Hirdetés
Egy motorkerékpár gyár mai arculatát és megítélését elsősorban a mi életünk során gyártott gépei alapján szoktuk magunkban kialakítani. Ezért sokaknak a BMW a túramotorok, a KTM pedig az off-road gépek iskolapéldája. A Harley-Davidson viszont a nagy V2-esekről ismert. Amikor a közelmúltban megjelentek 750-es gépei – amelyeknek létezik kisebb, 500-as változata is -, sokan szentségtörést és világvégét kiabáltak. A kis köbcentis (vagy ma annak tartott) modellek közül legutóbb 2017-ben teszteltük a Street Rod modellt – azonban hamarosan esélyes, hogy az is nagynak fog számítani. A cég hamarosan egy hengeres fél literes masinát is piacra dobhat – nem beszélve az elektromos holmijairól. A folytatásban azonban nem a jövőn merengünk, hanem a múlton. A Harley-Davidson ugyanis számos kis köbcentis motorkerékpárt gyártott már hosszú történelme során. Ezekből fogunk most csemegézni, hogy lássuk: nem csak a jövő szentségtörés – már a múlt is az volt.
Nem mindenki tudott megvenni egy Panhead-et, így a Motor Company a Második Világháború után, 1948-ban piacra dobott egy kétütemű, 125-ös motorkerékpárt. Persze nem teljesen saját produktumként, ugyanis az S-125 az 1938-as DKW RT125 másolata volt. Amit nem elloptak vagy lekoppintottak, hanem sokkal egyszerűbben jutottak hozzá: kárpótlásként megkapták a teljes gyártási jogot minden kellékkel együtt.
Nem lehet kihagyni a felsorolásból az egyik legkülönösebb formájú HD-t. Ő is egy DKW alapjain készült, azonban most nem térünk ki részletesen az 1958-tól íródott történetére – azt ugyanis egy korábbi cikkünk részletesen bemutatja. Érdemes elolvasni, a Topper is igazi csodabogár.
Az 1961-től forgalmazott negyed literes motorkerékpár is európai felmenőkkel rendelkezett. A Harley megvásárolta az Aeronautica Macchi nevű vállalatot – amelynek közismertebb neve Aermacchi volt. Az üzlet eredményeként pedig Harley-Davidson logó alatt több könnyű motorkerékpár került Amerika utcáira. Korabeli beszámolók szerint – és amerikai szemmel – kimondottan élvezetes volt vele motorozni. Viszont a márka törzsközönsége nem zárta a szívébe.
Az S-125 műszaki alapjain építették, és a fenti elődökhöz hasonlóan nem lett igazán sikeres az USA vásárlóközönsége körében. Viszont érdekesség, hogy az először 1966-ban itt megjelenő stílus megmaradt. A Bobcat jellegzetessége volt ugyanis az egy darabból készített és egy egységet alkotó tank-hátsó sárvédő-ülés elem, amelyet “boattail”-nek neveztek el és később visszaköszönt a Low Rider és az XLCR Sportster Harley-kon is.
Nem Sportster! Ahogy a neve is mutatja, a Shortster sokkal rövidebb. A sztori 1972-ben kezdődött, amikor a Honda Monkey csúcsra járatta a minibike korszakot. A cél kettős volt: amerikai márkájú motort kínálni a divathullám által elsodort hippiknek, illetve alternatívát mutatni a jövő motoros nemzedékének. Vagyis üljön már a gyerek is Harley-ra! A terv persze kudarcot vallott: a célközönség maradt a Monkey-nál – főleg, mert az még olcsóbb is volt.
Ez is egy Aermacchi, amelyet a négyszeres világbajnok Walter Villa közreműködésével fejlesztettek. A motor 1974-ben és 1975-ben is versenyzett a Grand Prix futamokon, és bármilyen furcsa a külseje alapján, bizony az amerikai cég logója büszkélkedett rajta.
Történelmi felsorolásunk záró gépe 1975-ben látta meg a napvilágot. Az Aermacchi-frigy utolsó gyermeke volt, de ő nőtt a legnagyobbra. Ezzel a 350-es géppel ért véget a HD kirándulása a kicsi és könnyű motorok világába – ott ugyanis a hetvenes évek közepén egyszer és mindenkorra átvették az uralmat a japán gépek.
A kérdés már csak az, hogy a hosszú megszakítás után egyre több kis méretű motort bemutató és iszonyatos modelloffenzívában levő Harley-Davidson jövőjében milyen szerepet kapnak a kis köbcentis kétkerekűek. A világ ugyanis változik: a felnövekvő fiatal generáció a jelek szerint sokkal többre tartja a praktikumot és a használhatóságot, mint a monumentalitást. Az amerikai gyár nekik kíván megfelelni – reméljük, nagyobb sikerrel mint tette azt az előző században.
Cimkék:
A napokban nyilvánossá vált szabadalmi rajzok szerint a BMW már egy valós és életképes elektromos-benzines hibrid boxer konstrukción dolgozik.
Elolvasom »Nagy valószínűséggel nem sokak számára cseng ismerősen a Zontes márkanév. Legújabb modelljeik azonban mindenképp figyelemre méltóak.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »