Az Aegon motoRun egy nemzetközi közutakon zajló motoros tájékozódási túraverseny, amelyen az indulók tájékozódási képességüket és motorozási tudásukat tehetik próbára. Motorozás közben végig koncentrálni kell, fűszerezzük ezt még meg azzal, hogy gyakran rejtélyes üzeneteket kell megfejteni, vagy apró utalásokat kell keresni az út mellett. Ráadásul sok kilométert, és meghatározott átlagsebességgel kell megtenni két keréken!

Egy kis magyarázat

Először is ez egy csapat verseny: két-, három- vagy négy motorból állhatnak a csapatok és utasok is lehetnek a nyeregben. Ki kell jelölni egy csapatkapitányt, az ő motorjának és még egy csapattagnak be kell érnie a célba, hogy értékelhető legyen az eredmény. A vezérgép kilométer-órája rendkívül fontos szerepet játszik, az általa mért megtett út és a szakasz pontos hosszának különbsége alapján hibapontokat kap a csapat. Akár több, akár kevesebb az általuk megtett út, kilométerenként egy-egy hibapont volt a jutalom. És ha ez így még nem lenne elég nehéz, minden szakaszra megállapítottak egy átlagsebesség intervallumot, aki ezen kívül esett, ha gyorsabb volt, minden egyes kilométer óra eltérés után 10 hibapont dukált, ha lassabb, akkor csak 2 hibapont járt. A végén pedig az a csapat nyert, aki a legkevesebb hibapontot gyűjtötte be.

Gyors eligazítás egy BMW nyergéből

A korábbi 24 órás versenyekből tanulva az Aegon motoRun már két napos: egy seggel folyamatosan 24 órán keresztül húzni a gázt nem igazán jó ötlet. Ezért pénteken délben gyors regisztráció és eligazítás után indult az első csapat Egerből, és bő 270 kilométer megtétele után estefelé érkeztek vissza a csapatok a korábbi rajt helyszínére. Egy könnyű vacsora után egy vidéki kollégium minden kényelmével ringatta álomba a motorosokat, hogy szombat reggel, újult erővel csapjanak a lovak közé és közel kétszer akkora távot tegyenek meg estig. Na, de ne rohanjunk ennyire előre….

Az indulás előtti feszült pillanatok 😉

A szervezők remek útvonalat kerestek a versenynek. Igyekeztek a táv egy jelentős részét olyan országba áthelyezni, ahol a döntéshozók nem csak a kátyúkkal és Véda kapukkal akarják elejét venni az esztelen száguldásnak, Ausztria helyett most viszont Szlovákiára esett a választás. Két évvel ezelőtt voltam az első ilyen túraversenyen, nagyon megtetszett, ezért nem volt kérdés, hogy idén is indulunk. A végleges csapatunk azonban csak pár nappal az indulás előtt állt össze, mert korábban úgy nézett ki, hogy 6 motoros ismerőssel együtt, jobban mondva 2 külön alakulatként indultunk volna, de az indulás a verseny hetében ez négyre redukálódott. Ezért végül abban maradtunk, hogy közösen nevezünk, annak ellenére, hogy együtt még sohasem motoroztunk ebben a felállásban.

A gárda

Abban megegyeztünk, hogy Kornél barátom motorja lesz a vezérgép, a kilométeróráját pár nappal korábban kalibráltuk GPS segítségével. A motorok műszerei sem a sebesség, sem a megtett út tekintetében nem teljesen pontosak, ezért az Aegon motoRun-on is megadható korrekciós szám, amivel az órák pontatlanságát lehet korrigálni. Kornél motorja 100 kilométeres távon 103-at jelzett, ezért az általunk megadott 0,97-tel szorozták minden esetben az órája szerinti megtett távolságot. Én az átlagsebességért voltam felelős az egyes szakaszokon, Zsófi figyelt az esetleges ballépéseinkre, Gyöngyi pedig a GPS-t kezelte.

A 29-es csapat balról jobbra: Kornél, Zsófi, Gyöngyi, Péter

Egy nappal a rajt előtt Mezőkövesden tartottunk egy csapatépítő tréninget, így ráadásul a verseny napján nem a Balatontól loholtunk Egerbe, hanem csak átgurultunk a szomszédos településről.

Péntek

Gyors tankolás, majd regisztráció. A profizmus már itt megmutatkozott a szervezők részéről: az előzetesen bekért adatok alapján mindenki villámgyorsan megkapta a sorszámmal ellátott matricáját, láthatósági mellényét és az aznapi itinert. Gyors eligazítás, a szabályok ismertetése következett, és pontban 12 órakor el is rajtolt az egyes sorszámú különítmény. A többiek 2-2 perc időközzel következtek, így mi a 29-es rajtszámmal 12:56-kor lódultunk neki az első szakasznak.

Rajt!

A moroRun itinere számos újítást, és persze jó pár buktatót is tartogatott az indulók számára. Nézzük csak a második oldalt:

8. Alapvetően egyenesen, jobban mondva a kijelölt fő- vagy mellékúton haladunk, amíg új instrukciót nem kapunk. Jelen esetben a következő elsőbbségadás kötelező táblánál jobbra kell fordulni.

9. Ugyanaz, csak most jobbra.

10. Zöldhajlék. Próbálsz szabályosan közlekedni, és majd kiguvad a szemed, hogy el ne haladj a tábla mellett. Külön előny, ha ősmagyar felmenőid génjeit örökölve hátrafelé nyilazni és olvasni is tudsz.

11. Látott már valaki 7. kijárattal bíró körforgalmat? Ugye hogy nem! Bemész a körforgalomba, és számolod (szigorúan csak) a kijáratokat. Mondanom sem kell, hogy az a „kijárat”, ahol behajtani tilos tábla van, az nem kijárat. Ha eltéveszted, ne csodálkozz, hogy Rimaszombat helyett Kassára fogsz befutni…

12. Reluxás. Lásd Zöldhajlék…

13. Opel? Sosem kop el…

Nagyon ügyes megoldás, nem kell lapozgatni

Az egészben az a szép, hogy nem derül ki azonnal, ha eltéveszted. A folytatáshoz lapozz!