfutót kell bérelni (ha nincs saját), évente két gumi szett legalább elfogy – csak a két pár gumi százezer forint. Tavaly például háromszor kellett újjáépítenem a motoromat esések miatt, ilyenkor a ruházatban is keletkezhetnek károk – ez sem kis tétel. Versenyhétvégékre leosztva a szezonban elköltött összeg nagyjából nyolcvanezer forintra rúg – hiába, ilyen a motorsport.
– Évről-évre javulnak az időeredmények, ennyit lehet fejleszteni a motorokon? Esetleg a versenyzők saját maguk fejlődnek folyamatosan? Viszonylag széria gépekkel mentek, mégis mi az a tuning, amely megengedett?
– Alapvetően kisméretű pályákon versenyzünk – Kecskemét, Kakucs – ahol átlagosan negyven másodperc a köridő, évről évre egy-két másodpercet javul ez az eredmény. A motort nem lehet tuningolni, viszont a végletekig próbáljuk finomítani a beállítást és megközelíteni az eredeti gyári teljesítményt. Apró változtatások megengedettek, például a lábtartót és a kipufogót feljebb lehet emelni, hogy később érjen le a kanyarban és bármilyen utcai motornak a főfékhengerét lehet használni. Fékbetétből is válogathatunk, annyi a kikötés, hogy utcai használatra is engedélyezett legyen. Minimális végsebesség javulást érhetünk el azzal, ha leszereljük a láncvédő tokozást, kiszereljük a kilométeróra és a fordulatszámmérő jeladó spirálját, nincs szükség a generátorra sem a verseny során – és még a kuplungot lehet könnyíteni. Apróságok ezek, mégis másodpercekben mérhető eredményt hoznak. Természetesen mi magunk is folyamatosan fejlődünk.
– Hogyan lehet felkészülni a verseny közbeni esetleges műszaki hibákra, roncsolódásokra?
– Mivel technikai sportról van szó, nem éppen fiatal motorokkal, így bármi tönkremehet. Úgy szoktunk készülni, hogy mindenki elhozza minden alkatrészét, ami van otthon neki pluszban. Én személy szerint két motort viszek le a versenyekre, ha valami közbejön, akkor ahhoz gyorsan tudok nyúlni. Abból sem csinálunk nagy ügyet, ha egy társunk bajban van – például beállt a blokkja – akkor én simán odaadom az én blokkomat, hogy tessék, rakd be és menjél vele! Szerencsére nagyon családias a hangulat, jó viszony van a versenyzők között – a pályán meg akarjuk ölni egymást, a futamok között viszont ott segítünk egymáson, ahol tudunk. További érdekesség, hogy szoktak jönni a túra szakosztályból is MZ-vel nézőnek, előfordult, hogy tőlük kértünk alkatrészt a futam idejére. Arra is volt már példa, hogy valaki odaadta másnak a cseremotorját, hogy menjen azzal.
– A tavaly versenypályán, balesetben elhunyt Rossival Ágostonnak kíván emléket állítani az MZ Kupa rendezősége egy futammal. Mesélnél, hogyan zajlik majd ez a verseny?
– Sajnos jelenleg úgy tűnik, hogy anyagi támogatottság hiányában idén nem fog megvalósulni ez a verseny. Három órás megbízhatósági futamnak volt meghirdetve a Kakucsringen, de a főszponzor kihátrált a sok bizonytalanság miatt, a szervezők pedig nem szeretnék a versenyzőkre hárítani a kiszámíthatatlan költségeket. Két vagy három fős csapatok köröztek volna három órán keresztül – aki több kört megtesz, az nyer. Ez lett volna idén a nulladik MZ verseny, most áprilisban került volna sorra.
– Bízzunk benne, hogy jövőre sikerül megrendezni. Hogy érzed, idén van esély a dobogóra?
– Ez attól függ, hogy idén hányan indulnak – és hogy a szerencse mellém szegődik-e. Remélem, hogy az egyes futamokon sikerül dobogóra állnom, de sok a jó motoros. Van amikor formában vagy, van amikor nem, attól is függ a dobogó, hogy aktuálisan hogy jön ki a lépés, de a motor műszaki állapota sem mellékes. Van körülbelül hat-nyolc versenyző, akik között kemény küzdelem folyik az első három helyért, bízom benne, hogy sikerül nekem is jól motoroznom. Jó lenne, ha idén több kupát is hazavihetnék – a többieknek már annyi kupájuk van!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »