Íme az ExoDyne, a valaha épített legletisztultabb elektromos motor

Dr. Alan Cross napközben különféle állatokat műt és ment meg, amikor viszont ideje engedi, garázsában nekiáll művészkedni. Elég gyakran elég jó dolgok kerülnek ki a kezei közül, hiszen van egy saját építésű Mazda RX-8 versenyautója is. Most sincs másképp, a szóban forgó két kerekű ExoDyne nevű két kerekű gépezetet is ő hozta össze. Szinte nulláról.

Tudom, nem motor, de finom!

Gépészdoktor?

A poént rögtön le is lövöm: habár Dr. Cross hivatásos állatorvos, azért volt ideje megszerezni egy gépészmérnöki diplomát is. Ettől függetlenül le a kalappal, hiszen az ülésen és a váz festésén kívül majdnem mindent saját maga épített – ami nem kis szó. A végeredményhez kilenc hónapnyi kutatás, tervezés és farigcsálás kellett, az összkép pedig elég légies lett. A szó legjobb értelmében. Az erőt a zárt szelvényes szerkezetbe fogott nyolc darab lítium-polimer akkumulátor adja, amelyek 100 voltos és 32 amperórás elrendezést kaptak. Természetesen a zárt szelvény teherviselő elem és némi karbon használatával sikerült a komplett akkumulátoregység súlyát 25 kiló alatt tartani. Az alacsony súly pedig soha nem hátrány.

Vigyázz, nagyfeszültség!

Van itt technika

Persze hiába a sok villany, ha nincs mit hajtson. Ezért került hátulra egy EnerTrac gyártmányú kerékagy motor, amely 30 kilowattos maximális teljesítményt tud, így nincs hagyományos értelemben vett hajtáslánc. Ez persze nem kevés többletsúlyt jelentett, ami nem tesz jót a futóműnek – plusz azt a tömeget meg is kell hajtani. Szerencsére ez nem jelentett gondot, sőt a doki szerint le kellett csökkenteni az akksik teljesítményét. Tapasztalatai szerint már ez is bőven elég nyomatékot ad.

Első pillantásra dobfék, pedig gyorsít, nem lassít

Saját bevallása szerint Alannek nem volt semmi extra inspirációja, amikor elkezdte építeni a motort. „Úgy érzem, mindig kell valamilyen projektet csinálnom, akkor vagyok a legboldogabb amikor valamit alkothatok. Nagyjából megvolt az alapötlet és abból fejlődött tovább a végleges verzió. Az emberek állandóan el akarják kérni tőlem a CAD fileokat, de hát sosem voltak.”

Még a színe is passzol

Azért a futóművet nem nulláról kezdte megtervezni, de nem is baj. Minek is kellett volna, ha akad a motor karakteréhez passzoló Suzuki RM-Z 250 első villa és villanyak, valamint hátulra befért egy szintén Suzuki RM-125 lengőkar, amit egy Öhlins rugóstag mozgat. A Ducatira hajazó váz minden egyéb részét teljes mértékben a doki tervezte. A mintegy 125 kiló össztömegű sárgaság Warp 9 kerekeken gurul, elöl Brembo, hátul pedig Suzuki fékek állítják meg. Az alacsony összsúlyt nem kevés titán és karbon használatával sikerült elérni. Műszerfalról nem nagyon lehet beszélni, a kötelező kapcsolókon kívül egy apró digitális kijelzőről lehet leolvasni a sebességet, amper értéket, a teljesítményt és egyebeket.

Itt is minimál

Mindez a gyakorlatban

Ez mind jó és szép, de mit tud az ExoDyne az aszfalton? Ennyi áram nagyjából 100 km/h végsebességet ad, a hatótáv pedig 30 kilométer megtételéhez elég. Hosszú túrákra nem éppen ideális, de egy töltéssel egy elég komoly városi suhanót kapunk. Ez így önmagában nem lenne túl meggyőző, de ne feledjük, hogy mindezt egy állatorvos dobta össze kevesebb mint egy év alatt, méghozzá a saját garázsában. Így már mindjárt más ugye?

Vajon a fényszórók mennyire eszik a hatótávot?

Ha valakit érdekelne, éppen eladó az ExoDyne, hiszen kell a pénz a következő projekthez. Valahogy csak lesz rá ideje a dokiank, egy versenyautó építés és egy klasszikus vadászpuska restaurálás között. Mindenesetre érdemes nyomon követni emberünket, hiszen ki tudja mit eszel ki legközelebbre?