Ellenérvek a láncolajozó használatával kapcsolatban

Mi motorosok a mondás szerint összetartunk, mert mind testvérek vagyunk. Most ezen senki ne sértődjön meg, de ehhez képest a közösségi média csodás felületén olyan dolgokon tudunk szinte vérig sértődés szintjéig összeveszni egymással, hogy azt néha olvasni is elképesztő. Persze a dolog messze túlmutat a motorozáson, így ne is menjünk bele. Helyette inkább vegyünk elő egy olyan témát, amely sok társához hasonlóan alkalmas komoly indulatok kiváltására. Újra és újra felszínre tör ugyanis a fórumokban a láncápolás témaköre. Milyen láncpray a legjobb, melyik amit mindenképpen kerülni kell – és itt kivétel nélkül képbe kerül a láncolajozó témája is.

Nem csinálok nagy titkot belőle, hogy tíz éven át jómagam is kardános motorral jártam, így “a lánc kizárólag a motor rögzítésére jó” nagyképű szlogent vallottam. Sokan le is hülyéztek, amikor újra láncos szekunder hajtású motor mellett döntöttem. Bennem azonban nem voltak félelmek, bár végzetesen inaktív, sőt trehány vagyok a motorom mosását és optikai ápolását illetően. Mondhatnánk elrettentő példának is a hozzáállásomat. Így az F800GS-re a nullrevíziókor felkerült egy automata láncolajozó rendszer. Nálam azonban ezt nem valamiféle elmélet, hanem a puszta lustaság indokolta. A lényeg: a láncspray kontra láncolajozó témáján nagyokat tudunk vitatkozni. Jómagam azonban hiszek benne, hogy kicsit érdemes műszaki oldalról is elgondolkozni a dolgon. Így erről is megkérdeztem ifj. Pálffy Attilát, a Fuchs Oil Hungária kereskedelmi- és műszaki igazgatóját. Ő mégis kicsit átfogóbban látja a dolgokat. (Amikor legutóbb a láncápolással kapcsolatban segített nekünk, hozzászólásban fel is merült az olajozó rendszerek használata – így most ezt a szálat is elvarrjuk.)

Felmerül néhány kérdés

A láncolajozó csodálatos találmány azoknak, akik “okosban”, egyszerűen szeretnék a láncápolás problémakörét megoldani. De valóban olyan hatékony, mint amilyen kényelmes? Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a lánckarbantartást valóban 100 százalékban megoldja. Hogy miért nem? Kezdjük azzal, hogy nagyon nem mindegy, milyen olajat töltünk bele.

• “Milyen és mit tudhat a gyári olaj?” Erről szinte semmi információt nem találni az értékesítők oldalain. Vajon miért? Később is megvásárolják hozzá ezt az olajat a felhasználók? Akkor mi alapján akarják helyettesíteni?
• Ha túl vékony (alacsony viszkozitású SAE 10W-40, SAE 80W-90) az olaj, akkor az a probléma, hogy rettentően sokat csepegtet a láncra. Ez nem hogy nem fogja kenni a láncot, hanem inkább folyamatosan öblítés alatt tartja és olyan lesz utánunk az aszfalt, mint amikor egy rossz Daciáról leszakad az olajteknő. Nem beszélve arról, hogy a hőmérséklet emelkedésével tovább vékonyodik ez az amúgy is vékony olaj.
• Ha túl vastag olajat választunk (magas viszkozitású SAE 90, SAE 20W-50, SAE 85W-140), akkor nem biztos hogy a rendszer el tudja juttatni a megfelelő mennyiségű olajat a láncra. Itt a problémát a hidegebb időben történő használat tovább fokozhatja. És még ezeknél az olajoknál is probléma marad a láncról történő leverődés a nagy centrifugális erő miatt.
• Tapadásjavító adalékkal ellátott olajok alkalmazása esetén hasonló a helyzet az előbbihez. Itt az adalék miatt már lehet, hogy a kis átmérőjű csövek falán is megtapad a kenőolaj, amely miatt nem fog eljutni az olaj a láncra.
• A láncfűrész olajok leginkább biológiailag lebomló alapolajból készülnek, valamint – hasonlóan az előbbihez – tapadásjavító adalékokkal is el lettek látva. Ezek nem kompatibilisek a tömítések nagy részével. A fűrészláncon ugyanis nincsenek ilyen tömítések, így nem kell ott kompatibilitást vizsgálni – és a láncfűrészen sem lehet motorozni.

Ellentétes követelmények

A felsoroltak alapján nem vagyok benne biztos, hogy az automata láncolajozó a legjobb megoldás. Az állandó vékony olajfilm inkább megnyugtatást ad a tulajdonosnak, mint megfelelő kenést a motorlánc részére. Esőben nagyon könnyen és gyorsan lemosódik, bármennyire is állítjuk sűrűbbre az adagolást. Mivel az olajfilm kinézetre is csak nagyon vékony, ezért inkább csak korrózió elleni védelemre jó, de arra is csak száraz időjárási körülmények között. A motorolajok folyási tulajdonságaikra, a hajtóműolajok zárt rendszerben történő kenési tulajdonságaikra vannak kihegyezve. Ezekhez képest egy nyitott, veszteséges kenési rendszerről beszélünk, ahol relatív nagy sebességű láncokon kell megtapadnia a kenőanyagnak. Nem véletlen, hogy az olajmaradványokat az üléstől a top case-eken keresztül mindenhol megtaláljuk. A „legjobb” vélemény, amellyel találkoztam, az az volt, hogy az ilyen rendszerrel felhordott olaj a kipufogóról egy rongy segítségével könnyedén eltávolítható. Valóban? Akkor, hogy is van ez? A láncon viszont stabilan ott van?

Ezek ellenére a lánctisztítás itt sem hanyagolható el, mert az elöregedett, feltapadt kenőanyagot és az út felszedett porát időnként illik letakarítani. Az off-road alkalmazásokról még nem ejtettünk eddig szót, ahol kritikusan magas a porszennyeződések feltapadása és elengedhetetlen a rendszeres és alapos lánctisztítás és újra kenés. Így erre a témára érdemes lesz a későbbiekben külön is visszatérnünk.

Persze mindezekkel a gondolatokkal nem kívántam senki lelki világába gázolni, csak szerettem volna a világhálón szabadon keringő véleményeket, tévhiteket valami kézzel fogható műszaki, kenéstechnikai megközelítésben bemutatni. Nem kell mindent feltétlenül elhinni, amivel a weben találkozunk, főleg, ha azok nem megbízható forrásokból származnak. Ja, és az utolsó szó jogán: a WD-40 lehet, hogy sok helyre jó, de ide a lehető legrosszabb megoldás.

A Silkolene megoldásai

Természetesen – mint korábbi, a márka termékeit átfogóan bemutató anyagunkban az már elhangzott – a Silkolene palettáján is megtalálható úgy a professzionális lánctisztító, mind a teljesen szintetikus technológiával készülő lánckenő aeroszol. Amennyiben egyszer kapunk egy igazi (értsd: legalább 50 ezer kilométeres és rendes magyar) tartóstesztre egy láncos véghajtású motort, ezeket a termékeket is hosszasan fogjuk vizsgáztatni rajta.

Támogatott tartalom.