A görög buli: Africa Twin találkozó az Akropolisz hazájában

Bámulok ki az ablakon s közben hallgatom Demis Roussos, My Friend the Wind cimű klasszikusát. „My friend the wind will come from the north…” Igen, északról érkeztünk! De kezdjük az elején. Az 1993-óta létező görög Africa Twin club a 24. találkozóját tartotta ez év őszén. Mivel tavaly a magyarországi látogatásuk idején kellő alapossággal összehaverkodtunk velük, ettől függetlenül terveztünk egy látogatást náluk. Az időpont kiválasztásában segítettek, amikor megjött a meghívó szeptember 29-30-ra. A klubfórumra feldobott felhívásra összeverődött egy ütőképes csapat, mellyel hosszas tervezésbe kezdtünk, hogy minél rövidebb idő alatt minél több mindent nézzünk meg a találkozón kívül.

A kezdő autópályás kilométereket leszámítva már nem volt unalmas az odaút

Így 27-én reggel – néhányan még nyomtatószagú zöldkártyával kezükben – felsorakozott az öt AT és egy GS az inárcsi kúton. Unalmas autópálya a határig, majd onnan Lúgosig. Előnye, hogy haladunk és a román oldalon ingyenes a motoroknak. (Jó példa!) Innen Oravicabánya felé Ómoldováig falvakon és hegyeken keresztül vezetett az út, ami sokkal látványosabbá vált, ahogy elértük a Dunát. A Vaskapu szoros mindig szép, önállóan is megér egy túrát. Orsovában foglaltam szállást, vízparti helyen, melynek motorosbarát jellegét jelzi egy rozsdás gép a kerítés tetején. A mieink persze nem mellé, hanem mögé, az udvarra parkoltak be.

Irány Hellász!

Reggel bevásárlás után megcsodáljuk a Cserna-folyó torkolatát és Ada-Kaleh szigetének helyét. A sziget az erőmű megépülése óta víz alatt van. Kávé-süti és irány dél felé. Megcsodáljuk a duzzasztóművet, mely ugyan elárasztotta a vidéket, ellepve néhány települést, de létrehozta ezt a körülbelül 200 kilométer hosszú tavat. Calafatnál a magyar brand benzinkútnál állunk meg tankolni. Picit jó érzés látni a hazai színeket ilyen távol. A határátkelés gyors, a híd motorral ingyen van. Innen a leggyorsabb utat nyomom a Garminba, nem tökölünk.

Africás különítmény

Kicsit mégis, mert így megkerüljük Szófiát… A bolgár vidék unalma a görög határ után is folytatódik, a nagy hegyeket leszámítva lehangoló a táj. Olyan mint Borsod, csak nagyobbak a hegyek. Estére érünk Szalonikibe. A város északi peremén szállunk meg, valami dinoszaurusz park van a szálló mellett. Mi az udvaron, a recepció előtt parkolhatunk.

Az eredeti

A helyi „kolléga” értünk jön, levisz a város központjába, a Fehér Toronyhoz. A motorokat itt hagyva besétálunk, mert éhes a banda. Jöhet a gyros. Na, a sok magyar gyroszos jöhetne ide tanulni! Mert amit árulnak kishazánkban, azt nevezhetnék rántott csirkének vagy mákostésztának is, az sem nagyobb tévedés!

Kis Hazánkban ilyet nem sok helyen lehet enni…

A tálon sertéshús, hasábkrumpli, hagyma és paradicsom van, 7 euroért. Tzatzikit külön kell kérni (3 euro), Tirokafteri is csak külön, az 4 euro (úgy 3 adagnyi)! A hét tálhoz kérünk egy Horiatikit (itthon görög saláta), amiből mindenki szed egy kicsit a tányérjára, ahogy a kikért Tzatzikiből is. Kérünk pitát is, az is plusz pénz. Isteni finom, bár ennyi pénzért nem is lehet más. Helyi barátunk törzsvendég, a tulajjal beszélgetve elárulja, hogy … szóval lebuktam. Elsőre szkeptikus, de hamar megérti, láttam már ilyet. Örül is neki…

Amivel minden görögnek örömet lehet szerezni

Felhőjárás

Reggel Irénék megcélozzák Evia szigetét (itt lesz a buli). Mi, az Afrika Korps meg az Olympos hegyet. Autópálya fel és le, ki és behajtó, meg egy fizetőkapu. Itt a GPS -1 méter tengerszint feletti (alatti) magasságot mér. Balra lápos-nádas terület. Egy faluban megtankolunk, és innen látszik, hogy nem látszik a hegy: felhős az ég. Ahhoz képest, hogy előtte héten 37-38 fok volt országszerte, most kellemes 20 körül vagyunk. Ahogy megyünk a szent hegy nyugati oldalára, megnézünk néhány idedobott szép panorámát, áthúzunk néhány csendes falun, melyek egyáltalán nem hasonlítanak a képeslapok görög falvaira. A rövid köves bemelegítő után aszfaltra váltunk át, ezen felmegyünk egy katonai bázisig. Itt, 1’700 méteren újra süt a nap.

Nekünk való út!

Visszamerülünk felhőbe és egy másik úton elindulunk a csúcsra. Nem kell sokat menni, hogy stabil öt méter legyen a látótáv a köves hegyi ösvényen. Abban bízva, hogy a felhők felett mindig süt a nap, küzdünk felfelé. 2’400 méteren járunk, amikor már nagyon besűrűsödik a ritka levegő. Itt feladjuk. Nem is a köd miatt, hanem, hogy még van vagy 250 kilométer a kompig, 70 utána, ráadásul négykor elmegy az utolsó komp! Ami ha elmegy, beficcen egy laza 400 kilométer pluszban. Na, hegyről le, meg fel, jobbra-balra, a csak kanyargós  mellékutakon elemében a banda, az Africa Twint szinte ide találták ki.

Mindig van kaland

Amikor a navi szerint van még 81 kilométer és tíz perccel a komp indulás előtt fogunk odaérni, beüt a ménkű: megáll az egyik benzinpumpa. Szerencsére csak a relé fáradt be, de nem értem miért a megfáradt gyári pumpát foltozgatják, amikor egy vákuumos sose romlik el.

Vitán felül csodaszép: a korintoszi csatorna keleti vége

Szóval pont elérjük a kompot, bár az utolsó kilométerek fokozottan izgalmasak: egy kanyargós mellékúton, szemerkélő esőben, olajfa ligeteken át vezet az út. 7 euro, kövér gáz és feldübörög a hajófenékben a diesel. A tenger bunkón viselkedik, az eső is rázendít, persze a szél is dolgozik rendesen. A szigeten folytatódik az olajfa ligetek kerülgetése, a fő út a falvakban olyan szűk, hogy egy autó alig fér át. Bár légvonalban 40 a kilométer, de életben úgy 69 lett. Alig találjuk meg az Aiga Anna Club üdülőkomplexumot, ami egy csoda. Medencék, étterem, bár, ki sem kellene menni a tengerpartra. Szakad az eső, így bár mindenki hozott sátrat, inkább megalkuszunk egy fullos apartmanra. Forró fürdő mindent
visz!

Olyan helyre hívtak görög márkatársaink, hogy leesett az állunk

A görög virtus

Svédasztal görögül is svéd? Fáradtan, de boldogan vacsorázunk, majd utána a szomszéd bárban amolyan retro disco. Szombaton kis megszakításokkal egész nap ömlik az eső… szép ez a mediterrán tél. Mondjuk vannak, akiknek lehetne bármilyen is az idő, tuti pihennének. Az egész napos punnyadás meghozza az étvágyat, majd átsétálva a medence túlsó oldalára belecsöppenünk a csodába! Szóval a görögök sem homogén nemzet: athéniek, makedónok, szigetiek – van némi ellentét. ÉS ennek ellenére felharsant a görög népzene és mindenki beállt táncolni! Itthon mikor látunk olyat, hogy egy motoros találkozón magyar néptáncot jár mindenki, együtt, boldogan, tapsolva???!!!!!!!!!

A görög buli messze veri a hazaiakat!

Hamar kiderült, mi sem maradhatunk ám ki! Komoly sértés, ha nem állsz be, senkit nem érdekel, hogy szabályosak-e a lépéseid, csak az számít, hogy együtt táncoljunk. Pillanatok alatt elsodor bennünket a hangulat, ilyenkor minden gond, baj, feszültség eltűnik… ahogy a THP (törköly) is. Az első két óra után klasszikus disco és rock nóták dübörögnek, néhányan már a pulton táncolnak, leírhatatlan a hangulat. Mi hajnaltájban már igencsak elfáradunk, el is vonulunk, ők tolják tovább reggelig. Én kihagyom a reggelit, vannak utóhatásai a táncnak.

Itt már a fotó is homályos lett, de a hangulatot tökéletesen visszaadja

Kötelező csodák

A következő cél Korintosz, ami azért odébb van. Még az is vagy 100 kilométer, mire kiérünk a szigetről. De a legalább az eső abbahagyja. Pireusszal majdnem szemben a tengerparton megállunk. ATipapa ebédet készít, szárított hegymászókajákat önt fel forró vízzel. Meglepően jók. A csatornánál először a keleti végén lévő süllyedős hidat nézzük meg. Ha jön hajó, leengedik a csatorna fenekére, úgy nyolc méter mélyre.

Élőben elképesztő a látvány – és magyarok nélkül nem jöhetett volna létre

Mivel pont jön is egy, lezavarnak róla, átvonulunk ahhoz a hídhoz, ahol minden fotó készül – ez jó magasan van a víz felett. Itt van a magyar építőmérnökök emléktáblája – sajnos még a görögök sem tudják, kinek köszönhetik e vízi utat. Gyorsan betolunk egy pitát (2.50 €), majd a pályán Athén a cél.

Emléktábla honfitársainknak!

A második oldalon jön a leghíresebb látnivaló és a hazaút. Lapozz!