Ma már csak tűnő emlék a perzselő nyár, de a hűvösödő őszi napokon jól fog esni egy kis nosztalgia. Július utolsó hétvégéjén járunk, egy szombati napon. A kis GS már izgatottan várja a hétvégi kalandot. Nem megyünk messzire, épp csak leugrunk a Bakonyba és a Balatonfelvidékre. Alig múlt el még hét óra, de már 26 fokot mutat a műszerfalon a hőmérő. Átfut egy kósza gondolat az agyamon, hogy biztosan motorozni szeretnénk-e ebben a döglesztőnek ígérkező időben, de gyorsan el is hessegetem ezt a bűnös ötletet. Petrával kihúzzuk a szellőzőket a kabáton és a nadrágon – még így is érezzük, hogy soknak fog bizonyulni az öltözetünk, de mindent a biztonság oltárán. Tempósan kanyarogva letekerünk a kifogástalan minőségű Környe-Gánt-Zámoly aszfaltcsíkon Fehérvárig, ahol találkozunk Fazervinnel, aki nevéből eredően egy kövér Fazerrel érkezik.
Innen lecsörtetünk a rajthoz, a Balaton legészakabbi csücskéhez, Balatonfűzfőre. Az előzetes információk alapján 9 óra 5 perckor fognak minket szélnek ereszteni. Jelentkezünk a szervezőknél, hogy megérkeztünk, kérjük a pakkunkat. Mindannyian kapunk egy pólót, némi elemózsiát, reklámanyagokat és egyéb kacatokat, amit ilyenkor szokás adni a nevezőknek promóciós célzattal.
Egy gyors reggelit követően már rikkantják is a csapatunk nevét, állhatunk a startvonalra, ahol átvesszük az első szakasz itinerét. Nem kell egy komoly rally jellegű itinerre gondolni, sokkal inkább egy tréfás hangvételű, de fejtörő útbaigazítást kaptunk kézhez. Mivel a versenynek nem lényeges pontja a menetidő, sokkal inkább a referenciatávtól való eltérés, ezért rögtön az elején megállunk kidolgozni az útvonalat. A stratégiánk a következő: megfejtjük az itiner utasításait, térkép segítségével gondolatban bejárjuk az etapot, és jól láthatóan jelöljük papírjainkon a kérdéseket, nehogy túlszaladjunk rajtuk.
A rövid okoskodás után becsatoljuk a bukókat, indítózunk, aztán elhagyjuk a parkolót észak felé, majd egy nyolcszögletű táblánál ismét északi irányba fordítjuk a motorok orrát. Mert az itinerben bizony így fogalmaztak, de nem kell sokat gondolkozni, hogy stop tábláról van szó. Az első adandó alkalommal a Szent Jobb tulajdonosa felé vesszük az útirányt, azaz Királyszentistván felé.
Nyomon követve az útleírást keresztezünk egy vasúti sínpárt, így jó felé tartunk. Hogy egy kis matek is boldogítsa a versenyzők életét, így a felbukkanó körforgalmat a tizennyolcadik kijáraton át kell elhagynunk, hogy a jó úton folytassuk a versenyt. Egy négy út torkolatából álló körforgónál ez a második kihajtási lehetőséget jelenti.
Várpalota felé boldogan, megállás nélkül válaszolunk az első kérdésre, majd beérve a városba megkeressük a Thury-várat, hogy megfejtsük mi a vár másik neve. Erre a feladványra még a várban dolgozó hölgy sem tud helyes választ adni. Következő célpontunk a tési szélmalom és kovácsműhely. Tés nevezetességének számít ez a malom, az iparművészetet kedvelő turistáknak kellemes csemegéül szolgálhat az építmény.
A várpalota környéki köves, füves dombok után áthajtunk a Bakony kapuján, hogy egy keskeny, kanyargós, szerpentin jellegű utacskán egyenesen a hegység szívébe érkezzünk, Zircre. Innen elvágtatunk kedvenc bakonyi falucskámba, Bakonybélre, hogy a kérdésnek eleget téve kiderítsük, hogy hány kerékpárt lehet elhelyezni a csillagda előtt. Fogós kérdés, mert jó falusi módjára akár százat is nekitámaszthatunk a falnak, de, ha mérnöki fejjel gondolkozunk, akkor csak párat, ami befér a kiépített bicikli tárolóba.
Magunk mögött hagyjuk Bakonybélt, hogy a Gerence-patak völgyében kanyarogva eljussunk Pápára, ahol már mind a Fazer, mind pedig a BMW tankolásra szorul – de úgy döntünk, hogy mindjárt itt az etap vége, majd tankolunk később.
Megérkezünk az első pihenőhöz, ahol megkapjuk a következő szakaszhoz tartozó feladatlapot és frissítőként lédús görögdinnyével kényeztetik a fáradt vándorokat. Szükség is van rá, hiszen átlagban 35-36 fokos a levegő, a forró aszfalt fölött talán még melegebb is. Itt jó pár csapat feltorlódik, mindenki pihen és tervezi a következő etapot.
Újból nyeregbe szállunk, hogy nekivágjunk a második szakasznak, elsődleges célunk, hogy találjunk egy benzinkutat a megadott útvonal mentén, mert attól eltérni csak hibapontokért lehet. Szarvaskő várához robogunk, majd onnan visszafelé egy darabig, de olyan lendületesen, hogy elfelejtjük szemmel tartani az itinert és annak kérdéseit, így már csak Kup után mérgelődünk, hogy még a település elején kellett volna megnézni, hogy miféle szerkezetek vannak a falu határában. Ezt már fújhatjuk, mert vissza nem fordulunk, talán így kevesebb hibapontot kapunk, mintha válaszolnánk a kérdésre, de plusz kilométereket gyűjtenénk.
Noszlop után nyugat felé fordulunk, majd egy trükkösnek tűnő feladatot sikerül könnyedén megoldani. A feladatlapon láthatunk egy fotót, amin egy szobor és egy útkereszteződés van. A feladat az, hogy ne kerüljünk a szobor szeme elé, tehát a mögötte található úton kell érkeznünk. Mivel jó felől közelítjük meg a települést, így a szobor sem lát minket. Észrevétlenül elsuhanunk Ajka irányába, de az út mentén sehol nincsen benzinkút. Már kezdek mérgelődni, hogy mégiscsak kellett volna tankolnunk Pápán, amikor megvolt a lehetőségünk, mert mindketten kifogyunk, aztán nemhogy hibaponttal, de sehogyan sem tudjuk folytatni a versenyt. Na meg Petra milyen boldog lenne, ha tetőtől talpig motoros ruhában sétálhatna mellettem a negyven fokban, míg mi bolond lovagok módjára tolnánk a motorjainkat.
A második oldalon kiderül, kifogy-e a benzinünk. Meg az is, hanyadikok lettünk. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »