A legmegosztóbb motorkerékpár: Yamaha Niken teszt

“Várva-várt menetpróba

Mackonak köszönhetően lehetőségem adódott, hogy kipróbálhassam a Yamaha legújabb agymenését, amit a Niken testesít meg. Most, a meleg szobában, preventív jelleggel gyömbér teát iszogatva, megpróbálom összefoglalni, milyen is ez a több kerekű, motorkerékpárnak tűnő jármű. Sajnálatos módon így december dereka táján az időjárás nem motortesztelés-kompatibilis, így a pacikat igen csak kordában kellett tartanom. Ezt már az odaúton is éreztem annak ellenére, hogy a dupla csősál, és a cordura hacuka thermobélése sem maradt otthon. Sajnos a gyári abroncsok sem voltak a helyzet magaslatán ebben a nyirkos, hideg időben. El tudnék képzelni jobb mintázatot/keveréket is, de sajnos nincs más, csak ez kapható erre motorra. Bízom benne, hogy akár Bridgestone, akár más gyártó lát potenciált ebben a szűk, Niken tulajok által uralt piaci szegmensben és javulni fog a helyzet!

A tükrök elhelyezésével sem voltam kibékülve. A motor ezen része olaszosra sikerült: jól néz ki, de használata kompromisszumos. Ez nem japán tervezésre vall. Mivel a tükrök eléggé alacsonyan kaptak helyet, így csak a kormány alatt lehet hátra látni, de a motor fara, és a kormány is bezavar a képbe. Ha utas, netán doboz/nyeregtáska is díszíti motor farát, akkor a mögöttes forgalom követése komplikáltabbá válik, kivéve ha valaki Xavier professzornak született (X-Men). A többieknek marad a nyaktorna. Ami különösen bosszantó ebben a helyzetben, hogy a kormányon megtalálhatók a tükrök felfogatáshoz szükséges furatok, csak le vannak dugózva. Ha ilyen motorom lenne, lehet hogy ezt a módosítást meglépném. Elég lenne a jelenlegi tükröket felköltöztetni, mert szép nagy területet lehet bennük pásztázni.

Apróságok…

Sajnos nem volt lehetőségem a hátsó rugóstag állítgatásával bajlódni, pedig megérte volna, mivel elég feszes volt. Több bukkanónál elég nagyot dobott a motor, így többször meg kellett emelnem a fenekem a kényelem érdekében. Apropó, hátsó fertály! Az ülés kissé keményre sikeredett, nem csalogatott több száz kilométer megtételére annak ellenére, hogy az üléspozíció kényelmes: picit döntött felső test és nem túl hegyes térdszög várja a vezetőt. Az utolsó dolog, ami nem igazán tetszett: a hátsó irányjelzők láthatósága. Miközben Macko előttem haladt, többször alig vettem észre hogy merre jelez, mivel az indexbúra alsó részén folyamatosan világít egy piros sávban a helyzetjelző. Ha rááll az ember szeme, akkor észreveszi, de ez nem erről kellene szóljon. Sokat segítene, ha az irányjelzés idejére kikapcsolna a helyzetjelző ezen része.

A blokkról nem csacsognék sokat, sokan magasztalták, és nem véletlenül. Igaz, egy kicsit át lett dolgozva, de maradt olyan amilyen volt: zseniális Yamaha sorhárom. A teljesítmény szerintem elegendő, két személyt és a hozzájuk tartozó csomagokat is el tudja vinni, nem is lomhán. Lépjünk tovább – jöjjön a lényeg: az első felfüggesztés!

Gépészpornó a köbön

Véleményem szerint a BME Műszaki Mechanika tanszékének vásárolnia kellene egy ilyen járművet, mert a Mechanizmusok című tárgy oktatását nagyban segítené. A technikai leírással nem untatnék senkit, akit érdekel, a neten elég sok leírás/videó megtalálható. A lényeg annyi, hogy zseniálisan működik az úton is.

Nincs benne semmi hidraulikus/elektromos huncutság, csak pöpecül belőtt pőre mechanika, az is a japán fajtából! Eleinte egészen picit szokatlan, de a jóhoz könnyű hozzászokni. Az első kilométerek alatt direkt kerestem a kátyúkat, hogy fel tudjam térképezni hogyan viselkedik. Az a legjobb, ha csak az egyik kerék teszi tiszteletét az úthibában, mert akkor nem érezni semmit. Amennyiben egyszerre csattannak bele, akkor olyan, mintha “normál” motor lenne. A legviccesebb, ha nem egyszerre hanem kis késlekedéssel döccenek a kerekek, ilyenkor a kormány egy kicsit megmozdul – de nem fenyegetően, laza kéztatással vezetve nem fogunk frászt kapni. Kipróbáltam úgy is, hogy befeszítettem a kezem, de akkor se volt para. Igaz, hogy megmozdította a felső testem, de a giroszkópikus erők miatt a motor a testsúly áthelyezésre nem olyan érzékeny mint egy hasonló súlycsoportban lévő kétkerekű.

Zárszónak csak annyit tudok írni, amit a próba után is elsőre ki tudtam magamból szuszakolni. Engem kilóra megvett!!! Ha valaki szereti a különc dolgokat és nem ódzkodik a három keréktől, az mindenképpen tegyen egy próbát. Tuti nem fogja megbánni. De nem árt, ha utána képes meg is venni a Nikent, mert ez a veszély a menetpróba után komolyan fennáll.”

Az utolsó oldalon találod a pontozásos értékelést és a részletes műszaki adatokat. Jön az utolsó lapozás!