Erőben nincs hiány, ez már a menet elején feltűnt. Földes, saras mezőgazdasági utakon vezetett a teszt útvonalának az első fele. Alapjáratról könnyedén megindítható a finoman kezelhető, hidraulikus Magura kuplunggal. Megfelelő gépészkedéssel motorbőgetés nélkül egykerékre kapható már álló helyzetből, de menet közben is emelgeti az elejét gázadásra. Szóval van benne bugi rendesen! A korábbi évjáratokhoz képest új hengerfejet kapott és erősebb is lett.
Pontos teljesítményadatot nem közöl a gyártó, de körülbelül 56-60 lóerővel lehet számolni. A háromszáz köbcenti az alsó és középső fordulatszám tartományban nyer értelmet. Sokkal rugalmasabban motorozható egy negyedliteresnél. A hatsebességes váltó precízen, könnyedén kapcsolható, de kétütemű viszonylatban kellőképpen nyomatékos, hogy ne kelljen állandóan szteppelni a bal lábfejünkkel.
Futómű terén is radikális változások történtek a Gas Gas háza táján. Eddig az olasz Marzocchi termékeivel dobták piacra az enduróikat, az idei évtől viszont már a KYB felirat díszeleg, elöl és hátul egyaránt. Mivel az előző évjárattal nem mentem, így viszonyítási alapom nincs, de teljes mértékben elhiszem a forgalmazó állítását – saját versenyzőik elmondása alapján fényévekkel jobban sikerült ez a kombó, mint az olaszok rugózó elemeivel szerelt változat.
Már a gyári futómű beállítással is tökéletes volt a trakció minden körülmények között, legyen szó gödrös, hullámos földútról, gyors terhelésváltással járó, váltott ívű fordulóról, vagy több méteres ugratásokról. A motor nyergében csak az érződik, hogy végig van tapadás és azt csinálja, amit parancsolunk neki.
Kívülről szemlélve még érdekesebb volt a dolog: Szatyina Gábor enduro-cross bajnok demonstrálta, mit is tud valójában egy ilyen szériamotor versenytempóban. Egészen szürreális volt a látvány, ahogy a futómű tette a dolgát és a legmostohább szakaszokon is végig lekövette a talaj vonalvezetését mind az első, mind pedig a hátsó kerék. Nem jött zavarba a szerkezet sem attól, hogy mindenféle állítgatás nélkül egy versenyző gyepálta, sem pedig attól, hogy az emberes súlyommal és az amatőr technikámmal alaposan megnehezítettem a dolgát.
Majd elfeledkeztem a számok kedvelőiről! A fordított első teleszkópok 48 milliméteres belsőcső átmérővel és 300 milliméter rugóúttal rendelkeznek, míg hátul 33 centimétert képes elmozdulni a kerék. A motor fékei a Nissintől származnak. Egy-egy tárcsával lassíthatunk. Elöl két dugattyús nyereg markolja a hullámos szélű féktárcsát, míg hátul szimpla dugattyú dolgozik. A dizájnon túl a fékek öntisztulását is nagyban segíti ez a hullámos kialakítás.
A teszt elején említettem, hogy rendszámozható a paripa, így a biztosuraktól sem kell tartanunk, hogy lekapcsolnak közúton. Minden szükséges felszerelés megtalálható a járművön, hogy megkapja az áhított plakettet. Elöl egy pici fényszóró, hátul pedig féklámpa és helyzetjelző elégíti ki a szükséges minimumot. Dizájnról kár beszélni a fejidomnál, itt inkább a funkció a lényeg. Egy aprócska műszerfal is jár a géphez, amely a legszükségesebb információkat jeleníti meg, úgymint a kilométer számláló, a sebességmérő és aktuális idő. Némi fojtás a kipufogórendszerbe és a blokkba és máris szorongathatjuk a forgalmit.
Nagyot alkotott a Gas Gas az EC300-as modelljével. Csupa olyan alkatrésszel szerelték a kis bokorugrót, amellyel már gyakorlatilag a szalonból kigurítva megállná a helyét egy versenyen. A teljesen állítható futóművel könnyedén testreszabhatjuk a gépet, hogy az erőteljes és élénk kétütemű erőforrás virgonc módon repíthessen minket a győzelem felé. A Gas Gas mérnökei mindent elkövettek, hogy egy ténylegesen megújult géppel álljanak elő, amely sokat finomodott az elődökhöz képest. Könnyedén vezethető, bár 185 centiméter felett egy kissé kényelmetlen állva motorozni vele – ez pedig egy endurónál szinte alap. Ezt egy kormánymagasítóval egyszerűen orvosolhatjuk. Kisebb termetű zsokéknak kiváló a testhelyzet.
A motor ára is komoly ütőkártya – a konkurensekhez képest, mintegy 15-20 százalékkal kedvezőbben juthatunk hozzá. Az aktuális vételárról a forgalmazónál érdeklődhettek. Ha egy ilyen gépre szeretnél ülni, nem kell mást tenned, mint elballagni Tarjánba, a Szegfű utcába, a Gerecsemotor üzletébe, ahol most ráadásul még akciókkal is motiválnak. Ár-érték arányban az EC300 jelenleg az egyik legjobb a piacon. A kétütemű terepmotorok rajongóinak érdemes egy kicsit távolabb is nézni a sógoroknál és kipróbálni, hogy mit kínálnak a spanyolok ebben a szegmensben.
Következik a pontozásos értékelés és a műszaki adattábla. Lapozz egy utolsót!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »