Kutya, motorozás és tettenérhető boldogság

Két típusú embert ismerek. Az egyik szerint a kutya az ember legjobb barátja, a másik szerint a WD-40. Most helyezzük hangsúlyunkat ez előbbi csoportosulásra. Kutyás embernek lenni ugyanis tudniillik csodálatos dolog, akár csak motorosnak. Egymástól elkülönítve igen jól megférnek rajongásunk alanyai egymással. Na de a kettő együtt? Az már egy kicsit problémásabb.

Kutyával motorozás, ezúttal Skóciában

Milly a biker kutya

Hiszen kedvenc négylábú társunk, a kutya – gondolhatnánk – nem motorra való. És ez önmagában meg is állja a helyét. Így aztán ha útnak indulunk kedvenc kétkerekű paripánk nyergében, akkor négylábú társunk nem átall lelki terrorhoz folyamodni. A mélybarna szomorú szempárból ilyenkor már csak mi olvassuk ki a komor kérdést: hát elmész?

Mi, kutyás szívű kétlábúak persze ilyenkor megingunk egy pillanatra. De nincs mese, várnak a kilométerek, na meg a haverok. Csupán kutyaszőrrel borított lelkünk jelzéseit vesszük észre egy idilli tóparton, mikor arra gondolunk: ide hogy berongyolna Fifi!

Van azonban, aki nem akarja szétválasztani szíve két szerelmét. A fenti videóban Milly kutya boldogan rója a kilométereket gazdájával. De nem csak amolyan tessék-lássék vészmegoldásként. A doboz persze nem ér fel egy védelmező kasztnival, na de kérem, mégiscsak nem egy hátizsákból kuksol ki az eb. A bukósisak pedig vérprofi, és ezesetben még a strasszkövek is bocsánatosak.