Erő tehát van, a motor meg megjelenésén túl egész lényének minden részletével ösztökél minket arra, hogy húzzuk a gázt. De a 240-es hátsó abroncs ellenére az FXDR nem egy “egyenesmenő” vas. Nekem az igazi kéjeket éppen a kanyargós utakon okozta – de erre még visszatérünk a legvégén. Ahhoz azonban, hogy ez így legyen, vagy egy ilyen alacsony építésű izommotor egyáltalán képes legyen elmozogni a nem tükörsima aszfalton, ahhoz komoly futómű kell. Ebben viszont az elmúlt jó néhány évben a Harley rendszeresen nagyon komolyat alkot. Fura lenne, ha egyik legfontosabb 2019-es motorjukon elcseszték volna a dolgot. Nem is tették.
Elöl van két igen laposan beépített 43-as fordított teleszkópunk, amelyek ugyan nem állítgathatóak (vagyis a júzer nem bírja elrontani a hangolásukat), de közel 13 centis rugóúttal bírnak. Remekül sikerült megkonstruálni a geometriát és a rugózást is. Kiszámíthatóan viselkedik kanyarokban és meglepően kellemesen semlegesíti a hazánkban azért a fehér hollóknál kissé gyakoribb úthibákat. Hátul mi más lehetne egy Softail-ben, mint központi rugóstag – de jól eldugva! Itt az FXDR felépítésének a rugóút szinte teljesen áldozatul esett.
A lapos váznyúlvány és a hatalmas kerék eredményeként utóbbi mozgástereként mindössze nyüves 86 milliméterecske maradt. Az előfeszítés ugyan szerszám nélkül és egyszerűen állítható, de csoda azért ebből nem bír kisülni. Közben meg majdnem igen. Közepesen gyatra magyar aszfalton még teljesen elviselhető komfortot produkál, csak a nagy kátyúk ütik meg a hátunkat. Pedig a testhelyzet még fokozza is ezeknek a hatását! A sokkal feszesebb hangolás ellenére hasonlóan komfortos az FXDR futása, mint amiről Medve Kolléga a Sport Glide 107 tesztjében beszámolt.
Esküszöm, mindjárt rátérek arra, amiről az egész Harley-Davidson FXDR 114 szól, vagyis az élvezkedésre. De előbb zárjuk le a motor műszaki oldalát a fékrendszer rövid megismerésével. Mert ereje van, nem is (annyira) nehéz és a futóműve is ott van a szeren. Minden porcikája tényleg arra ösztönöz, hogy húzd a gázt mint az állat – na de így előbb-utóbb (inkább előbb) gyorsan fogsz majd menni. Nem háromszázzal, de a háromszáz kilóhoz képest mégis igen. Onnan meg a teljes gördülő tömeget meg kell állítani valahogy. Ezért elöl két darab 30 centis tárcsa figyel, amelyeket négy dugattyús féknyergek markolásznak. A farnehéz felépítés és a brutál hátsó abroncs miatt logikusan oda is komoly cucc kell, amit egy 292 milliméteres fémtányért préselő kétdugattyús nyereg hivatott megoldani.
Blokkolásgátló természetesen van, a jeladóját azonban most is a kerékagy-csapágyakba rejtették a Harley-Davidson mérnökei. Aminek itt, a klasszikus letisztult és múltat idéző megjelenés híján akkora jelentősége sincs – de hát ők már így szokták ezt meg. A lényeg, hogy a komplett lassítóberendezés nagyon hatékonyan és kiszámíthatóan viselkedik. A fékút is kellően rövid, de az adagolhatóság is teljesen rendben van. Az egyetlen bibi a vezetői testhelyzet, amely megnehezíti a tank erős szorítását combbal. Pontosabban a légszűrő egyenesen lehetetlenné teszi. De hála istennek a lábtartók pozíciója jól kiváltja ezt a hiányosságot, és némi összeszokás után nagyokat lehet satuzni úgy is, hogy nem támaszkodsz meg a széles kormányon.
Igazából az összes szöveg, amit eddig leírtam, az utolsó betűig teljesen felesleges volt. Csak az időt húztam vele. Mert valamennyi műszaki adat- és megoldás totál huszadrangúvá válik az FXDR nyergében. Mint ahogy a lassú haladásnál vagy szűk manővereknél kényelmetlen testhelyzetedet is elfelejted a francba. Mert vérmérséklet függvényében előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor elkezded rendesen húzni a gázt. És akkor ez a power-cruiser megindul. Nagyon. És itt nem a másodpercekben mért gyorsulás számít, hanem amit átélsz közben. A széria dob is szépen dalolászik – de a motor biztosan a gyári kiegészítőként kapható Screamin’ Eagle csővel szólhat igazán hátborzongatóan. A tempó megérkezésének következményeként úgy 120 fölött elkezdesz rendesen birkózni az elemekkel – és innen minden megtett száz méter harcos élménnyé válik!
De az igazi akkor is az, amikor jönnek a kanyarok. Annyit elég mondni, hogy elugrottam a vassal a Héreg-Bajna etapra, ahol ebéd helyett inkább mentem még két oda-visszát – és nem is kajáltam napközben semmit. Az utolsó pillanatig csak motoroztam! Szóval jön a kanyar, és meg kell dönteni az izommotort. Csakhogy a 24 centi széles hátsó gumi ennek iparkodik ellenállni. Nem kicsit. A végeredmény az lesz, hogy úgy meg kell tolni az ívbelső kormányt, mint az állat. Esküszöm, oktatómotornak ideális lenne az FXDR! Itt mindenki megtanulja, hogy nem testtel, hanem tisztán a kormánnyal kell beborítani a motorkerékpárt a kanyarba – itt bé-bé-bé-bé-bé verzió nincs. Sőt, ameddig fordulsz, végig rendesen, izomból kell tolni a kanyar irányába eső kormányvéget!
Szó nincs tehát könnyedén és semlegesen forduló motorról. Ez az izomgép férfikezet – vagy erős nőit! – igényel minden méteren. Meglepő módon a 240-es gumi majdnem a széléig ledönthető, mire leérnek a lábtartók. Ami kicsit mélyebben van a márkánál megszokottól – olyan 33 fokos bedönthetőséggel számolhatunk. De ezt a testhelyzet és a talaj meglepő közelsége miatt egészen élvezetesen mélynek érzed. Főleg a jobbosokban, mert ott a kipufogó hangja erőteljesen visszaverődik az ilyenkor hozzá igen közel levő útburkolatról, ami a kéjfaktort jelentős mértékben fokozza. És a kanyar végén jön a legjobb dolog: a kigyorsítás!
Amikor még kellően ledöntve kissé “rábaszósabban” (bocs, nincs jobb szó erre…) teszed rá a gázt, a baromi széles hátsó abroncs kitűnő aszfalton is elkezd szépen mászni oldalirányban. Nem olyan becsokiztató módon, hanem tényleg úgy, mintha ez tervezett dolog lenne. És ez annyira jó, hogy nem lehet betelni vele! Persze amikor kicsit is romlik a tapadás, erősen észnél kell lenni, mert máskülönben nagyon hamar jön a biztosítós kárbejelentő töltögetése – ez a motor meg túl szép ahhoz, hogy így végezze. Inkább millió és még több kanyaron át kell élvezni azt a kéjesen csodálatos gyönyört, amit nyújtani tud boldog tulajdonosának!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »