Három BMW R1200GS Adventure 200.000 km felett

Ritkán szoktam nosztalgiázni a saját motoros „pályafutásomon”. Későn kezdtem, és sokáig nem találtam meg, ami igazán illik hozzám. Sűrűn cserélgettem az egyre nagyobb motorokat: volt 50-es, 125-ös, 300-as, 500-as, majd egy 650-es. Ehhez kellett szumma másfél év. Aztán a DL650 megvolt ugyanennyi ideig, vele már mentem bő húszezer kilométert. Akkoriban kezdtem motoros újságírói munkámat is, így hamar tiszta lett: hozzám a túraendurók illenek. Minden akkori tesztmotorról örömmel ültem vissza a V-Stromra, azt érezve: megint hazaértem. Majd 2006-ban beütött a katasztrófa: megkaptam tesztre a BMW R1200GS Adventure-t. Azonnal kellett, mert rögtön világossá vált: minket egymásnak teremtettek. Még az év augusztusában meg is lett a sajátom, amellyel 10,5 év alatt bő 157 ezer kilométert tettem meg. Sokat mentünk aszfalton és terepen is, közben pedig alaposan magamra alakítottam.

De minden szerelemnek vége lesz egyszer. Valahogy elkezdtem egy könnyebb és könnyedebb motorra vágyni. Az utolsó évben már csak pár ezret gurultam az „öreg” Adventure hátán – inkább mindenhova a kényelmetlenebb tesztmotorokkal járkáltam. 2017 tavaszán pedig megvettem az új F800GS-t – ami eddig jó döntésnek bizonyult. Az „öreglány” vagy a „Kicsigésa” – ahogy én hívtam – pedig eladósorba került. Valahol némileg fájó szívvel engedtem el, hiszen nagyon sok szép pillanatunk volt közösen. De egy igazán jó emberhez került, akinek kezei között megszépült és gondos babusgatásban részesült. Persze Szabolcs is ment vele rendesen, így tavaly év végére a motor elérte a 200 ezer kilométert.

Szabi pedig egy csodálatos, tényleg elmondhatatlanul megható felajánlást tett – teljesen magától. Azt mondta: tegyem én bele a 200 ezredik kilométert. Így ötvennel előtte átvettem a GSA-t, és éltem a lehetőséggel. Kis rákészüléssel egy megfelelő helyen megnéztem azt is, megy-e 200.000 kilométeres óraállásnál 200 kilométer/órával. És ment. 🙂 A sokat futott motor tehát nem ment rosszabbul, mint vadonatúj korában. Ez már önmagában sokat jelent. De a teljesség kedvéért baráti körömből kerestem még két, szintén 200 ezer felett futott ugyanilyen típusú motort, és egymás mellé tettük őket. Összeszedtük a bőséges üzemeltetési tapasztalatokat és egy videóban összegeztük őket.

Ne félj a kilométertől!

A videóban elhangzott javítások és karbantartások felsorolását nem is kezdem el írásos formában. Ami a lényeg: a három motor nagyon más volt. Mindegyik hűen tükrözte saját tulajdonosának szükségleteit és igényeit – akár testalkat, akár felhasználási terület, akár ápoltság terén. Ami azonban tökéletesen megegyezett mind a három BMW R1200GS Adventure esetében, azok a következők voltak:

• Egyik sem hagyta soha cserben a tulajdonosát, vagyis semmilyen túráról vagy napi közlekedési etapról nem kellett mondjuk tréleren hazavinni őket.
• Jelentős, durva ráköltésre nem volt szükségük. Semmilyen sok százezres, elrettentő erejű vagy anyagi csőddel fenyegető kiadásba nem verték tulajdonosaikat. Nyilván a normál kopó alkatrészek mellett csapágyak, szimeringek, gömbfejek lettek cserélve. De sem azok összértéke, sem az egyes alkatrészek ára nem bizonyult elborzasztónak bármilyen más márka hasonlóan sokat futott gépéhez képest.
• Most, 200.000 kilométer fölötti óraállásnál motorozva velük az a döbbenetes és csodálatos érzés vett erőt mind a hármunkon az Adventure-ök cserélgetése közben, hogy igazából mindegyik letagadhatna nagyon sokat az óráján látható számból. Végzetes elhasználódás vagy lepusztultság – a „mindjárt szétesik” érzés – nem sugárzott egyik gépből sem. Sőt, mintha újszerű motorokat próbálgattunk volna.

Állapotot tessék venni!

A legfontosabb tanulság pedig – és ennél nem is húznám tovább a szót – az, amit Eko, az ország egyik legjobb BMW szerelője már nagyon régen megfogalmazott. (Zárójel: mindhárom Adventure az ő karbantartása alatt áll.) Az ő szava járása ugyanis, hogy egy boxer BMW esetében a kilométerórán látható „ODO” nevű adat nem más, mint egy szám. Amivel semmit nem kell foglalkozni, amikor motort keresel. Igen, alaposan meg kell nézni az állapotát. Ne lógjon a szöghajtás, ne kotyogjanak a Telelever futómű gömbfejei, ne legyen olajszivárgás. Amennyiben rendesen karban van tartva, akkor egy ilyen gép akár félmillió kilométerig is minden különösebb probléma nélkül kiszolgálja tulajdonosát. Erre – és a sok „urban legend” kategóriájú rémtörténetre jó cáfolat az is, hogy a három motorból kettő a mostani futásteljesítménye mellett is megtesz tízezer kilométert motorolaj-rátöltés nélkül.

Természetesen a valóban sokat használt motorok menetpróbája és az azokból levont teljesen egyértelmű tanulság nem kizárólag a BMW R1200GS Adventure modellekre vonatkozik. De még csak nem is a bajor motorokra. Bármilyen jól megkonstruált paripa, amelynek gondos gazdája volt és rendesen karban volt tartva, képes lehet hasonló – sőt, akár sokkal magasabb – futásokra. Így amikor motort keresel, tényleg arra kérünk: felejtsd el a francba a kilométer-fétist! Mi, mániákusan ehhez ragaszkodó és – bocsánat, hogy kimondom – ostoba vevők erőszakoljuk ki a kilométerórák tekergetését is. Menjünk el bátran megnézni – esetleg szakemberrel átnézetni – a sokat futott motorokat is. Amennyiben pedig úgy tűnik, jó gazdától juthatunk hozzá, ne féljünk a kilométerektől! Akkor olyan elégedettek lehetünk vele, mint Szabolcs is lett az én régi motorommal. 🙂

További képek