Aegon motoRun 2017: élmények egy motoros tájékozódási túraversenyről

Ha elkottáztad a 11-es körforgalmat, előbb-utóbb szinte biztos, hogy lesz reluxás és Opel szalon is, legfeljebb beesteledik, mire odaérsz! Erre született idén a telefonos segítség, aki reménytelenül eltévedt, 10 hibapontért kaphatott útbaigazításként egy GPS koordinátát.

Amikor az utas diktál. Ezen már nem parafadugó, hanem rendes tekerő van!

A pénteki napon 3 szakasz várt a versenyzőkre. Az egyes szakaszok benzinkutaknál értek véget, pont ellenőrök dokumentálták a vezérgépek óraállását és a beérkezés pontos idejét, a csapatoknak pedig 30 perc állt rendelkezésre, hogy felfrissüljenek és szükség esetén tankoljanak, majd az idő lejártával automatikusan elindult az órájuk, kezdhették a következő távot.

Az első befutó

Az első nap végén úgy éreztük, jók voltunk, és ezt utólag a szakaszonkénti részeredmények is alátámasztották, hibapont nélkül teljesítettük a pénteki etapot. Ekkor egyébként már csak három ilyen csapat volt, kilenc alakulat pedig már több mint 100 hibapontot zsákolt be a nap végére.

A technika segít

Nem kell mindig kaviár

A vacsora a régi iskolai menzát idézte, de hát nem kell mindig kaviár! A szállásként szolgáló „kóter” szobái és a fürdő is tartogatott még pár meglepetést. A szobában csak egyetlen konnektort találtunk, a csap fölött, hosszas nyomozás után találtuk csak meg a szekrények mögött rejtőző befalazott malac nózikat. A férfi mellékhelyiségben fantasztikus tervezői munka révén a két illemhely között volt egy kis átadóablak, ahol szorult helyzetben lévő urak segíthették ki egymást papírcsíkokkal a tervező zsenialitásának köszönhetően. Ebből az építészeti bravúrból csak a nagyra becsült Kovi tudott volna még többet kihozni, bár remélhetőleg ő is csak legalább egy női szereplő bevonásával…

Szombaton mondunk csütörtököt

A reggeli? A nap első étkezése meghatározó lehet, tudjuk Villám McQueen óta! Lehet, hogy mi is itt rontottuk el? A szombati versenynapon 4 szakaszra osztva az előző napi táv közel kétszerese várt volna az indulókra. Az első szakaszra beérkezve viszont jelezte a pontőr, hogy változik az itiner. A gondos előkészítés ellenére a verseny előtti bejáráskor derült ugyanis ki, hogy Spisska Nova településen rendezvény miatt útlezárás van. Az egyik navigációs pont módosult, egy másik helyett pedig egy GPS koordinátát kaptunk. Átvitt értelemben és szó szerint is gyülekezetek a viharfelhők felettünk.

Pihenő az átlagsebesség miatt

Ahogy elindultunk, rögtön beleszaladtunk egy szakaszos útlezárásba, az orrunk előtt lendült a piros tárcsa, ez az öt perc kényszerpihenő nagyon nem hiányzott. Behoztuk ezt a lemaradást, jóval az előírt átlagsebesség felett jártunk, mikor esni kezdett az eső. Megálltunk, előkerült az esőruha, de tovább tartott az öltözés, mint szerettem volna. Elérkezett az ominózus útzár, követjük a módosított utasítást, majd a GPS-é lett a főszerep. A megadott koordináta felé viszont újabb útzárba futunk bele, a GPS újratervez, mi pedig kicsit tehetetlennek érezzük magunkat. Itt vagyunk egy navigációs versenyen, nekünk kéne bizonyítani, de most a technikára kell hagyatkoznunk. Végül elérjük a megadott pontot, de most hogyan tovább? Utólag esett csak le a tantusz, hogy a navigációs kütyü pont az ellenkező irányból hozott minket a megadott címre. Hibát hibára halmozunk, nem a bakterház felé fordulunk, így szerencsére hamar egy olyan kereszteződéshez érünk, amire nem illik rá az itinerünk soron következő utasítása.

Gubanc. Eredetileg a főúton balra, majd az 536-oson haladt volna a mezőny

Apróbb fejetlenség

Mivel az átlagsebességünk 44 km/h sebességre esett, a maradék józan ítélőképességünket is elveszítjük, felhívjuk a telefonos segítséget. Újabb 10 hibapontért végül számunkra haszontalan információt, a szakasz záró pontjának GPS adatát kapjuk meg. De ha azt követnénk, az a versenyünk végét jelentené. Ezért megpróbáltam végiggondolni, ha nincs a lezárás, milyen útvonalon futott volna a verseny. Hirtelen értelmet nyer a bakterház, és rájövünk, hogy ismét jó úton vagyunk, csak pont ellenkező irányban állunk. Ha ez a fiaskó nem lett volna elég, nem sokkal később találtunk egy olyan feszületet, amit az útvonal készítői nem, ezért nem jó helyen fordulunk balra, egy indián tábor kellős közepén találjuk magunkat.

Feszület a templom kertben

Az út szélén kis indián, kezében kővel, minket méreget. Feltartott mutatóujjal jelzem, meg ne próbálja, de a történetnek úgy is az lenne a vége, hogy mind a négyünket megskalpoltak volna az indiánok, ha megpróbáltam volna megnevelni a kölköt. A következő utasítás egy körforgalomra vonatkozik, végül egy kereszteződéshez értünk a világ végén. Az Isten ba… izé bocsássa meg, amit akkor gondoltam! Fordulhattunk vissza…

A feszületnél (most már tényleg) balra

De hamar elfeledjük a kudarcot, olyan fantasztikus útvonalon száguldunk, hogy elkap bennünket a hév, végül csak 4 kilométer/óra választott el minket az előírt minimum átlagsebességtől mire befutunk. Ez csak 8 hibapont, mi pedig már attól rettegtünk, hogy a pontőrt is lekéssük, ami 50 hibapontot jelentett volna. Itt kapjuk a hírt, hogy újabb programváltozás van, az útvonal talán legszebb szakaszán rally versenyt tartanak, útlezárással, ezért újabb GPS koordinátát kapunk, onnan folytatódik majd a verseny.

Újabb változás

A nap fénypontja végül a Cered felé vezető kanyargó út lett. Igazi hungarikum, néhol olyan kátyús az aszfalt (sőt, inkább aszfaltos a kátyútenger), hogy a GoPro kamerám majdnem kiesett a rögzítő tappancsából, de amint simább részre érünk, Gyöngyi olyan tempót diktált rajta, hogy győztük utolérni. Az előttünk rajtoló 28-as csapattól ezúton is szeretnék elnézést kérni, legalább 4-5 alkalommal előztük meg őket a két nap alatt, látszólag indokolatlanul, de ha kellemesen kanyargós részre értünk, elkapott bennünket a gépszíj.

Erős és büszke kátyúk

Már csak az eredményhirdetés van hátra, Lapozz még egyet!