Egy friss, ropogós XSR 700 volt az áldozat, ami már a gyári változatát tekintve is nagyon szép, gusztusos és hangulatos, ráadásul nosztalgikus hangulatot árasztó motor. Ezt vette elő az Ironwood garázs, éppencsak azután, hogy befejezték a BMW projectjüket.
Persze ez a motor nem csak abban különbözik, hogy itt új donort használtak, a két mű közötti különbség nem is lehetne nagyobb, hiszen az XSR már megrendelésre készült. A kettő azért igazán érdekes együtt, mert különböző mentalitással készült, két külöböző alapból egy alapvetően hasonló, mégis hangulatában élesen elkülöníthető motorkerékpár. A megrendelő pedig nem más volt, mint a hollandiai illetőségű óragyártó cég, a TW Steel. Azt hiszem jó lóra tettek, amikor kitalálták a kooperációt.
Arjan és szorgos kis csapata alapvetően nem sok instrukciót kapott. Az egyik az volt, hogy a motor hangulatában passzoljon az óragyár egyik limitált kiadású, hiperexkluzív ketyegőjével. A másik pedig az, hogy az alap legyen Yamaha, hiszen ennek az órának a népszerűsítésében már együttműködik a két gyár egy Son of Time nevű project keretében.
Arjan egyébként élvezte, hogy ezúttal új motoron dolgoztak: “Hihetetlen volt, az alkatrészek normálisan szétjöttek, és sokkal, sokkal kevésbé lettünk koszosak a nap végére.” Mindenesetre azt szerette volna, ha a saját fejlesztésű kis időgépükön szépen alacsonyan lehet ülni, mégis egy előreugró, a támadó állatra hajazó összkép alakult volna ki. Így az első útja a Yamaha hollandiai képviseletéhez vezetett – akik ugye támogatták a projectet -, ahol kért egy pár MT-10-re való fordított villát, és új első fékeket hozzá.
Miután megkapta a villákat, azokat egy kicsit átalakította, majd jöhetett is hátulra egy Öhlins hátsó rugóstag, és a tűzpirosra fényezett Kineo felnik, amikre 160-, illetve 180 milliméter széles Continental gumik kerültek. A motor külsejének megváltoztatásában egy kicsit kötött kézzel kellett dolgozniuk, hiszen TW Steel kérése az volt, hogy a vázat ne módosítsák, azt hagyják érintetlenül.
Amit kívülről tanknak látunk, az valójában csak egy fémdoboz. Alatta rejtőzik a valódi, sokkal modernebb kialakítású, de sokkal kevésbé dekoratív valódi üzemanyag-tartály. A gyári nem tetszett Arjannak, úgyhogy ebből a fémdobozból, ami elég erősen meghatározza a motor formáját, készített egy másikat – alumíniumból. Mindemellett egyedi darabok az oldalsó burkolatok, az első sárvédő, a láncvédő, a fényszóró konzolok, és egy rakás olyan dolog még, aminek a felsorolásával itt ülhetnénk naphosszat. Kapott új ülést, LED-es hátsó lámpát és egy Barracuda rendszámtábla tartót.
A levegő beáramlásához DNA légszűrőt raktak fel, a kipuffogás csodálatos millisecundumai előtti térdreborulásként pedig egy karbon SC Project kidörrentőt. Az igazán látványos megoldást, az igazi puskaporos hordót azonban ezúttal a lámpákra ültették. Azokkal a függőleges, dupla szemekkel nagyon agresszív és futurisztikus kiállást kapott a motor.
A színek összerakásánál egyértelműen a kérdéses órát kellett alapul venni: a számlapot idéző szürkével és a kis piros csíkokkal és kockákkal ez nagyon is jó választásnak tűnik az XSR megjelenéséhez. Érdemes megnézni a finom részleteket, ahogy a karórán lévő apró kocka visszaköszön az ülés mintázatában. Egyszerűen lélekmelengető. Biztosan hallunk még a jövőben a műhelyről, hiszen a minőségi munkára van igény, és mindig megteremti a maga rajongóit, a saját közösségét. A kitartó olvasóknak, akik eljutottak idáig, a cikk végéig, pedig ezúton is pacsi!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »