Az idei év különlegesnek számít világszerte sok-sok ember számára. Olyan emberekről van szó, akik egyetlen szó hallatán képesek elérzékenyülni és párás szemmel gondolni a fogalomhoz köthető tárgyra. Ez a szó, amely egy életstílussá nőtte ki magát a következő: Ténéré. Idén töltötte be pontosan a harmadik X-et ez a világjáró típus. Keletkezése a Dakar-ralihoz köthető – az első versenyt 1979-ben indították útjára, ez a fajta versenyzés sokakban ébresztette fel a vágyat a világjárásra, az ismeretlen tájak motorral történő felfedezésére.
A kiindulási alap 1976-ból származik, a Yamaha XT500 nyújtott táptalajt egy Dakar-menő gép kifejlesztéséhez. A franciaországi Yamaha képviselet egy alaposan módosított XT500-zal vágott neki a Párizs és Dakar között megrendezett sivatagi versenynek – az elért sikerek nyomására felvetődött a gondolat, hogy az utca motorosának is elérhetővé kellene tenni a technikát.
A japánoknak eddig szokatlannak számító módon 1981-ben tettek egy javaslatot az európai marketingesek, hogy meg kéne markolni rendesen ezt a kialakuló új réteget – ezzel is kihasználva az új trendet. Az igény egyre nagyobb volt a raligépek alapjaira épülő, nagy üzemanyagtankos motorokra, amelyek rendkívül strapabírók, hosszú távon is kényelmesek és a járatlan utakon is boldogulnak. Eleinte csodálkoztak a távol-keleten, hogy a normál motorosoknak miért is van szükségük harminc literes tartályra – végül engedtek a nyomásnak, nagyon helyesen cselekedve. Harminc évvel ezelőtt, 1983-ban megszületett az első Ténéré – a kezdetektől fogva hatalmas sikernek örvend ez a típus.
A névválasztás egészen egyszerűen indokolható – Dakar-ralit óriási pezsgés vette körül, szinte a csúcson volt a ’80-as évek elején. Az egyik legkeményebb sivatagi szakasz a Ténéré homoktengerén keresztül vezetett. Ez a régió a Szahara közepének déli részén egy óriási homoklapály – Niger délkeleti részétől Csád nyugati részéig nyúlik. A név tuareg eredetű, szó szerint sivatagot jelent, akárcsak az arab Szahara szó is. A Ténéré sivatag rendkívül száraz, évente mindössze 25 milliméter csapadék hullik – ezért a növényi élet is minimális, a kutak is egymástól több száz kilométerre helyezkednek el. Érdekesség, amely jól jellemzi a ritka növényzetet – híres fa volt a Ténéré fája, amely a világ egyik legmagányosabb fájának számított egészen 1973-ig, amikor is egy feltehetően ittas teherautó sofőr sikeresen kidöntötte. A mutatvány különdíjat érdemel, hiszen a fa négyszáz kilométeres körzetében nem volt semmi más élő tereptárgy.
Rendkívül sikeresnek bizonyult a típus, az első tíz évben rengeteg Yamaha Ténéré talált gazdára. Európában 61’000 darabot adtak el ’93-ig a 600-as és a 660-as XTZ-ből.
Az első generációt a párizsi motorkiállításon mutatták be 1982-ben – ez volt a 34L típuskódú XT600Z. A mai napig legendás mindkettő színvariáció – a fehér- piros és a kék-sárga összeállítás két ralicsapat színei voltak a ’80-as évek elején. Az első Ténéréknek rengeteg olyan újítás köszönhető, amely addig nem volt jelen a terepes kategóriában. A tárcsafék, a progresszív monocross hátsó felfüggesztés, a vaskos 41 milliméter átmérőjű, 235 milliméteres rugóúttal büszkélkedő első teleszkóp – ez ráadásként levegő rásegítéssel dolgozott. Az 595 köbcentis blokk már alacsony fordulaton dúskált az erőben, nagyobb fordulaton 43 lóerőt préselt ki magából, miközben 160 kilométer/óráig gyorsította a motort. Az üzemanyagtank 30 liter benzint volt képes befogadni egyszerre, amellyel több mint 600 kilométert is megtehettek egyhuzamban a korabeli kalandorok. Önindító híján ez fontos is volt – legalább nem kellett sokszor rugdosni.
A második generációt három év múlva, 1985-ben mutatták be az addigra teljesen szerelmes nagyközönségnek. Számos módosítást hajtottak végre az előző modellhez képest. Az új típust 1VJ kóddal jelölték, az üzemanyagtank térfogata 23 literre csökkent – ennek az oka az volt, hogy a légszűrő (amely eddig az ülés alatt kapott helyet) a tank alá került. Módosították a karburátort és a szelepeket, így izmosodhatott 46 lóerősre a 600-as Ténéré. Ezt a változatot már elektromos önindítóval látták el.
A Ténéré harmadik kiadását 1988-ra azután teljesen megújították. A ralimotorhoz hasonlóan dupla körlámpa világította meg a motor előtti területet, a váz kialakítása is robusztusabb felépítést eredményezett és az erőforrást sem hagyták változatlanul. A modell betűkódja 3AJ – az ügyesen, a motor formájába és vonalvezetésébe teljesen beleillő 23 literes üzemanyagtankról és közvetlenül a kerék fölé szerelt sárvédőről igen egyszerű felismerni. Ami a belső változtatásokat illeti, azok a nagyobb hűtőbordák, az átdolgozott hengerfej és a módosított kenési rendszer. Újabb külső ismertető jel, hogy az eddigi változatokhoz képest immár hátul is tárcsafékkel szerelték, nem csak elöl.
A következő generáció már komoly átalakuláson esett át. Ehhez és a sztori folytatásához lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »