Annyit írtunk már indiai motorkerékpárokról, az ottani motoros kultúráról és teljesen más szemléletükről, hogy hirtelen nem is tudok kiragadni olyan cikket, amely jól mutatja be mindezt. Ha mégis egyetlen korábbi írást kellene kiemelni, akkor az a tíz legnépszerűbb ottani motort bemutató 2013-as hír lenne. Abból ugyanis kiderül, hogy milyen vasakra gerjednek arrafelé a motorosok. No meg az is, hogy egy kelendő típusból (nem az egész piacról, de nem is egy gyártóról beszélünk, hanem egyetlen adott modellről!) simán eladnak évente egymillió példányt. Ott a motor egy praktikus helyváltoztatási eszköz: olcsón meg tudják venni és kevés üzemanyagból (értsd 1,5-2 liter száz kilométerenként) eljutnak vele ahova akarnak.
Örök kérdés volt bennem, hogy milyen lehet a mi európai szemünkkel egy olyan motor, amelyet az irtózatos piac igényeire terveznek és ott is gyártanak? Mennyire használható? Tényleg csak szükségmegoldás, vagy esetleg egy használható motorkerékpár? Az irgalmatlan gyártási kapacitás mellett milyen lehet a minőség? Most minderre választ kaphatunk, ugyanis sikerült rábukkanni egy hazánkba magánimport útján bekerült és üzembe helyezett (erre később egy külön cikkben visszatérünk) indiai gépre. A típusa Yamaha FZ-S, és a mi kontinensünkön hivatalosan nem is létezik. Most mégis megtudhatjuk, milyen egy igazi indiai motorkerékpár!
Videónkban mozgás közben is megnézhetitek az FZ-S-tRögtön bevezetésképpen le kell szögezni, hogy Indiában az általunk tesztelt motor egy prémium termék. Ezt mutatja az ottani szemmel nagyon izgalmas formaterv, a központi hátsó rugóstag, az ottani motorpalettán elsőként alkalmazott radiál gumiabroncs (csak a hátsó keréken), de a kizárólag praktikumra utazó motorosoknak igen magas 50 km/l fogyasztás (80-nak már örülnek, de ez a 2 liter/100 kilométer nekik iszákosságnak számít) és a vaskos árcédula (egy Hero Splendort pont kétharmad-ennyiért lehet hazavinni).
Ennek megfelelően az FZ-S első rápillantásra teljesen európaiasan néz ki – tegyük hozzá, hogy a tervezőknek ez is volt a célja, és ezt igen erősen ki is hangsúlyozzák a masina leírásában. Formás fejidom, nívós – bár a mi szemünknek nem a legfrissebb formavilágú – műszerfal, egészen használhatónak tűnő méretű első féktárcsa, a már említett monocross hátsó felfüggesztés, és egy nagyon dögös színvilág. Az indiai leírás szerint ez a macsó férfiak motorja – tessék így nézni rá!
Ahogy elkezdjük közelről megvizsgálni a Yamaha FZ-S 150-est, hamar bizonyosságot nyer, hogy ezt a motort egy teljesen más kultúra számára tervezték. Az egyhengeres, léghűtéses blokkot karburátor táplálja, indítani tudjuk önindítóval vagy berúgókarral is. Persze hidegen szívató kell neki, az itthoni őszi-téli hőfokok mellett pedig a reggeli első életre keltésnél az elektromos rásegítés nem is elég: meg kell rúgni és egy darabig melegíteni, mielőtt útra kelnénk. A lámpát külön kapcsoljuk be, és a tompítottban 35 wattal ég az izzó – de a reflektorban is.
A hátsó rugóstagot megvizsgálva meglepő a spirál sűrűsége – hiába pompázik nagyon ütős sárga színben az ülés alatt, egyértelmű hogy nem egy felénk megszokott alkatrészt látunk. Mindenesetre itt már kezdjük megérteni a bennem eddig felmerült egyik legnagyobb kérdést: hogy képesek hatan-nyolcan utazni egy ilyen kis moped-méretű valaminek a hátán? Aztán ott a hátsó dobfék: erre azt mondanánk, hogy még egy ötvenes robogóba is kicsi.
Mivel az élet egy ilyen remek lehetőséget gördített elém, olyan kíváncsisággal pattantam az indiai Yamaha nyergébe, amilyet még nagyon különleges, hatalmas és méregdrága új motorok esetében is ritkán érzek. Milyenek lehetnek azok a motorok, amelyekből típusonként többet adnak el csak Indiában, mint amennyit nagy nevű gyártójuk összes többi modelljéből a teljes nyugati világban? Első felpattanásra az FZ-S nem is annyira kicsi, mint hittem. Természetesen az én hosszú lábaimnak kicsit hegyes a térdszög, de átlagos testalkatú motorosnak abszolút megfelelő az is – a felsőtest helyzete pedig még nekem is az volt. Szép egyenes háttal lehet ülni rajta, minden kézre esik – eddig nincs mibe belekötni!
A 153 köbcentiméteres, 14 pacis lóerőgyár életre keltése után olyan finoman és halkan pöcörög, hogy bukósisakban alig hallani, működik-e egyáltalán. Finoman kattan a helyére az egyes fokozat, és már indulhatunk is! Előtte persze meg kell győződni róla, hogy az oldaltámaszt felhajtottuk-e, mert hogy a blokk nem áll le ettől – ugyanis nincs erre a célra kapcsoló benne. Az egész motoron minden nagyon kis erővel működik – így a kuplung is, amelyet különösebben nem kell sokat csúsztatni – és már gurulunk is.
A fokozatok nagyon rövidre vannak áttételezve. Így a visszafogott erőmű dacára meglepően jól gyorsul az FZ-S – de hamar pakolgathatjuk is fel a gangokat. Amit a motortól megszokott módon finoman és erő nélkül tudunk megtenni, és akár ötven környékén már elérjük a legmagasabb, ötödik fokozatot. A dinamika nagyjából nyolcvanig értékelhető, onnan igen hamar elindul az agonizáció. A blokk elkezd hangoskodni, a tempó egyre lankadtabban gyarapszik, száz fölött már nem is gyorsulás zajlik, csak maszatolás.
Teljesen felesleges azonban ezen a részen erőlködni meg rugózni, ugyanis Indiában a forgalmi viszonyok – és az emberek általános mentalitása, egymáshoz és a világhoz való hozzáállása miatt – egyáltalán nem jellemző, hogy 70-80 kilométer/óránál nagyobb tempóval akarjon valaki száguldozni. (Nem is érdemes, bármikor eléd toppanhat egy elefánt…) Addig pedig a legteljesebb mértékben elegendő – sőt, valószínűleg arrafelé kimondottan dinamikus -, ahogy a 150-es Yamaha megy.
A gyorsulási élmény után persze meg is kell állni. Az FZ-S teletankoltan is mindössze 135 kilogrammos tömegéhez és a valós felhasználási körülmények között elért sebességekhez abszolút elegendő a fékhatás. A gumik még a hideg aszfalton is jól tapadtak, az első tárcsa lassító erejét korrektül lehet adagolni, és – meglepő vagy nem meglepő módon – teljesen jól működik a pirinyó hátsó dobfék. A gumik bordázottsága láthatóan úgy lett kialakítva, hogy burkolatlan utakon is lehessen haladni és lassítani is a géppel – és lehet is.
A legnagyobb kérdés bennem mégis az volt, hogy ezek a szemre elég gagyi (nevezzük kommersznek?) futóművek hogy teszik lehetővé, hogy egy egész család felpréselje magát a motorra, és még haladjanak is vele? Nyilván nem csak hibátlan aszfalton, hanem kátyúkon és hepehupás földutakon is. A gyakorlatban az indiai motornak a futóműve okozta a legnagyobb meglepetést. A geometria nagyon jó: a kis tömegű és könnyű vasat gyerekjáték kibillenteni az egyenesfutásból, vagyis kanyarodni vele. Kanyar közben szépen tartja az ívet, tehát itt sincs semmi szégyenkezni valója – tegyük gyorsan hozzá: azon a sebességtartományon belül, amire tervezték és amelyben használják!
Az igazi meglepetés akkor jön, amikor egy gödrösebb, hepe-hupás részre futunk. Mert hogy úgy megy át rajta, mintha nem 120, hanem legalább 200 milliméter lenne a hátsó rugóútja. A kisebb aszfalthibákat szó szerint nem is érezzük rajta – abból kiindulva pedig, ahogy átromboltam a videón is látható komolyan gödrös útpadkán, és tényleg nem ütött fel sehol semmi vagy csapódtak egymáshoz a csigolyáim, azt kell mondanom: el kell hinnem, hogy ezzel valóban elmozog egy ottani öt fős család. És nem azért, mert igénytelen vasemberek, hanem mert alkalmas rá a motor.
Nyilván nem lenne mindez igaz, ha százhatvannal akarnék elfordulni egy kanyart – ott vélhetően nem működne már semmi az FZ-S tudásából. Csakhogy ez a motor sose fog annyit menni. Az indiai embereknek erre nincs igényük, nagyon boldogok azzal, amit egy ilyen masina tud. Azt kell mondjam: talán már értem, és talán kicsit még irigylem is őket. Nem rohannak, nem stresszelnek, élvezik a motorozást. Meg tudják csodálni a környezetet, nem száguldanak el mellette. Közben elégedettek vele, hogy alig eszik valamit a moci – a Yamaha gazdája, Szabi elmondta, hogy a minden napi magyarországi közlekedés során sem sikerült még soha 2,5 liter fölött letuszkolni a torkán száz kilométer alatt. Egy szó mint száz: tudnak ezek az indiaiak motort gyártani – nem csak mennyiségre, hanem minőségre is! Lehet hogy motorozási szemléletben is lenne mit tanulni tőlük, és akkor hazánkban sem csak kuriózum lenne az ilyesfajta gép, hanem az utcakép alapvető része – ahogy szülőhazájában is.
Yamaha FZ-S | |
Erőforrás | |
Motortípus | Egyhengeres léghűtéses 2 szelepes SOHC benzinmotor |
Hengerűrtartalom (cm3) | 153 |
Furat x löket (mm) | 58,0 x 57,9 |
Sűrítési viszony | 9,5:1 |
Keverékképzés | Karburátor |
Teljesítmény (kW/LE/fordulat) | 10,3/14/7’500 |
Forgatónyomaték (Nm/fordulat) | 13,6/6’000 |
Indítás | Önindító/berúgókar |
Váltó | 5 sebességes szekvenciális |
Felépítés | |
Váz típusa | Diamond |
Futómű elöl/hátul | Teleszkóp/Monocross |
Fék elöl/hátul | Tárcsa/dob |
Villaszög / utánfutás (fok / mm) | 25 / 101 |
Gumiabroncs elöl | 100/80-17 |
Gumiabroncs hátul | 140/60-R17 |
Méretek | |
Hossz/szélesség/magasság (mm) | 2’075/770/1’090 |
Tengelytávolság (mm) | 1’334 |
Ülésmagasság (mm) | 790 |
Szabadmagasság (mm) | 160 |
Üzemanyag-tartály térfogata (l) | 12 |
Üzemanyag-fogyasztás (km/l) | 50 |
Üzemanyag-fogyasztás (l/100km) | 2 |
Menetkész tömeg (kg) | 135 |
Új ár 2014 decemberben (rúpia/forint) | 76’465.-/309’000.- |
Ezt olvastad már?
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »