A legmegosztóbb motorkerékpár: Yamaha Niken teszt

Imádom a megosztó dolgokat. Ennek talán az az oka, hogy ami két táborra szakítja az embereket, az ritkán középszerű. Ami nem középszerű, abban meg mindig van valami érdekesség. Nos, jelen tesztalanyunk ebben a témakörben abszolút élharcos. A Yamaha ugyanis nagyon bátor lépéssel kiadott egy olyan motort, amilyenhez még csak hasonló sem létezett eddig. A Niken hivatalos besorolása szerint LMW, hosszabb nevén Leaning Multi Wheeler, magyarul dönthető háromkerekű. És innen már készen is van a motorosok két táborra szakítása.

A többség vért kiáltva átkozza a járművet, mert az “rokkantaknak való” és “megöli a motorozás élményét” – meg még sorolhatnánk tovább hosszasan. Mivel pedig ehhez a külseje is – finoman fogalmazva – igen furcsán nem túl szépre sikeredett (hű de diplomatikus vagyok!), az ellendrukkerek száma erős nyerésben van. Előítéletek helyett azonban nézzük meg közelebbről, milyen is a Yamaha Niken valójában.

Út a Niken megszületéséig

A motor nem úgy érkezett, mint derült égből a villámcsapás. Sőt, nem is forradalmi újdonság. Még maga az alapkoncepció, vagyis a “tegyünk előre két kereket egy helyett” sem. A Piaggio csoport ugyanis bőven több mint tíz évvel ezelőtt piacra dobta MP3 névre keresztelt robogóját, amely először 250-es motorral volt kapható, majd nagyobb kivitelek is születtek belőle. Ott az első futóművet egy nagyon bonyolult és nehéz hidraulikus rendszer vezérelte – amiből persze menet közben semmit nem lehetett érezni. Viszonylag sok tapasztalatot szereztem vele, mivel egy bő éven át használtam is egyet valamikor a kétezres évek legvégén. Pontosan a vele szerzett élmények és tapasztalatok alapján mosolyogtam mindig a három kerekű motorokat becsmérlő megjegyzéseken – mert pontosan tudtam, hogy elsődleges alapjuk a puszta tudatlanság.

Az LMW kategória azonban még maga a Yamaha számára sem újdonság, hiszen 2015 óta létezik ilyen felépítésű robogójuk: a Tricity 125 tesztjét itt olvashatod. Persze ott teljesen más felhasználásról volt szó, hiszen a menetteljesítmények alapvetően városba valók voltak. A plusz első kerék nyújtotta biztonsági és komfort-többlet (ez utóbbira még részletesen visszatérünk) azonban nem hagyott valakit nyugodni a hangvillásoknál. Így hosszas fejlesztés és még hosszasabb(nak tűnő) bevezető kampány után 2017 őszén bemutatkozott a koncepciót a nagymotorok közé emelő Niken. A felhördülés nem maradt el: sokan azonnal kudarcnak titulálták az egészet – a fentebb már részletezett sztereotípiákra hivatkozva. Az LMW azonban útjára indult – és az ember vagy tudatlanul tiltakozik ellene, vagy megismeri közelebbről. Mi most az utóbbit tesszük. Sokkoló utazás lesz!

Ismerős alapok

Mielőtt bemásznánk a két első kerék közé, nagyon röviden ejtsünk szót az alapokról. A Niken bázisának technikája ugyanis szintén egy régi ismerős: az MT-09 legutóbb 2017-ben járt nálunk teszten – de a modell születése, azaz 2013 óta nagyon sikeres. A vállalat le is húzott róla annyi bőrt, amennyit csak lehet – ezért hozta ki a retrósított XSR900 változatot, no meg a túrázásra optimalizált Tracer 900 típust. Most pedig itt a legvadabb családtag. A bázis azonban minden verziónál ugyanaz: soros, három hengeres 850-es blokk, gyorsváltó, lánchajtás, remek futómű és meglepően könnyű felépítés.

A 115 lóerős erőmű az összes körítésével együtt annyira jól sikerült, hogy tényleg felesleges lett volna bármi mást keresgélni a mérnököknek. A Niken katalógus-adatait böngészve azonnal feltűnik a jelentős többlet tömeg – azonban a hajtóműnek ez sem okoz gondot. A menetdinamika bőségesen elegendő, az erő és a gyorsulás a sportosabb motorosok jelentős részét is ki fogja elégíteni. Persze nem ez a leggyorsabb kétkerekű a világon – részben, mert három kereke van. 🙂

A második oldalon részletesen megnézzük a futóművet és kiderül, milyen menni a Nikennel. Lapozz!