Egy több napos motoros túrára összepakolni önmagában fogós feladat – de az sem minden esetben egyszerű, hogy miben vigyük magunkkal a holmijainkat. Fel lehet szerelni kemény dobozokkal a vasat, de ezeknek hátránya a nagy mértékben megnövekvő szélesség, illetve az is, hogy ha véletlenül beakadunk vele, annak általában jó nagy zakó a vége. Jómagam a hazai gyártású alumínium dobozrendszert használom immáron évek óta, de a városi önmegtartóztatás miatt (akármennyire érzi az ember a szélességet, folyton ott motoszkál, hogy “jaj csak be ne akadjon”), illetve a terepezés során a dobozok jelentette nem elhanyagolható veszély okán (ha egy esésnél a merev alsó rész megüti vagy begyűri a lábat, akkor még a krosszcsizma sem biztos hogy meg tud védeni). Volt már puha vászontáska a motoromon régebben is, de annak meg vízállósági hiánya és biztonsági hiányosságai okoztak fejtörést: mivel tépőzárakkal a motorhoz voltak rögzítve, de csupán egy cipzár választotta el tartalmukat a külvilágtól, sehol nem lehetett otthagyni velük a motort hosszabb időre. Jó ideje keresem a megoldást a problémára – most pedig remélem meglett: az Evobike jóvoltából egy pár Ortlieb oldaltáska kipróbálásába fogtam.
Mitől különleges az Ortlieb? Ehhez először érdemes kicsit megismerni a cég történetét. 1981-ben egy túrabringás srác állt a dél-angliai szakadó esőben és el volt keseredve: az átázott hálózsák és ruhák nem ígértek túl nagy komfortot útja folytatásához. Amikor meglátott egy kamiont, ez szöget ütött a fejébe: ha a kamion ponyvája megvédi a rakományt, miért ne lehetne ez így a biciklissel is? A göndör hajú fiatal kerékpárost Hartmut Ortliebnek hívták, és miután hazaért Németországba, anyja varrógépével neki is állt a piros teherautó ponyvának. A táska fedelét egy darab hevederrel fixálta és boltban vásárolt kampókkal rögzítette azt a kerékpár csomagtartójára. Az első saját zsákokat hamarosan újabb táskák követték és kezdetét vette egy nem is sejtett, azóta is tartó töretlen fejlődés. Barátok és kollégák érdeklődése nyomán egyre többen rendeltek tőle táskát. Kézenfekvő módon megkérdezett néhány bringaboltost is, majd nemsokára az anyuka varrógépe beköltözött a kerti garázsba és Hartmut céget alapított.
Videónkban az Ortlieb oldaltáskák minden részletét megismerhetitek: miként záródik és rögzül a motorraA kereslet olyan magas lett, hogy egy személy már nem volt elegendő az ellátásukhoz, így a családtagokon túl a barátok is kötélnek álltak. 1982-ben az Ortlieb cég elkezdett épülni. Az első prospektusok és a kis kínálat bemutatkozott az expón egy sötét zugban a mozgólépcső alatt, de a szóbeli reklám elegendő volt az akkoriban még kicsi szabadtéri iparban. Az eredmény minden várakozáson felüli volt. A fejlődés azonban tovább robogott előre: először Hartmut úgy érezte, a varrott kapcsolat a ponyva anyagon nem eléggé szoros és vízálló. Így elkezdődtek az első kísérletei a ponyvák hegesztett kapcsolódására. A varázsszó végül a magas frekvencia lett. Sikerült a hegesztési kísérleteket rövid időn belül a sorozatgyártás szintjére fejleszteni. Innentől minden Ortlieb táska száz százalékosan vízálló – ez volt az első nagyon komoly mérföldkő.
De még ez sem volt elég: hamarosan kitalálták a feltekerhető szájat a táska zárásához, ami vízmentes, egyszerű és nem tud elromlani. Olyannyira vízmentes, hogy a táskák könnyen töltve lebegnek a víz felszínén is akár. Ekkorra a bolti táskarögzítő kampók már nem bírták el a megnövekedett igényeket, terheléseket – ezért újabb megoldás után kellett nézni. Így autodidakta feltalálónk megoldotta a rejtvényt az önzáró táskarögzítő kampók kapcsán és megszületett a piacon első önzáró rögzítő rendszer “QL1” néven. Mindezen innovációk csupán azért kerültek ilyen részletes bemutatásra, mert a teszt-táska esetében ma, 2016-ban is találkozhatunk valamennyivel. Nézzük hát, mit tud a Back-Roller Pro Classic oldaltáska a gyakorlatban!
Rögtön azt tisztázzuk, hogy ez a termék az Ortlieb kerékpáros-, és nem motoros kollekcióját erősíti. Ennek csupán annyi a jelentősége, hogy formája felszerelve közelebb áll az álló-, mint a fekvő téglatesthez. Azonban egy kellően magas motoron pontosan ugyanúgy megfelel, mint az eleve ide tervezett társai. Mindegyik szóba jöhető változatot hozzápróbáltuk a motoromon található csomagtartó-kerethez, és ez után hoztam meg a döntést, hogy ez lesz a leginkább megfelelő. Alacsonyabb vasparipán reális veszélyt jelenthetne a kanyarban történő leérés – aminek persze közel sincs akkora veszélye, mint amikor az aludoboz sarka találkozik az aszfalttal (sok éve egy kakucsi tesztelés alatt majdnem elestem emiatt), hiszen a puhatáska úgyis elhajlik vagy legrosszabb esetben kilyukad.
A motorokhoz kínált hasonló táskák java része 20-25 liternyi holmit nyel el odalanként – vagy a tovább bővíthetőek többet, de ilyenkor rettentően megszélesítik a járművet. Ezzel szemben az Ortlieb Back-Roller Pro Classic kétszer 35 litert képes befogadni – és akkor még talán nem is tömtük degeszre. A hatalmas üregben van egy kisebb zárható zseb mondjuk a pipere apróságoknak, valamint egy külső hálós tároló a leghozzáférhetőbb motyóinknak (mint itóka vagy szendvics).
A szabadalmazott zárórendszer végtelenül egyszerű: a zsák száját összefogjuk, feltekerjük – négy fordulat már maximálisan elegendő – és oldalt két csattal rögzítjük. Így nem csupán a csapadék, de még a por sem fog tudni bejutni. Sőt, ha elég szorosan tekertük be, még a bent rekedő levegő is “felfújja” – így nem esik össze olyan ványadtan, mint sok cordura anyagú társa. A fentebb részletezett ultrahangos hegesztési eljárás biztosítja, hogy a nedvesség semelyik illesztésnél sem képes bejutni – ez az évek során olyan kiforrott technika lett, hogy az Ortlieb öt év garanciát ad minden termékére. Ehhez pedig kell némi magabiztosság, az tuti!
A táskákat a motorhoz csak akkor tudjuk rögzíteni, ha azon van valamilyen keret. Amennyiben azonban ez adott, a fel- és leszerelés egyszerűsége olyan fokú, hogy csak hosszabban lehet leírni, mint megcsinálni. Alul egy állítható pozíciójú nyelv akad be az alsó csőbe (ezt mi megdupláztuk – lehet, hogy feleslegesen, de így nyugodtabb a lelkem), felül pedig két önzáró retesz csúszik rá a csőre és a hordozófül elengedésével reteszelődik alul. A QL2.1 gyárilag 8, 11 vagy 16 milliméteres csövet tud körbeölelni – mivel az én tartóm 18-as, ezért a felfogatásokat ki kellett cserélni. A lényeg azonban az, hogy ki lehetett – mert az Ortlieb természetesen erre is felkészült.
A leszerelés még egyszerűbb és gyorsabb: megfogod a hordozófület, meghúzod – és ezzel már oldod is a felső záródást. A húzó mozdulattal egyúttal le is emeled a táskát az alsó keretről, és már a kezedben is maradt. Tényleg sokkal, de sokkal gyorsabb a folyamat, mint amennyi idő alatt elolvastad ezt a néhány sornyi szöveget. Egyúttal ki van pipálva a lopás problematikája is: ha bemész valahova, megfogod és magaddal viszed a cuccodat. Persze ha ezt nem akarod, mert mondjuk mész várost nézni és sokat kell gyalogolnod, akkor az Ortlieb lopásgátló rendszerével (Anti-Theft-Device) kiegészítve nyugodtan fent is hagyhatod az egészet.
Minden műanyag csat és alkatrész a létező legmagasabb színvonalú anyagokból készül, így a mai napig kizárólag Németországban gyártó cég (nem sok ilyen van már!) nyugodt szívvel képes a már fent említett öt éves garanciát nem csak a beázásra, hanem cuccainak minden részletére megadni. Ennek megfelelően nem is filléres kategória: felszereltség függvényében cikkünk megjelenésekor hozzávetőleg 60’000.- forintba kerül. Hosszú távra azonban könnyen lehet hogy ez az olcsóbb megoldás… A minden szempontból nagyon ígéretesnek és praktikusnak tűnő felszerelésnek bőven lesz lehetősége bebizonyítani, hogy mit tud valójában. Kibírja-e a rögzítés, ha a sárban az oldalán csúszik a motor, valóban nem ázik-e be nagy esőben és tempós haladás során (amilyen bringával azért nincs) – ésatöbbi. Amikor már lesz értelmes mennyiségű tapasztalatom az Ortlieb tudásáról, visszatérünk rá!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »