Egy végzetes motoros baleset következményei

Tisztelt motoros társam! Írásom egy megtörtént balesetet és annak következményeit írja le kívülről, de mégis nagyon részletesen. Vettem a bátorságot és megteszem azt, amiről csak kevesen beszélnek, sajnos még kevesebben vesznek komolyan, mégpedig az esetleges baleset utáni lehetséges következményeket, amik tetszik vagy nem kihatással vannak mindenki életére. Okulásként és mementóként is szánom társaimnak mindezt. Szeretném felhívni figyelmed a megelőzésre és a tudatos, mindent megelőző felkészülésre az életben. Mert mi van, mi lesz ha esetlegesen megváltozik életed forgatókönyve a motorozás miatt? Röviden magamról tényleg csak néhány szót, hogy mindenki értse: miért is tudok erről a balesetről, ügyről ilyen sokat, ilyen részletesen. Alapban motoros vagyok én is és kifejezetten motoros biztosításokkal foglalkozom valamint a Motoros Érdekképviseleti Központ vezetőjeként látom kívül-belül a motorosok baleset utáni életét és körülményeit. Laci – akiről írok – a balesetet szenvedett társunk, az ügyfelem és az érdekképviseleti központ jár el folyamatosan ügyében. Minden elhangzott szó itt, az Ő engedélyével kerül nyilvánosságra.

A történet idén tavasszal kezdődik el, egy márciusi hétvégén. Veszprém melletti kis faluban a helyi motoros boltban egyik munkatársam, Bori szóba elegyedik egy helyi párral, akik a motoros idényükre felkészülve, tudatos motorosként védőfelszereléseket kerestek. Szó-szót követett majd Laci és Mónika úgy érezték, hogy szükségük van a személyes védelmükre, egy Protektorra, a motoros baleset-biztosításukra is – így április elsejével Borinak hála elindulhatott a biztosításuk. Április közepén csodálatos tavaszi idő volt, napsütéssel. Aki nem papírkutya és tényleg motoros, azonnal nyeregbe pattan ilyenkor és elindul az aszfalton. Laci is így tett barátaival (emlékszem, én is azon a hétvégén). A Bakonyban motoroztak csoportban, betartva minden betartható írott és íratlan szabályt, bőven a megengedett sebesség alatti tempóval, full bőrbe öltözve a napsütésben. Az egyik kanyar egyiküknek, Lacinak sajnos nem sikerült. Az alakzat közepén a kanyar ívén haladva az úton található sóderen-murván Laci alatt az első kerék tapadása megszűnt. A Kawa irányíthatatlanná vált. A motor szinte azonnal, pár méteren belül nekivágódott a szalagkorlátnak, közben ledobva magáról Lacit. Ő szintén rövidet csúszott és néhány méteren belül fennakadt a szalagkorlátot tartó oszlopon. Lapocka- és vállmagasságban találta el a tartóvasat.

Laci a becsapódás után – hátul az éppen megérkező mentőhelikopter

Az összetört Kawasaki a helyszínen

Társai azonnal hívták a mentőt, rendőrt, biztosították Lacit és a helyszínt, látták-érezték, hogy nagyon nagy a baj. Laci nem mozdult, helikopterrel Győrbe szállították. Az eset után – mivel minden ügyfelemnek a lelkére kötöm, hogy azonnal hívjanak eseménykor, itt is így volt – Borit hívták, aki telefonált és elmondta az egyenlőre kevés, de annál durvább információt. A telefont letéve, hitetlenkedve jön az érzelmi sokk és lesápadva gondolom végig a történteket, majd hívtam Mónikát, Laci párját, hogy segíthessek és a lehető legrövidebb idő alatt meglegyen az ügyintézés. Mónika elmondta, hogy Laci sajnos maradandó sérüléseket, életre szóló rokkantságot szenvedett el. Gerincét megvasalták kétoldalt két-két harminc centis gerincmerevítő protézissel, amiket 12 csavar tart a helyén. Később kiderült, hogy melltől lefelé örökre lebénult, csak a kezeit tudja mozgatni és neki már úgy tűnik, egyelőre csak a remény marad a bármilyen fokú felépülésre. Laci sokáig altatásban volt és amint szállítható állapotba került, átvitték Veszprémbe. Biztosítással foglalkozom, teszem a dolgom, értesítem a biztosítót és Mónikával folyamatosan egyeztetek az illem és minden empatikus képességem bevetésével, hogy úgy járhassak el ezekkel a száraz és senkinek sem hiányzó adminisztrációs feladatokkal, hogy Mónikát véletlenül se terheljem és emberi maradjon a dolog. Mónika viszont kemény, nagyon kemény!!! Őszintén gondolom, kicsit csodálkoztam is erején és odaadásán, ugyanis ez ritka dolog manapság. Sokáig csak telefonon beszéltünk, de ahogy Mónika intézi a dolgokat, szervezi, csinálja azokat, az meglepő számomra és nyugodtan mondhatom, hogy példa értékű a szeretete, hozzáállása a szituációhoz és minden cselekvése. Lacin Móni ereje láthatóan rengeteget segít a mai napig. Ritkán tapasztaltam ezt, pedig számos hasonló szituációban jártam már el munkám során. Közben kezdem megismerni őket. Lacit Veszprém után átszállították Budakeszire egy modern rehabilitációs kórházba, ahol meglátogattam. (Ide én is mozgásomban korlátozottan, mankókkal érkezem, mert május elején szó szerint túlélőshowt kellett játszanom se lát, se hall “Hölgyemmel” egy főút közepén. Okozóm kisautója és a motorom között maradt bal lábszáram, ami sokszorosan ropira tört…) Meg kellett Lacival beszélnünk mi legyen, milyen irányt vegyen jövőjének kis szelete, amit most intézni kell. Muszáj erről beszélnünk, erre fel kell készülni és pontosan megtervezni, hiszen a következő évtizedeket nagyon nem mindegy, milyen körülmények között éli le ő és családja. Velem jött az érdekképviselet közlekedési- és biztosítási szakjogásza, Gabriella is – azért, hogy hatékonyan tudjuk ezt a beszélgetést lebonyolítani és mindezt a lehető legrövidebb időn belül, hogy ne terheljük Lacit lábadozásában. Nem csak emberként, hanem motorosként, biztosítási szakemberként és a Motoros Érdekképviseleti Központ vezetőjeként vagyok jelen egyszerre ezekben a folyamatokban. Érdekes egyveleg ez és súlyos, amikor veled egykorú embereket látsz kiterítve feküdni felfekvésekkel és a mozdulatlanság béklyójában meggyötörve. Erőltetni kell először a mosolyt és “mutatni az erőt”, hogy kibírd és ne szakadj össze legalább a meglátogatott előtt. Soha nem fogom elfelejteni a Lacitól hazafelé utat és annak néma csendjét, mégis a bennem kavargó gondolatok sokaságát.

Említek pár szót Laciról és körülményeiről. Harmincnyolc éves, kisvállalkozást vezet Veszprém mellett. Gyermekkora óta motorozik. Romet Ponyval kezdte, majd Simo, Tz, cross motor. Minden fokozatot végigjárva-megismerve csinálta hobbiját, a motorozást. A képen látható “zöld Hulk” – a Kawa – sem az első sportgép már az életében. Mónikával régóta vannak együtt, láthatóan teljes harmóniában. Amikor Laci  hazajöhetett a rehabról, öt hónap telt el a balesete óta. Ez nagyon nagy és súlyos idő, amiben benne vannak a műtétek, a kórházi kiszolgáltatottság és az életének teljes, mondhatjuk 90 fokos minőségi megváltozása. Arra ébredni, hogy nem mozog szinte semmid és közlik, hogy sanszosan ez már így is marad örökre! Érzelmileg mindezt feldolgozni, nagyon komoly teher és anyagilag is tragédia. Igen, írok az anyagiakról is, mert nagyon durva összegekbe kerül minden, pláne ha nincsen tartalékod vagy minden igényt kielégítő és az életszínvonaladnak megfelelő baleset-biztosításod. A lenti képen látható elektromos szék újonnan majdnem kettő millió forint!!! Hol van még az elektromosan dönthető ágy, a kellékek, a kezelések, a pelenka, a vitaminok, a ház, az autó átalakítása – és sorolhatnám sokáig, ami még szükséges. Szerény számítások szerint, minőségtől függően mindez 5-10 millió forint az első körben. Mint említettem, Laci balesetének bekövetkezte előtt rendelkezett már biztosítással. Amikor megkaptam minden papírját az ügyintézéshez, kettő hét alatt mindenféle macera nélkül landolt számláján egy nyolcjegyű összeg a biztosítótól. Higgyétek el, óriási megnyugvást ad legalább az anyagi biztonság érzése ilyenkor. Ha ez nincs meg, azt nem kívánom senkinek sem, hiszen ekkor jön a nélkülözés, a hitelfelvétel, a védtelenség és a minden téren bekövetkező kiszolgáltatottság az ember életében. Laciék tudatosan felkészülve kötötték meg biztosításukat, éltek a lehetőséggel és anyagilag nem hagyták cserben saját jövőjüket, nem hagyták, hogy a havi párezer forintos költség – amibe a biztosításuk kerül – mérlegelés tárgya legyen, hogy meglegyen-e az anyagi biztonságuk baj esetén.

EZ csak egy “apróság”, ami nélkülözhetetlen, amikor bekövetkezett a baj. Kétmillió forint…

Feldolgozni egészségünk totális módosulását, életünk minőségi megváltozását, a kiszolgáltatottságunkat nem kis feladat. Sokaknak örökre megoldhatatlan állapotról beszélünk. Ha mindezt még pénz nélküli helyzetünkkel tetézzük, azt hívják katasztrófának. Gondolj csak bele. Laci nem ökörködött a gázkarral, nem vagizott az Andrássy út közepén, hanem elég volt szerencsétlenségéhez némi kavics és egy szalagkorlát. Pár méteren belül akadt fenn a tartóvason egy milliárdszor végrehajtott folyamat elvégzése közben. A fentebb sorolt tárgyak közrehatása elégséges volt egy élet – egy aktív élet – megváltozásához. Lacival erről is beszéltünk többször, faggattam, hogy mit üzen a motorosoknak, mit kér tőlük?

Üzenete a következő: ÉSSZEL ÉS NE A MEGSZOKOTT RUTINNAL KÖZLEKEDJ!

Mónika és Laci

Laciékhoz kilátogatva látom házukat – éppen tetőcsere van, hatalmas az ilyenkor szokásos felfordulás. Látom a küszöbök előtt a speciálisan kialakított vasrámpákat a kerekesszéknek, az igyekezetet és ismerős motorosokat a tetőn is, akik cserepet pakolnak, segítenek Lacinak. Nagyon jó érzés ezt látni, tudni és érezni, hogy nincsen egyedül a motorosunk. A fürdőszobát is totál szét kell verni és kialakítani a székhez a fürdés lehetőségét. A ház belső része szintén át kell alakuljon, mellé a bútoroktól kezdve minden. Nagy feladat ez és komoly dolog. Mindez egy baleset miatt, egy marék kavics és a motorozás kockázata miatt. Ezért kérlek tedd meg magadnak, hogy előre tudatosan felkészülve pattansz nyeregbe ezután és a lehető legnagyobb koncentrációval falod a kilométereket az aszfaltcsíkon. Előre, tudatosan kezeled a hobbid lehetséges kockázatait, mert ez a TE FELELŐSSÉGED. Veszed a fáradtságot és kiképezteted magad, a vezetéstechnikai tréningeken megismered saját és motorod korlátait és megkötöd magadnak a személyre szóló baleset-biztosításod. Így tudsz egyedül tudásban és kockázatkezelésben felkészülni a nem várt eseményekre, sehogy másképp.

Laci története itt nem ér véget, hiszen előttünk áll egy feltehetően hosszú per – Laci életének fontos része -, ahol természetesen minden segítséget megkap a Motoros Érdekképviseleti Központtól. Ugyanúgy, mint ahogy eddig is. Minden motorostársamat kérem arra, hogy tanuljunk Laci esetéből. Mostani, anyagias világunkban ha nem készülünk fel a váratlanra, az kvázi erkölcsi és anyagi öngyilkosságnak minősül és méltatlanul kiszolgáltatottá válunk. Megvannak az eszközök már ennek elkerülésére és nem is kerül sokba, hiányuk viszont sokk és minimum egy hitelfelvétel, amire senki sem vágyik egy életen át.

Külön köszönetet szeretnék mondani Laci családjának és azoknak, akik neki segítenek. Sajnos mindenkit nem tudok megnevezni, mert nem ismerek személyesen mindenkit de mégis… Köszönöm Laznik Zolinak, a helyi motorosoknak, Gomeznek, Suntinak, Cseh Istvánnak, hogy ott vannak Lacinak. Borinak, hogy biztosítást kötött Laciékkal. Mónikának, hogy példa értékűen szereti, gondozza, óvja Lacit! Köszönöm nektek, jó egészséget és rengeteg csodálatos megtett kilométert!

Csapó Zoltán Zsolt
Motoros Érdekképviseleti Központ