Dupla dinamitot robbantott az Ironwood műhely

Pár korty az élet, és amíg azon törjük magunkat, hogy cseppjeit egy törött üvegen keresztül magunkba szívjuk, észre sem vesszük, hogy a megtett út valójában milyen rövid volt. Az a kevés idő pedig állandó változások között zajlik. Barátok jönnek és mennek, gyerekek nőnek fel egy szempillantás alatt, máról holnapra nincs munkánk, és a motorozásra szánt hétvége mintha csak egy villámlás erejéig tartana. Talán van ennek valami köze ahhoz, hogy értékként tekintünk az időtálló munkákra, alkotásokra. De hol helyezzük el ebben a katyvaszban az épített motorokat? Egy Dalí kép harminc év múlva is azt az értéket fogja képviselni, mint ma (eszmei és nem anyagi síkon). De hol lesznek ezek a szívünknek olyan kedves, és csodált masinák? Az Ironwood műhelyben szerencsére az ilyen hülyeségek helyett azon gondolkodnak, hogy alkossanak.

Az amszterdami vállalkozás mintegy hat éves fennállása óta sorban rakja le a vasakat a scrabler/café racer műfaj oltárán. Annak, aki szereti a kockásingesmotoros életérzést, érdemes vetnie egy pillantást a főnök, Arjan van den Boom Instagram profiljára. Nem csak azért, mert vannak csinos fotók a motorokról. Azért is, mert akadnak videók, ahol meg is hallgathatjuk néhányukat, rendeltetésszerű használat közben. Úgy értve nyélgázon, gumit füstölve. Lássuk két kiemelkedő munkájukat.

Első lépések a BMW R80 felé

Semmilyen arra mutató jel nincsen, hogy a motorépítők körében csökkenne az R80 iránti lelkesedés és fantáziahullám. Talán már nincs is olyan komoly európai építőműhely, ahol legalább egy ne készült volna. Csavarták már jobbra. Csavarták már balra. Masszírozgatták, gügyögtek neki, tehát ezeregyféle csodát műveltek már. Mi pedig lassan hajlamosak lennénk azt hinni, hogy mindent láttunk. Persze aztán mindig az orrunk alá dugnak valami olyan mestermunkát, amitől leesik a zokni a lábunkról.

Arjannak, a főnöknek személyes hadjárata volt az R80 építés. Saját bevallása szerint is kiemelt figyelmet kapó project volt, hiszen a legtöbb munkájuk fizetős megrendelés, ahol nincs mindenben szabad kezük. Itt viszont elereszthették magukat, és egy olyan motort akartak letenni az asztalra, ami a legnagyobb mértékig úgy egyedi, hogy az nem megy a motorozhatóság rovására.

A hollandiában felnövő főnökben tizenöt éves kora óta működik a kendácsolási vágy. Először mopedeken dolgozott, majd autókon élte ki magát. Végül fiatal felnőttként gépészmérnöki diplomát szerzett és be is indult a karrierje az autógyártás területén. Aztán megszerezte a motoros jogosítványát…

“Eleinte japán sportmotorokkal közlekedtem, és amikor belejöttem, lapon hajtottam őket. Versenypályán is és közúton is. Persze jött is egy majdnem végzetes baleset a Nürnburgringen 2012-ben, de szerencsére megúsztam pár törött bordával. Akkor úgy döntöttem, hogy ideje stílust váltani. Az épített motorok kultusza akkortájt éppen a csúcson volt Európában, és már korábban is tetszett nekem a dolog. A stílus, a művészet, az életérzés, és persze maguk a motorok.” – mesélt a kezdetekről.

Egy szoknya, egy nadrág, egy motor és egy TV

Nem sokkal később el is készült Arjan első épített motorja, egy Honda CB500, amit konkrétan a nappalijában rakott össze. Azért itt álljunk meg egy pillanatra és emeljük meg a kalapunkat a főni megértő és elfogadó párja előtt. Én konkrétan már azért háborút vívtam, hogy egy Csepel 125-ről készül képet kirakjak a nappalinkba. Nemhogy egy komplett motort ott megépíteni és közben még arra is vigyázni, hogy közben a másik hallja a Paprika TV-t. Végül persze megérte, a hobbiból előbb részmunkaidős állás lett, majd később már teljes energiával az Ironwood műhelyre koncentrált. “Lépésről lépésre tanultam ki a motorépítés csínjait. Sőt, még mindig tanulok minden egyes munkából, és csiszolgatom a stílusom. De ma már elmondhatjuk azt, hogy 25 elégedett vásárlónk motorozik valamelyik egyedi munkánk gyümölcsével.” – mondta Arjan.

A motor neve: Mutáns

“Az ügyfél pénztárcájától függően sokféle munkát végzünk. Valójában annak is megvan a maga szépsége, amikor egy adott összegből kell a maximumot kihozni, és úgy egyedivé tenni valakinek a motorját. Sokszor okos, trükkös megoldásokkal. És azt is szeretem, amikor egy motort szinte teljesen az alapjaitól újraépítünk. Amikor pedig az időm engedi, akkor a saját elmebajom élem ki, és saját projecteket készítek. Ilyen a Mutáns is.” – mondja Arjan. A motor alapja egy 1985-ös BMW R80, ami megtartotta a saját kialakítású egykarú lengővilláját. Arjannak kőbe vésett elképzelései voltak arról, hogy milyen legyen a kész munka: “Színeiben legyen klasszikus, de a killás legyen nyers és agresszív, mintha csak egy tíz évvel ezelőtti streetfightert vennénk alapul.”

Extrém szögek, kompakt arányok

Annak érdekében, hogy a Mutáns egy hegyes kiállású motor legyen, az első villákat visszavágták 60 milliméterrel. Hátul pedig emeltek rajta egy egyedi, a gyárinál hosszabb Hyperpro rugó bepasszintásával. A tankot egy öreg Zündappról örökölte, amivel szintén a szögletességet, élességet próbálták hangsúlyozni. Felkerült rá egy Monza tanksapka is. Aki viszont meg tudja nekem magyarázni azt a tankon feszülő bőrbugyit, az kap tőlem egy nagy tapsot.

Az ülés is egyedileg készült, és az alatta kivezetett kettő az egybe kipufogórendszer is az építő saját keze munkája, aminek a végén egy CBR600RR-ről bugázott Akrapovic dob olyan kiváló hangélményről gondoskodik, hogy azt még a Zeneakadémián is elismernék. Az ülőke alatti része szépen csupaszon maradt, ügyesen elrejtették a kábeleket is. De ami igazán szenzációs az az, ahogy az akksit elrakták. Közvetlenül a lengővillával szemben, egy szép régi dobozba, bevallom én elsőre észre sem vettem, annyira szolidan sikerült.

Természetesen a blokkot felújították, a motor modern fékrendszert kapott, és egy számomra érthetetlen okból kifolyólag elhagyták a vintázst, és LED visszajelzőket kapott, ami ugyan szépen be van ágyazva, de a hangulatot rombolja. Persze tudom én, a kákán is csomótkeresés ez.

Az első és a hátsó felnit feketére festették a srácok, a tank viszont egy nagyon különleges fényezést kapott. Egészen pontosan egy korai, 356-os Porsche színét kapta meg, ami remek választás volt.

Az építőnek pedig csak egy dolog fáj: “Nem hiszem, hogy túl sokáig kiélvezhetem a kész munkát, mert már most sokan érdeklődnek iránta.”

A következő oldalon pedig bemutatkozik egy nagyon hasonló építés, ugyanettől a műhelytől, de modern alapokon, és megrendelői elvárásokkal tűzdelve. Érdemes megnézni, lapozz!